Isle of Wolves •VKook•

🤍13.🤍

/ Yoongi egy darabig nézett a barna szemekbe amiket úgy szeretett, majd egy nagy sóhajjal tette amit a pici kért a non verbális jeleivel.

- Min Yoongi - morogta az alfa, még Hoseok visszaállt mellé és boldogan fogta meg újra a kezét.

- Merre felé laktok a szigeten? - tette fel az újabb kérdést, amire Taehyung félrenyelte a nyálát és köhögésbe tört ki. /

Yoongi azonnal kapcsolt és próbálta menteni a menthetőt.

- Nekem Nam azt mondta hogy úgy találták őket eszméletlenül - vázolta valójában az igazságot az alfa, csak azt már nem kötötte az orrukra hogy hol is történt ez a mentő akció és milyen körülmények között.

Hoseok meglepetten nézett fel Yoongira.

- De hiszen én meséltem neked róluk és én biztosan nem mondtam ilyet. Erre tisztán emlékeznék - döntötte oldalra fejét értetlenül a pici fiú.

- De..én azóta beszéltem Nammal erről - talált ki valamit újra Yoongi. Nem hagyhatta hogy kiderüljön. Szerette a barátait és óriási vita lenne ebből ha kitudódna, embereket mentettek meg. Nem akart beleavatkozni, de azt meg méginkább gyűlölte volna ha barátai összevesznek emiatt. Pont ezért muszáj volt a két emberfiú védelmére kelnie, bármennyire is ódzkodott ettől.

- Áh, szóval ez azt jelenti hogy elvesztetek? És emlékezni se emlékeztek hogy honnan jöttetek? - kérdezősködött tovább Hoseok és Yoongi kezét újra elengedve lépett közel az Omegákhoz. - Hátha tudnánk segíteni nektek visszajutni.

Taehyung kétségbeesetten nézett Jiminre, amit szerencsére csak a szöszi láthatott. Mit mondjanak most erre?

- Hope...szerintem ne nyaggasd őket. Majd ezt Namjoon és Jin elintézik, hiszen ők találtak rájuk az erdőben - kelt megint a két fiú védelmére Yoongi, egy félig meddig koholt hazugsággal és Hoseok vállát megfogva húzta picit hátrébb. - Gyere menjünk inkább. Azt mondtad játszani akarsz velem és Kookkal, nem? - kérdezte kedvesen az alfa a fiatalt, akinek szemei azonnal felcsillantak és mindkét barátja kezét megfogva vonszolta ki őket a házból.

Taehyung kifújta az eddig bent tartott levegőt és ezzel párhuzamban dőlt el az ágyon. Stresszesnek érezte magát. Soha nem szorult még így körülötte az a bizonyos hurok és az is nagy probléma volt számára, hogy ebben nem csak magáért vállalt felelőséget hanem Jiminért is.

- Miért érzem úgy hogy a mogorva srác falazni akart nekünk? - dőlt el Jimin is Taehyung mellett. - Állandóan leállította Hoseokot, mintha tudná hogy nincs megfelelő válaszunk ezekre a kérdésekre - gondolkozott el Jimin.

- Gondolod, tudja hogy emberek vagyunk? - fordította fejét Taehyung Jimin felé, aki picit bólintott.

- Biztosan nem véletlen szólt mindig közbe. Most nézd Jungkookot. Ő semmit nem reagált és Namjoon elmondása szerint nem is sejti hogy nem közéjük tartozunk. Viszont Yoongiról nem mondott semmit se. - érvelt tovább a szöszi. - Ha Namjoon visszajön ezt mindenképpen kérdezzük meg tőle, hiszen nem mindegy hogy kiben bízunk meg - emelte meg a fejét kezével, hogy kényelmesebben tudja barátjával tartani a szemkontaktust.

- Nem tudom. Nekem nem tűnt olyan barátságosnak a srác. Inkább olyan, leszarom és bunkó volt, mintsem segítőkész. Ne gondolj bele többet Chim, mint ami. - simította Taehyung a kezét, Jimin puha arcbőrére.

Az alacsony fiú csak sóhajtott egy nagyot, majd felült.

- Szerintem várjuk ezzel holnapig. Én mindenképpen szeretném megkérdezni Namjoont. Mi veszíteni valónk van? - nézett hátra barátjára Jimin. - Most pedig elmegyek zuhanyozni. Álmos vagyok. - kelt fel az ágyról és a fürdőbe ment, hogy elvégezhesse a dolgát.

Taehyung gondolatait állandóan a téma körül forogtak, így nyugtalanságában ő is elhagyta a puha tárgyat amin eddig agyaltak.

