Isle of Wolves •VKook•

🤍4.🤍

Taehyung és Jimin már a reptéren vártak felügyelőtanárukra, aki picit később érkezett meg mint ők. Átnéztek minden iratot hogy megvan-e nekik, nehogy ott jöjjenek rá hogy otthon hagytak valamit és nem tudnának sehová se menni.

Mikor végeztek a kötelező körökkel és mindent rendben találtak, elindultak hogy végig menjenek a hosszú folyamaton ami a repülőhöz vezeti őket.

Korán volt még. Hajnali fél öt és a két fiú elég álmoskás volt, így el is tervezték hogy a repülőn még aludni fognak picit. Sajnos nem sikerült ugyan oda helyet szerezni mindnyájuknak a gépen, így Jimin és Taehyung egymás mellé került a hátsó ülések egyikére, még tanáruk a gép elején foglalt helyet.

Amint ülésükhöz mentek, végig hallgatták a biztonsági szabályokat amiket elmondott a stewardess. Nagyon igazgatottak voltak már és a tegnapi éjszakájukat is együtt töltötték, hogy teljesen rátudjanak hangolódni erre az egy hétre amit közösen fognak eltölteni. Alig aludtak este. Akkor sikerült elszundítaniuk mikor már lassan kelni kellett, szóval nem véletlen hogy elég komásak voltak.

Lassan elindult a gép így mind a két fiú a fülhallgatót fülébe dugva hunyta le szemeit, hogy bebotolhassák az elvesztegetett pihenőidőt.

Jiminnek sikerült is elbóbiskolnia ami természetesen nem a legmélyebb alvás volt számára, de mégis jól eshetett fáradt szervezetének. Taehyung csak kifelé bámúlt az ablakon mert akárhányszor lehunyta pilláit, újra és újra szeme elé kúszott a mostanában elég gyakori álma. Az öt fiatal farkas. Olyan kíváncsi lett az első alkalom után, hogy azonnal utána nézett a dolognak az interneten, de természetesen semmi használhatót nem talált.

Szüleit is kérdezgette de sajnos ők se tudtak valami sokat a történetről, mert abban az időben nem a fővárosban éltek ahol leginkább elterjedt ennek a híre, így tőlük se szerzett sok információt.

Nagyon felkeltette az érdeklődését a téma és minél többet megszeretett volna tudni erről, de úgy érezte hogy bármerre is fordul állandóan falba ütközik.

A monitorra tekintett ami az előtte lévő ülés háttámlájába volt szerelve. Még tíz óra volt vissza az útból. Talán fél órája mehettek csak. Hihetetlen soknak tűnt ez és azt se tudta hogyan üsse el az időt, mert barátja is elaludt és filmet nézni meg nem volt kedve.

Nagy sóhajjal hajtotta hátra a fejét és továbbra is csak a gyönyörű felhőket kémlelte, amik megnyugtatónak hatottak számára.

A semmittevés miatt lassan őt is elnyomta az álom.

Nagy kiabálásra és arra kelt fel Taehyung, hogy a szőke hajú könnyes szemekkel rázogatja.

- Taehyung - tépte ki most már füléből a füllhalatót Jimin. - Valami légörvénybe keveredett a gép - motyogta kétségbeesetten és szinte remegve kapaszkodott barátja kezébe az alacsony.

Taehyung hirtelen fel sem fogta miről van szó, csak akkor mikor a repülő vészesen elkezdett közeledi a föld felé.

Jimin szinte sokkosan és rettegve kiáltott fel, de a nagy forgatagban és más emberek jajveszékelése mellett nem volt annyira kitűnő az alacsonyabb síró hangja.

Lassan a magasabb tudatába is beférkőzött a helyzet és ijedten tekintett ki az ablakon. Mikor meglátta hogy ténylegesen egyre közelednek a föld felé, ijedten kapta el Jimin karját hogy rá nézzen.

- Gyorsan kösd be magad jó szorosan és a mellényt... talán a mellényt huzzuk fejünkre - jött egy hirtelen ötlete Taehyungnak, mert talán így koponyájuk nem sérülhet annyira a becsapódás során.

Fogalma se volt hogy mit is kellene csinálnia ilyen helyzetben, mert a pánik rajta is teljesen eluralkodott de mégis volt annyi lélekjelenléte hogy barátját és magát valamilyen úton módon próbálja védeni.

