Isle of Wolves •VKook•

🤍35. NamJin🤍

Hosszú napon voltak túl a kunyhó lakói, így estére mind kipurcantak teljesen a fáradságtól. Taehyung és Jungkook kivételesen megkapták a hálószobát. Abból következően, hogy Taehyung terhes volt nem feküdhetett a kanapén, ami nagyon kényelmetlen lenne a számára és a földön se foglalhatott helyet, mert még a végén felfázna.

Mivel nagyon kicsike volt a kunyhó, így nem jutott még egy ágy a többieknek, ezért Hoseok és Yoongi, farkas alakjukban húzták meg magukat a kandalló előtt a bolyhos szőnyegen, még Jimin és Taemin, egy-egy nagyobb fotelban aludtak, ezért a két szerelmesnek jutott a kanapé, ami azért nem volt olyan modern hogy ki is lehessen húzni.

- Nagyon feszültnek tűnsz Jinie. - simított kedvese hátára Namjoon, miközben az elpakolt mindent, hogy utána nyugodtan hajthassa álomra fejét. - Nem egyszerű a helyzet, de mindent megoldunk, nem igaz? - csókolt Jin tarkójára az alfa, amire az omega egy kisebb megkönnyebbült sóhajt hallatot.

Sok feladat hárult most rá és feszültsége egyre csak fokozódott benne. Minden és mindenki miatt aggódott, ami csak rátett a mostanság amúgy is stresszes állapotára. Az alfának se volt sok ideje szerelmével foglalkozni, hiszen a vadászatok és a többiekkel való foglalkozás elég sok időt elvett és persze azt is számba kellett venniük, hogy elég kicsi helyen laktak ahhoz, hogy mindenki képes legyen egy picit is magányba vonulni párjával.

- Jól vagyok Jonnie. Tudok erős lenni ha arról van szó. - mosolyodott el az omega, majd pilláit lehunyva döntötte hátra a fejét szerelme vállára.

Namjoon csodálattal kémlelte Jin szép arcát és minden vonásán újra és újra végig járt tekintetével. Az idő múlásával egyre szerelmesebb lett párjába, annak ellenére, hogy fajtársai többsége ilyen fiatalon nem szokott elköteleződni. Sok alfa arra hivatott, hogy minél több omegát megismerhessen és azok közül majd idővel kiválasztja a számára megfelelőt. Namjoonnak ilyen felesleges körökre nem volt szüksége. Elég hamar rátalált omegájára, a negyed unokatestvérének személyében. Szüleik büszkék voltak rájuk, tartós, erős szerelmük miatt és azért is, hogy nem más családból kerestek maguk mellé párt. A Kim falkában elég fontosnak tartották, hogy a zárt közegen belül folytatódjon az öröklődés. Csak így maradhatott meg a Kim dinasztia fontos és megtörhetetlen hírneve.

- Mondd csak... - húzta végig az orrát Namjoon kedvese nyakán, amivel egy pici libabőrt elő is csalt az omegából. Hiányzott már Jinnek az alfa törődése. - Lenne kedved egy picit kikapcsolni? - csókolta meg ugyan azt a pontot Namjoon, ahol az előbb szaglószerve cirógatta végig a karjaiban tartott fiút.

Az omega elégedetten mosolyodott el, majd egyik kezét hátravezette Namjoon tarkójára. Erre vágyott most a legjobban, hogy az alfa addig kényeztesse még el nem ájul. Olyan régen tettek már ilyesmit és kezdte azt érezni hogy a másik már nem is éneklődik iránta. Félt hogy rá unt és csak a barátságuk miatt ragaszkodik még annyira hozzá. De szerencsére nem így volt...

- Nagyon jól esne Jonnie. - lehelte a szavait maga elé Jin és mikor megérezte párja kutakodó kezét szépen lassan becsúszni alsója alá, agya teljesen kikapcsolt. Most semmi és senki nem érdekelt csakis szerelme és a vágy, amit eddig elnyomott és teljesen mást helyezett előtérbe.

- Szeretném ha most teljesen kiengednél. - cirógatta Jin alhasát Namjoon, miközben újra végig csókolt a kecses nyakon. Imádta szerelme édeskés illatát, amit semelyik másik omega aromájához nem lehetett fogni. Emlékezett hogy legelőször, mikor kicsik voltak, ez tetszett meg neki a másikban.

Jin aprót hümmögött és mikor Namjoon nemessége köré fonta markát, ajkait egy elhaló nyögésre tátotta. Az alfa minden gyenge pontját tudta és azzal is tisztában volt, hogyan érjen a másikhoz hogy az elveszítse az eszét tőle. Namjoon lassan kezdte el mozgatni kezét az omega lassan keményedő merevedésén.