Az ablak elé állt, ahonnan a félhomály ellenére is egészen jól látta a fehér tájon játszó három farkast. A hó elég sok fényt biztosított és nem kellett semmiféle lámpa hogy bevilágítsa a kinti teret, mert erre teljes mértékben megfelelő volt az égből lehullott csapadék is.

Gyönyörűek voltak az alakváltók. Főleg a legnagyobb közülük. Fekete bundája csak úgy világított a havas tájban, amitől méginkább kitűnt. Íriszei vérvörösek voltak, mintha csak azt üzenné velük, "Nem félek attól ha ölnöm kell." 

Vajon melyikük ilyen különleges?

Hátborzongató és egyben szemet gyönyörködtető volt a sötét bundás lény, aki most mégis egy jámbor jószágnak tűnt ahogy a másik kettő farkassal játszott.

Taehyung irigyelte őket hogy ennyire önfeledtek és szabadok. Mindig is ilyen mentalítású szeretett volna lenni és egy olyan életet akart élni, akárcsak ezek a különleges lények.

Jimin visszatérte után, ő is elvégezte az esti teendőit, majd alváshoz kezdtek készülődni.

- Meddig kell itt maradnunk? - kérdezte Jimin a sötét éjszakába, mikor már az ágyban feküdtek egymással szemben. - Haza szeretnék valahogy jutni, hogy a normális életem élhessem. - suttogta barátjának, aki csak hallgatott egy darabig majd nagy sóhajjal feküdt hátára.

- Fogalmam sincs Chim. Elveszett a telefonunk, így segítséget se tudunk kérni. Itt meg nem gyanítom hogy használnának ilyen eszközöket. - szólalt meg egy kis idő után a magasabb. - Muszáj türelmesnek lennünk, még kieszelünk valami ésszerű tervet. Mást nem tehetünk, mint addig is várunk. - fordította vissza a fejét Jimin felé, akinek arcát a felettük lévő ablaknak köszönhetően tisztán látta.

- Mi lesz ha kitudódik? Ha megtudják hogy emberek vagyunk? - esett kétségbe a szöszi. - Biztosan nem kegyelmeznek nekünk.

- Nyugi. Ha minden jól megy és Namjoonnak igaza van, akkor sikerül eltitkolnunk ezt előlük. - simította kezét Jimin arcára. - És amúgy is. Még itt vagyok nem eshet bajod. - mosolygott kedvesen rá, mire Jimin ajkai is felfelé emelkedtek. Jól esett az alacsony fiúnak, hogy nem érzi magát egyedül ebben a helyzetben és ha Taehyung most nem lenne itt, tudta hogy egészen biztos nem lenne ilyen kitartó.

- Köszönöm Tae. - bújt a sötéthajú kezéhez, aki halkan elkuncogta magát.

- Imádom mikor ilyen vagy. - harapta be Taehyung az alsó ajkát, miután alábbhagyott jó kedve.

- Milyen? - hunyta le szemeit Jimin, élvezve az őt simogató kezet.

- Ilyen simulékony - kémlelte végig a szöszi arcát Taehyung és mivel semmi olyan reakciót nem kapott, ami a felháborodás jele lenne, finoman simított végig a kecses nyakon, ami érintése alatt picit megfeszült, de a libabőr egyértelműen arról árulkodott, hogy ez tetszik a mellett fekvőnek.

- Nem vagyok simulékony. - sóhajtott egy picit Jimin, szemeit továbbra is csukva tartva.

Taehyung ajkain egy elégedett mosoly jelent meg, majd óvatosan előrébb hajolt, így orrába beférkőzött barátja édeskés illata.

Megakarta csókolni. Annyi év után újra megtehette volna, amire úgy vágyott. Hogy felejtse el ezt a gyönyörűséget, ha állandóan ott van mellette és egyszerűen egyre csak szebb lesz?

Óvatosan érintette ajkait a puha telt párnákhoz, miközben egyik kezét bevezette a takaró alá Jimin derekára, ezzel közelebb húzva magához.

Nem akart ő semmi komolyabbat. Csak egy csókot.

Tisztában volt vele hogy a szöszi nem érez iránta semmi többet a barátságnál, de szeretett volna kicsit önző lenni és kielégíteni az oly régóta tomboló vágyát a másik iránt. Legalább csak egy csókkal, ha már mással nem is lehet.

Nem ő akarta elvenni Jimin szüzességét. Szerette volna ha egy olyan valaki teszi ezt meg, aki iránt a szőke is érez szerelmet.

Picit hamarabb hoztam a részt mint ahogy magamban elterveztem, de remélem nem baj :D 

Elnézését kérem azoknak akik nem nagy VMin partiak, de ígérem lesz a VKook fanoknak is bőven kárpótlás majd idővel. :D

Köszönöm hogy ennyien olvastok és támogattok :) Remélem tetszett a rész :)

Bye Kimi! :)