Isle of Wolves •VKook•

🤍26. Sope🤍

Yoongi próbált nem foglalkozni a ténnyel, hogy elveszítette maga mellől legjobb barátait. Erős személyiség volt és elég önfejű is, emellett a méltóságát semmi pénzért nem dobta volna el, de kezdte érezni a magányosságot ami teljesen felemésztette.

Hoseok ott volt vele, minden kis szabad pillanatát mellette töltötte, nem véletlen, hiszen végletkig szerelmes volt Yoongiba. Csodálta és a bűvkörébe fogta az alfa a fiatal omegát, akinek ha csak egy rossz szót is mondott az idősebb máris könnyes szemekkel nézett fel annak jéghideg tekintetébe, ami egy pillanat alatt lágyult meg, mikor meglátta a pici szomorú, megtört íriszeit.

Yoongi is szerelmes volt. Nagyon szerette Hoseokot és mindentől óvni próbálta. A rossz szavak, amiket hozzá intézett is csak azért voltak, hogy megvédje a fiatalt. Hoseok sokszor nem gondolta végig cselekedeteit és az alfa sokkal több időt töltött el a fiú mellett mint annak szülei, így muszáj volt nevelnie is a kis tizenévest.

Yoongi továbbra se akarta elfogadni, hogy Hoseok sokkal fiatalabb és mégis magába bolondította. Számára ez a korkülönbség nem volt helyénvaló, pedig azért a fajtájuknál voltak sokkal nagyobb rések is éveket tekintve a párok között. De a tudatában csak az villogott, hogy a fiatal még el se érte az a kort ami már nevezhető kisfelnőttnek és ez nagyon zavarta. Ennek ellenére akárhányszor Hoseokra nézett, szíve nagyot dobbant és nem tudott úgy viselkedni az omegával mint bárki mással. Első helyen szerepelt az alfa szívében.

- Yoongi hyung? - ment oda félénken az alacsony fiú barátjához, aki a kis kunyhónak a kanapéján ült. Állandóan azon agyalt hol lehetnek barátai és hova rejtőztek. Arra már rájött, hogy Jungkook is valószínűleg az ő keresésükre indult, mert Hoseok elmondása szerint már napok óta nem volt otthon a testvére.

- Mondjad Hobie. - nézett az omegára, aki félénken foglalt helyet a másik mellett. Hoseok mindig zavarban volt Yoongi közelében, akárhány év is telt már el megismerkedésük óta. Ilyen hatással volt rá a másik.

- Azt mondtad hogy szerinted valahová nagyon messze mehettek, hogy elbújjanak Jungkook elől, igaz? - vázolta neki a kisebb, aki hihetetlen okos volt a sok idő miatt amit az idősebb mellett töltött el. - Jin hyungnak volt egy barátja, emlékszem rá. A mi falkánban volt. Még kicsi voltam, de tudom hogy nagyon jóban voltak, aztán hirtelen valahová száműzték. Biztosan te is emlékszel még arra a fiúra. Az apukája a falkánkban tanít. Talán őt kellene megkérdezni merre van most a lakhelye. - mesélte félénken, mert tartott tőle hogy a másik badarságnak gondolja majd a teóriát.

Yoongi elmesélte Hoseoknak a történteket, mert a fiatal omega nem igazán értette a helyzetet, hogy Jungkook elől miért menekülnek el azok a kedves fiúk. Az alfa meglepetésére egészen jól fogadta, és segített neki most is hogy megleljék barátaikat. Az omegának is hiányoztak már.

- Hoseok. - szólalt meg Yoongi egy kis idő után, mire a másik ijedten rezzent össze. - Ez egy remek ötlet. - mosolyodott el boldogan az alfa, ami igen csak ritka volt nála, így a kisebb is megmutatta sugárzóan vidám ajakgörbületét. Yoongi lágyan megsimogatta az omega fejét és egy apró puszit nyomott rá. - Holnap megkeressük azt a tanítót a falkánál. Most már késő van ahhoz. - cirógatta meg a kipirult pofit.

- Akkor haza megyünk? - állt volna fel Hoseok hogy meginduljon a bejárati ajtó felé, de Yoongi megállásra késztette.

- Maradunk estére. Szüleid tudják hogy velem vagy és nem lehet bajod. - mondta kedvesen az idősebb, majd magához ölelte Hoseokot, aki zavarában azt se tudta mit csináljon. Yoongi ritkán volt vele ilyen. Egy kezén megtudta volna számolni az ehhez hasonló alkalmakat.

- Rendben hyung. - motyogta a másik mellkasába.

A kellemes illat bejárta az idősebb szaglószervét, amit a kisebb árasztott magából. Tudta hogy ez a boldogságának a jele és ez őt is elégedettséggel töltötte el. Az alfa tisztában volt azzal, hogy Hoseok is hasonló érzéseket táplál iránta és tudta hogy nem lehet mindig elutasító a fiatalabbal.