Isle of Wolves •VKook•

🤍14.🤍

/ Nem akart ő semmi komolyabbat. Csak egy csókot.

Tisztában volt vele hogy a szöszi nem érez iránta semmi többet a barátságnál, de szeretett volna kicsit önző lenni és kielégíteni az oly régóta tomboló vágyát a másik iránt. Legalább csak egy csókkal, ha már mással nem is lehet.

Nem ő akarta elvenni Jimin szüzességét. Szerette volna ha egy olyan valaki teszi ezt meg, aki iránt a szőke is érez szerelmet. /

Taehyung végtelen óvatossággal csókolta barátját, aki eleinte döbbenete miatt nem reagált semmit sem. Megmozdulni se mert, nem hogy eltolni magától a sötéthajút, aki annak ellenére hogy megbeszélték nem fordul több ilyen eset elő, mégis bepróbálkozott.

Jimin tisztában volt Taehyung érzéseivel, de remélte hogy a magas fiú idővel kiveri ezeket a fejéből és úgy fog tekinteni rá végre mint legjobb barátjára, akivel nem művel többé ilyen dolgokat.

A szöszi mégis a benne tomboló pici düh ellenére, szépen lassan hunyta le szemeit, de továbbra se viszonozta a simogató érzést ajkain.

Jimin is már bőven benne volt abban a korban hogy vágyott az effajta érintésre és kitudja meddig lesznek még itt. Lehet életük végéig. Abban a pillanatban úgy érezte nem akarja most az egyszer elutasítani barátját. Csak ki akarta élvezni a pillanatot és újra átélni azt a csodálatos érzést, amit először is tapasztalt mikor barátja édesen falta ajkait.

Jimin óvatosan túrt Taehyung sötét, dús hajkoronájába és szép lassan elkezdte viszonozni barátja csókjait.

Apró puszikat leheltek egymás szájára, aminek hála Taehyungból apró morranások szöktek fel. Jól esett neki hogy megkönyörült rajta Jimin. Hihetetlen boldog volt és titkon abban reménykedett, hogy soha nem szakad vége ennek a pillanatnak.

Jimin óvatosan mélyítette el a csókot, ami most Taehyungot lepte meg. Nem gondolta hogy a szöszi fog előre lépni.

Finoman érintették össze nyelvüket, amik szinte egymáshoz kapcsolódva kényeztették egyre többször a másikat . Kezdett forrósodni a levegő a szobában és mikor Taehyung megérezte, hogy már egyáltalán nincs olyan nyugalmi állapotban mint előtte, ijedten húzódott el az alacsony fiútól. Hevesen kapkodta a levegőt és nedves, cseresznyepiros ajkait elnyitotta egymástól.

- Ne haragudj Chim...én csak, fogalmam sincs mi van velem. - pattant ki remegve az ágyból és magára kapta a kabátját, majd kisietett a szobából. A folyóson felhúzta cipőjét és a teraszon az egyik széken helyet foglalt.

Taehyung megijedt az érzéstől ami magába kerítette. Hihetetlenül merev volt tagja a vékony kis alsójában és nem akarta Jimint megijeszteni azzal, hogy rámászik és olyat tesz ami már ennél is több lett volna, mellesleg méginkább tilos számára.

Ő csak a legjobb barátja volt és semmi joga ahhoz hogy ilyeneket tegyen. Jiminnek csalódnia kellett benne, mert megint nem bírt a hormonjaival.

Könnyes szemekkel kémlelte a hóval borított tájat. Itt legalább egy picit megnyugodhat és a hideg is jót tesz, a szinte lángoló testének. Alsó ajkát beharapva döntötte hátra a fejét.

Jó ideje ülhetett kint, mikor halk neszezésre lett figyelmes és egy sötét alakot pillantott meg, nem olyan messze tőle. Nem emberi forma tárult elé a sötétben. Nem volt valami jó a szeme, így picit hunyorítania kellett, hogy kitudja venni tényleg egy farkast lát-e.

Egyértelműen az volt.

Az alak egyre csak közeledett a kunyhóhoz, ami nagyon megijesztette a kint ücsörgőt. Mióta itt voltak ő nem merészkedett ki, ahogy Jimin se. Mi van ha egy vérfarkas megérezte az emberi szagot és azon a nyomon haladva keresi őket? Könnyeit gyorsan letörölve sietett be a házba és egy széket megfogva az étkezőből, odatolta az ajtó elé. Taehyung abban reménykedett hogy ha azt hiszi az idegen, hogy zárva van az ajtó feladja a keresésüket és odébb áll.

Hevesen dübörgő szívvel sietett be Jiminhez a szobába, aki az ágy szélén ülve nézett maga elé.