Meg is tettek mindent a biztonságérdekébe, amit követően Taehyung félve nézett ki az ablakon.

Egy havas táj közeledett feléjük és az emberek hangja egyre hangosabb lett a félelem miatt.

Könnyes szemekkel nézett Jiminre. Megfognak halni. Itt a vég. Bár ne jöttek volna inkább el erre az útra, ha tudta volna hogy ez fog történni foggal - körömmel küzdött volna az ellen hogy jelentkezzenek.

Próbálta nyugtatni magát, hiszen semmit sem tehetett már. Jimin nem volt képes megnyugodni, patakokban folytak könnyei és csak azt mondogatta "Meghalunk. Mind meghalunk".

A repülő óriási csattanással érkezett a földbe és csoda volt hogy nem gyulladt fel a nagy ütközés során.

Az emberek elhallgattak és most már senki nem sikoltozott vagy sírt. Teljesen csend lett a roncsok között és nem csak a kiáltások maradtak abba hanem a szívverések is.

Külső szemlélőként horrorisztikus látvány fogadta volna a bámészkodó szempárokat. Több ember teljesen ronccsá változott, de volt olyan is akinek nem lett akkora baja, mégis talán a szíve nem bírta ezt a nagy feszültséget.

Két ember éltető szerve dobogott még. Kettő baráté, akik valamilyen módon és szerencse folytán a leghátsó sorban túlélték kisebb - nagyobb zúzódásokkal a földbecsapódást. A két fiú nem volt eszméleténél, de éltek.

Talán valami földöntúli erő védte meg őket, vagy csak elképesztően nagy mázliuk volt.

A gép első része csapódott a földbe, így Jimin és Taehyung mivel hátul voltak nem esett akkora bajúk mint az elől helyet foglalóknak.

A nagy hangzavar felkeltett egy arra járó figyelmét.

A farkasbőrbe bújt fiú megindult a hangirányába és mikor megpillantotta a roncs gépet, ijedten lépett egyet hátrébb.

Már tizenhat éve nem láttak errefelé ilyet, csak az egekben kémlelhettek az effajta masinákat.

Szép lassan indult meg, a még füstölő szerkezethez és a csapódás során kinyílt ajtón félve, de bemerészkedett.

Kíváncsi volt mi történhetett és hogy vannak-e emberi lények a repülőn. Kicsi volt még mikor ilyet látott, amivel őket is erre a szigetre hozták.

A gépen lévő helyzet elrettentette az omega vérű farkast és arra kellett rájönnie, hogy ezt csak valami csodafolytán élhette túl bárki is.

Szép lassan ment végig a roncsolódott folyosórészen és mikor hátulra ért, két fiút tekintett meg, akiknek illata különleges volt, így óvatosan megszaglászta őket. A kívűl ülő lélegzett, ahogy a mellette helyet foglaló is.

Éltek.

A fehér farkas szép lassan öltötte át emberi alakját és kicsatolta a fiatalokat, majd levette fejükről a nevetségesen ráapplikált gumi védőfelszerelést. Nevetséges volt...de mégis talán ez menthette meg őket. Bármelyikük is találta ki, az életüket valószínűleg ennek köszönhetik.

Mikor sikerült kiszednie a külső ülésen elhelyezkedőt, felkapta a hátára. Elkellett innen vinnie őket. Megszerette volna menteni a két fiút. Talán komába estek, vagy nagyobb bajuk is lehetett. Nem tudhatta még. Jin mindig is jólelkű volt és nem látta át, ha ezt bármelyik farkas megtudja majd, hogy embereket mentett, biztosan nem ússza meg szárazon.

Nem érdekelte a következmény. Mind a két fiút kimentette és elvitte a barátaival közös kis bunkerúkba, ahol kényelmesen elhelyezte az emberfiúkat.

Jin megmentette őket :) Vajon túlélik :D ? Persze hogy ez azért elég egyértelmű... :D De az már nem hogy erre hogy fognak majd reagálni a barátai vagy a többi farkas? Merész volt hogy embereket mentett meg.

Remélem tetszett a rész :) Köszönöm hogy elolvastad!

Bye Kimi :)