Isle of Wolves •VKook•

🤍19.🤍

/ - Jungkook. - szólalt meg, de abban a pillanatban más is elkiabálta az alfa nevét, amit követően ki is csapódott a szoba ajtaja.

- Nem fogod elhinni mit találtunk Yoongi hyunggal. Egy repülő roncsait. - mondta csillogó szemekkel Hoseok és a mögötte sietősen rohanó Yoongi arca ugyan olyan színt vett fel mint az emberfiúé. /

Jungkook szemei óriásira kerekedtek. Öccse nem volt tudatában annak, hogy ez mit is jelenthet pontosan. Kicsi volt még ehhez és a család nem is nagyon avatta be abba, hogy a világon nem csak az ő fajuk létezik, hanem vannak rajtuk kívűl élő lények is a földön.

A fiatal alfának forrt a vére, hogy rájöjjön arra hogyan is került ide az a szerkezet.

Jungkook milliószor látta elszállni a feje fölött a gépezeteket amikről tudta hogy az emberek által használt légi járművek. Akármikor feltűnt az égen a fiatal alfa azt kívánta, bárcsak lezuhannának, hogy bűnhődjenek azért amit vele és a fajtájával tettek. Ezek szerint meghallgatták odafent és pont oda pottyant egy le az ő szigetükre. Milyen érdekes is ez a karma dolog...

- Vigyetek oda! Látni akarom. - jelentette ki hirtelen ahogy tudatosult benne, hogy a repülőben valószínűleg emberek is utaztak, így lehetséges hogy életben maradt valaki. Megakart győződni arról, hogy a benne utazók mind meghaltak. Ha egy is túlélte, az nagy gondot jelenthet a fajtájára nézve, márcsak abból kiindulva, hogy milyen ellenségesek és gyűlölködők azok a lények. Kitudja mikre lennének képesek...

- Várj Jungkook. És mi lesz azzal amiről beszéltünk? - kapta el hirtelen Jungkook karját Taehyung.

A fürtös fiú elég gyorsan kapcsolt, ha most elengedi Jungkookot mi van ha rájön, hogy ők emberek? Akkor végük. Egészen biztos, hogy megöli őket. Eleget mesélt Namjoon a fiatal alfa szomorú történetéről. Nem csoda, hogy felesküdött az emberek ellen, hiszen megölték az édesapját és még csak esélye se volt megismerni azt aki életet adott neki.

Jungkook egy darabig nézett Taehyungra, majd elmosolyodva simogatta meg szabad kezével a fiú arcát. Tudta hogy harcolnia kell érte. Nem véletlen állította meg. Bár Namjoonba szerelmes a fürtös hajú, ő elfogja érni hogy ne az idősebb alfa felé húzzon a szíve hanem felé. Namjoonnal is szépen elfog beszélgetni, mert nem így ismerte meg barátját. Ő nem olyan volt aki elhappolja mások kiszemeltjeit, főleg úgy hogy az idősebb alfa mindig is egy omega mellett szeretett volna megállapodni.

- Majd megbeszéljük. Most mennem kell. - tolta el finoman a puha kezet, ami úgy szorította csuklóját mintha csak egy bilincs lenne ami maradásra ösztönzi. Ez így is volt. Taehyung szerette volna ha Jungkook ott marad, de nem abból az okból mint amit az alfa gondolt.

Taehyung kétségbeesetten nézett Jungkook után, aki már el is indult két barátjával a felderítő útra. Leizzadt és remegni kezdett. Mi lesz most velük?

Kisietett a nappaliba, ahol csak Jimint találta aki éppen egy füzetet olvasgatott. Érdeklődve nézett fel barátjára, aki nagy robajt csapva igyekezett elé.

A szöszi boldogan mosolyogva mutatta fel a kis tárgyat a kezében.

- Ezt Jin egyik rokona írta még régen az Omegákról és... - mondta volna tovább az alacsony fiú, de nem volt jó az időzítés.

- Megtalálták a repülő roncsait Jungkook barátai. - hadarta el gyorsan Taehyung és idegesen sötét fürtjei közé túrt. Nagyon félt. Most előszőr úgy igazán. Ha Namjoon és Jin elmondása igaz a fiatal alfáról, akkor nem kímélve őket fogja kiontani az életüket arra se gondolva, hogy ő eleinte szimpatikus volt neki.

Jimin lesápadva pillogott fel Taehyungra, aki nagy levegőket vett hogy lenyugtassa hevesen kalapáló szívét. Még a két szerelmes se volt itt, hogy megvédjék őket.

