Isle of Wolves •VKook•

🤍32.🤍

/ - Nem véletlen hogy nem kedvelem őket. - motyogta az alfa az emberekre utalva. - Apám is miattuk halt meg. - hunyta le szomorúan csillogó szemeit Jungkook, mire Taehyung érdeklődve nézett fel rá. Nem hallotta még személyesen tőle a történteket, de volt egy olyan érzése, hogy Jungkook most fog neki megnyílni és elfogja mesélni neki azt, hogy miért is ilyen erős a gyűlölete az emberek iránt. /

Taehyung jól sejtette és Jungkook tényleg engedett egy kis betekintést a múltjába azzal, hogy mesélt apja haláláról és annak okáról. Bár az omega már ismerte - nagyon is jól - a történetet, még is Jungkook minden egyes kis szavat magába szippantotta és csodálattal hallgatta végig, ahogy a másik erős maradt a történtek után és, bár megtörni látszott, mégis fenntartotta páncélját, de abban biztos volt, hogy ezt az arcát is csak neki merte megmutatni.

A történtek után a pár között még erősebb lett a kapocs és mikor elhagyták a kis szerelmi fészket, mindenhová csakis együtt voltak hajlandóak menni. Taehyungban továbbra is élt a kétely a történtek miatt, hogy mi lesz vele ha esetleg gyermeket fog várni, de próbálta elfelejteni és arra gondolni, ha így is történik nem marad egyedül, mert Jungkook megkérte hogy legyen a párja, ami egyfajta nyugalmat biztosított az omegának, hogy a másik biztosan nem fogja magára hagyni.

Taehyung néha csak azt érezte, mintha egy mesében lenne és minden ami történt képzeletének a szüleménye. Régen is nagy volt a képzelőereje, éppen ezért volt neki oly hihetetlen a helyzet, mint mikor először jelentek meg álmában a lények. Ha úgy is lenne, hogy ez megint egy álom akkor igencsak hosszúra sikeredett...

A napok teltek és az alfák is hazatértek, ami miatt a kis kunyhó élettel telt meg. Jól szórakoztak és minden napjuk érdekesen telt. Viccelődtek, játszottak és néha akár még kirándultak is a hegyekben. Taehyung nagyon sok időt töltött párjával, ami kapcsolatukra rányomta a bélyeget. Végtelenül szerelmesek lettek egymásba. Taehyung emlékezett mennyire elutasító volt eleinte az alfával és most mintha minden a feje tetejére állt volna, annyira ég és föld volt a mostani és az akkora viszonyuk.

- Tae gyere ide picit, kellene segíteni felvágni a húsokat. - szólt ki Jin a konyhából a nappaliban tartózkodó omegának. Az alfák vadászni mentek, még Jimin, Hoseokkal játszott kint a szabadban, így csak Taehyung maradt Jinnel odabent.

- Jövök - pattant fel vidáman a kanapéról, ahol eddig melegedett. A helységbe sietett Jinhez, aki már nagyban nekiállt az aznapi vacsorájuknak. - Segítek hyung. - mosolygott kedvesen az idősebbre. Taehyungnak a viselkedése Jinnel is teljesen más lett. Egészen sokáig volt elutasító omega társával, de idővel kezdett rájönni, hogy a másik egy rossz szót nem szólt ellene, vele ellentétben, aki állandóan keresztbe akart tenni az idősebbnek.

- Szeretnék valamiről veled is beszélni. Az alfa fiúkkal már megvitattuk a kérdést és titeket is fokozatosan tájékoztatni akarunk a dologról, és érdekelne a te véleményed is. - adta Jin Taehyung kezébe a kést, aki neki állt a szeletelésnek.

- Figyelek hyung. - mosolygott egy pillanatra Jinre a fiatal omega.

- Négy hónapja, hogy mindenki itt van aki számít. Sok idő, és ha azt nézzük mi mennyi ideje is vagyunk itt, akkor az még több. Nem igaz? - dőlt a konyhapultnak az idősebb omega, mire Taehyungtól csak egy hümmögést kapott válaszul. - Úgy gondoljuk, hogy jól elvagyunk itt és nincs szükségünk a falkára ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Nagyobb biztonságban vagytok ti is Jiminnel itt, hiszen nem tudhatjuk hogy teljes verű omegák vagytok-e. Nem tehetünk ki titeket annak a kockázatnak, hogy visszamegyünk és valaki rájön a történtekre. - folytatta finomkodva Jin a meglátását, mire Taehyung megállt mozdulataiban.