- Láttam a távolból egy farkast - suttogta Taehyung közelebb merészkedve barátjához, nem törődve azzal mi is történt köztük egy órával ezelőtt. - Azt hiszem ide tart, ami egyáltalán nem jó jel. -túrt idegesen a hajába, mire Jimin ijedten pattant fel.

- Bassza meg Tae. És most Namjoon sincs itt hogy megvédjen minket. - esett kétségbe Jimin és leguggolva nézett ki az ablakon hogy még véletlenül se vegye észre az idetartó farkas.

- Na? Mit látsz? - szólalt meg halkan Taehyung.

Abban a pillanatban hűlt meg bennük a vér is, mikor hangokat hallottak a bejárati ajtó felől. Valaki beakart jutni hozzájuk.

Taehyung remegve nézett Jiminre, aki ugyan csak úgy reszketett mint a kocsonya. 

- Megtaláltak - motyogta a szöszi. - Meghalunk. Most fogunk meghalni. - kapaszkodott Taehyung karjába.

Egyre hangosodott ahogy az ajtót próbálja valaki feszegetni, de egy idő után abbamaradt.

Könnyes, csillogó tekintettel nézett egymásra a két barát. Megmenekültek? Elment az a farkas? - ezek a kérdések zakatoltak a fejükben és mikor éppen felsóhajtottak volna, valaki hevesen kopogni kezdett a mögöttük lévő ablakon, mire hangosan felordítottak és odakapták a fejüket.

- Fiúk engedjetek már be - kiabált be Namjoon teljesen kiakadva, rázva a fejét a két beszarin.

Jimin idegesen nézett barátjára akinek még könnyei is elapadtak a meglepettség miatt.

- Te hülye. Miért nem gondoltál arra hogy Namjoon az? - csapta tarkón Taehyungot, aki összerezzenve nézett bartjára.

- És te? Te miért nem gondoltál rá? - kérdezte idegesen ő is, mert neki ugyan annyi joga lett volna ezt a kérdést feltenni Jiminnek.

- Megtennétek hogy azután kezdetek el veszekedni hogy beengedtetek? -kopogott be újra Namjoon az ablakon.

Jimin azonnal kapcsolt és kisietett, hogy Namjoont végre beinvitálja.

- Melyikőtök torlaszolta el? - nézett Namjoon az ajtó mellett álló székre. Meglepte hogy mikor beszeretett volna jönni a kis kunyhóba, zárt nyílászáró fogadta. Nem rémlett neki, hogy Jinnel bezárták volna a fiúkat mikor elmentek a délután folyamán. Nem leselkedett rájuk itt veszély, - Jungkookot kivéve - így nem volt erre szükség. Messze volt a házikó a lakórészektől és ha esetleg picit kimerészkedtek volna, se szállt el addig az illatuk ahol a vérfarkasok élték a mindennapjaikat. Erre még csak vadászni se járt senki, így az se jelenthetett az emberfiúkra veszélyt, hogy valamelyik lény az élelemszerzés céljából idetéved.

Az utolsó ötlete az alfának az volt, hogy az ablakon kopogtat, de nem gondolta hogy a két fiú ennyire fostos. Ilyen kis nyámnyilák lennének az emberek?

- Taehyung volt. -árulta be Jimin gondolkodás nélkűl barátját, aki már a szoba ajtóban állt rendezett  vonásokkal. - Kint volt egy kicsit és ijedten rohant be hogy erre felé tart egy farkas. - mesélte tovább a szöszi nem kertelve.

Taehyung úgy érezte, talán a másik most tesz rajta elégtételt azért amiért megint lekapta. Nem bánta. Inkább kapja így vissza, minthogy haragudjon rá és ne szóljon hozzá napokig egy ilyen helyzetben, mikor csak ők vannak egymásnak.

Namjoonból egy halk kuncogás tört fel és beljebb ment a nappaliba. Ahogy beért a helyiségbe nyelt egyet. Eszébe jutott amit itt műveltek párjával és volt egy olyan érzése, hogy a két fiú, vagy legalább egyikőjük, tisztában volt azzal mi történt a délután folyamán.

- Holnap megkezdődik a tanításotok. - vázolta a helyzetet, amiért valójában jött, hogy felkészítse a fiúkat a holnapi hosszú napra.

Na és itt is lenne a következő rész?

Hogy tetszett? Jól megijesztette őket Namjoon :D Vajon hogy fogják bírni a kiképzést a fiúk? Ki lesz a kitartóbb?

Köszönöm hogy elolvastad! :) Szép életet :D

Bye Kimi! :)