- Hol van Namjoon vagy Jin? Miért pont most mentek el? Nem hiszem el. - tépett újra tincsei közé és elkezdett bekönnyesedni a szeme. Nem viselte jól a nyomást és ez nagyon sokszor az iskolában is megmutatkozott mikor szerepelnie kellett, de ez a helyzet sokkal életbevágóbb volt. Szó szerint.

- Jin elment sétálni, Namjoon meg lelécelt miután...miután.. - harapta be alsó ajkát a szöszi, mert nem gondolta, hogy jó ötlet lenne elmondani Taehyungnak az igazságot. Azzal elárulná Namjoont. Ennek ellenére nem akarta, hogy ez újra előforduljon. Namjoonnak párja volt és remélte, hogy nem fogja újra elkövetni azt a hibát amit egy félórája művelt. Bár Jiminnek nagyon is bejött az alfa, nem szeretett volna egy harmadik kerék lenni a kapcsolatban. Vágya egy olyan férfi volt, aki csak is őt magasztalja és imádja. Nem pedig egy olyan, akitől megosztott figyelmet kap.

Taehyungot most nem is az foglalkoztatta Namjoon miért ment el, sokkal inkább az hogy miért nincs itt. Miért pont most kellett magukra hagyniuk őket?

Gondolatait a bejárati ajtó nyitódása törte meg, mikor is Jin igyekezett be hozzájuk egy boldog mosollyal arcán. Látszott hogy kint volt a hidegben, mert almácskái pirospozsgásak voltak.

- Mi a helyzet? Namjoon is sétálni van? - ment a konyhába, hogy készítsen valamit a fiúknak, de Taehyung idegesen kapta el a boldog fiú karját.

- Hoseok és Yoongi megtalálta a repülő roncsait és Jungkooknak elmondták. Most éppen oda igyekeznek. - mondta Taehyung, majd elengedte az eddig szorongatott végtagot.

Jin elsápadva hátrált egy lépést, majd se szó se beszéd kisietett.

Megkell keresnie Namjoont. Elkell vinniük innen a fiúkat, mert ha Jungkook rájön az lesz az első dolga, hogy idejöjjön és végezzen a két baráttal.

Mikor a három barát odaért a roncshoz Jungkook megmeredve mérte végig kívülről a tárgyat. Ilyen közelről még soha nem látta a gépezetet és hihetetlennek gondolta, hogy létezik valami ilyen óriás dolog a világon. Lentről sokkal apróbbnak tűnt a légi jármű és most hogy élőben szemügyre vehette teljesen más képet tudott elraktározni a fejében. Elszomorította és haraggal töltötte el, hogy bár az emberekkel egy földön élnek nekik még sincsen ilyen lehetőségekben és érdekes dolgokban részük.

Mérgesen szívta be a levegőt, majd a roncsolódott ajtón belépett a szűk térbe. A benti szagok a kinti friss levegő után marták az orrát. A halott emberek már elég régóta voltak a repülőben, így nem csoda hogy elviselhetetlen volt ott tartózkodni.

Jungkook biztos volt abban, hogy valahová tartott a jármű és nem úgy tervezték, hogy lezuhan útközben. Végig járta a sorokat és kíváncsian mérgedette a számára ismeretlen helyszínt és a benne lévőket. Nem látott még soha embert, de édesanyja azt mesélte, hogy ugyan úgy néznek ki mint ők.

Mikor az egyik sor végére ért, érdeklődve merészkedett a kis részbe ahol az utasok ültek.

Mivel ott nem akadályozta senki se az útját kinézett a kis ablakocskán, de ahogy előrébb lépett egy apró valami került a lába alá.

Lehajolt és a pici fekete tárgyat megemelve nyitotta ki.

Kim Taehyung név szerepelt a kis kártyán és rajta egy apró kis képecske, mellette meg a születési dátuma, lakcíme, anyja neve.

Jungkook nem hitt a szemének. Elsápadva ejtette ki kezéből az irattartót és szinte fel se fogta mi történik körülötte.

Jungkookban szépen lassan tudatosult, hogy a kiszemeltje és annak barátja nem az akinek hitte őket...

Na hát itt is lenne a következő rész :))

Most már tényleg beindulnak a dolgok. :D

Vajon Namjoonnak és Jinnek sikerül elrejtenie valahová a két fiút Jungkook elől? Mi lesz ezután Jungkook reakciója?

Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a könyvet! :))

Bye Kimi :)