A fürtös fiú tisztában volt azzal, hogy nagy esélye van annak, szüleitől örökölt emberi vért is, de így újra kitaszítottnak és nem közéjük valónak érezte magát. Eleinte olyan lehetetlennek gondolta a dolgokat és tartott is a változástól, ami természetes volt, mert mindenki megijedne ha egy teljesen más helyre csöppenne hirtelen, majd bejelentenék neki, hogy lehet te is közülük való vagy, esetleg még férfi létedre gyereked is lehet. Neki ideje se volt végig gondolni és választani aközött, hogy szeretne-e egy új életet kezdeni, vagy maradna a mindennapinál és élné a kis nyugis perceit, óráit. De most, hogy már négy hónapja volt arra, hogy végig gondolja mire hivatott, és hogy majd egy csemetét nevelhetne fel, teljesen megváltoztatta a mentalítását. Szerette volna azt a piciny csöppséget és közéjük akart már tartózni, mert jól érezte itt magát és egy új családra talált. Idővel amúgy is lekellet volna válnia szüleiről, persze nem ilyen drasztikus módon, de így alakult az élete és most már nem akarta visszafordítani, amit eleinte jobb döntésnek látott volna.

Bántotta hogy Jin még mindig azt gondolja róla és Jiminről, hogy nem olyanok mint ők. Tudta, hogy a másik mondanivalójában egy csepp rossz indulta sincs, de neki mégis rosszul esett, mert nagyon megkedvelte a kis baráti falkát.

- Mit gondolsz Taehyung, maradhatunk itt ebben a kunyhóban? Jól éreznétek magatokat, ha ide költöznénk és kibővítenék a házat, hogy kényelmesen elférjünk? - kérdezte óvatosan Jin, mert látta Taehyung arcán hogy valami nem stimmel. Azt gondolta, hogy a fiú nem szeretne hosszútávon velük maradni. Nem volt lehetőségük visszajuttatni a fiúkat az emberek közé, így csak az maradt megoldásnak, hogy továbbra is elszigetelődve fognak élni.

Taehyung rendezve fonásait erőltetett magára egy kedveskedő mosolyt, majd inkább újra a hús szeletelésének szentelte figyelmét.

- Nekünk itt tökéletes Jinnie, de tudod hogy tudunk alkalmazkodni. - mondta Taehyung és minden erejével azon volt, hogy ne érződjön feszültsége hangjában.

Egy kis csintalan gombóc egyre csak erősödött gyomrából felfelé torkáig, ami csak is azt jelképezte, hogy feszültséget kelt benne ez a téma. Elszorította torkát a kis görcs és legszívesebben könyörgött volna azért, hogy tekintsen rá úgy a másik mintha ő is vérfarkas lenne. Sajnos Taehyungnak még mindig nem sikerült az átváltozás, ami Jiminnek már nagyon jól ment. Ez is egyre jobban erősítette azt benne, hogy nem ide való.

Gyorsan letudta a hússzeletelését, miközben Jin már más témára tért át, de Taehyungnak nem segített a megnövekedett stressz helyzetén, így mikor végzett feladatával, magára hagyta az idősebb omegát és a kis hálószobába sietve ült az ágyra nagy sóhajjal.

Nagyon zavarta a dolog és nem érezte jól magát. Továbbra is szorított a torka és gyomra is össze volt zsugorodva. Nagy sóhajokkal próbálta magát nyugtatni, de a helyzeten nem sokat segített, sőt.. egyre rosszabbul érezte magát, és a hányinger is kezdett eluralkodni felette. Szemeit muszáj volt lehunynia, mert apró kis fekete foltok cikázta előtte és az ájulás is egyre közelebb férkőzött hozzá.

Szemei kipattantak mikor megérezte, hogy gyomra kiakarja adni magából tartalmát, így felpattanva futott a fürdőbe, ahol a wc-be sikeresen kiürítette magából ebédjét. Remegve próbált felemelkedni, miután megtörölte ajkait és ahogy lehúzta a klozetet, úgy érezte hogy a stressz ami eddig párjaként volt jelen, eltűnni látszik.

Egy kis meglepetés ismét, mivel végeztem a vizsgáimmal van egy kis szabad időm, így gondoltam megleplek titeket még egy résszel :)))

Visszatértünk az eredeti pároshoz :D Mit gondoltok mi történik Taehyunggal? Most hasonlóan érezhet mint mikor az emberek taszították ki a vérfarkasokat.

Vajon mi lesz ezután?

Remélem tetszett a rész :))

Bye, Kimi :)