Isle of Wolves •VKook•

🤍37.🤍

/- Nekem nem lehet gyerekem hyung...hiszen nem tartozom közétek. Még csak az átváltozás se megy. - mondta ki a fájó szavakat Taehyung és könnyei végigfolytak bársonyos bőrén, ami szépen lassan alakult át keserves zokogássá.

Ő szeretett volna egy kölyköt... szerette volna, de nem lehetett...

Legalább is ő ezt gondolta. /

Jin szíve majdnem megszakadt, mikor eljutottak hozzá a fiatal omega szavai. Most már értette miért volt ennyire szomorú a fiú és miért nem lehetett vele soha erről a témáról beszélni. Azt gondolta, hogy neki nem lehet gyermeke, amit sokáig Jin is így hitt - hogy Taehyung nem rendelkezik olyan adottságokkal mint ők - most mégis ott növekedett benne a pici és erről az erős illata is állandóan árulkodott, amit mindenki érzett, csak a sötét fürtös hajú nem.

Az idősebb omega lerakta kezéből amivel eddig foglalatoskodott és azonnal karjai közé zárta a keservesen zokogó fiút.
A hangokra Jungkook is figyelmes lett, aki azonnal a konyhába sietett amint szerelme bánatos sírását meghallotta. Utálta szomorúnak látni kedvesét és bárki is tette ezt vele, nem fog jót állni magáért, főleg úgy hogy a fiúnak így várandósan teljes nyugalomra volt szüksége.

- Mi történt? - szólalt meg az alfa kimérten ahogy meglátta szerelmét Jin karjai között. Omega barátját mindig is tapintatosnak gondolta, így nem hitte hogy ő tehetne Taehyung szomorúságáról.

Jin egy pillanatra Jungkookra pillantott, aki továbbra is őket kémlelte, majd finoman eltolta magától a reszkető fiút, aki nem volt képes a szemeibe nézni. Szégyellte magát, hogy ő nem olyan mint ők, pedig nagyon is közéjük szeretett volna tartozni.

- Tae. - emelte meg állnál Jin, Taehyung fejét, aki mindenfelé tekintett csak az idősebb omegára nem. Könnyei továbbra is ömlöttek kék szemeiből, amelyek a bánattól változtak más színűvé. - Félreérted a helyzetet. - mondta kedvesen Jin a fiúnak. - Nem azért mondtam mindezt neked hogy fájdítsam a szíved. - cirógatta meg a puha bőrt Jin, amire már felfigyelt az eddig síró fiú.

- Akkor mi másért? - kérdezte reménnyel teli hangon és alsó ajka picit megremegett. Jungkook csendben hallgatta a történést és a mondatokból leszűrte, lassan kiderül hogy egy aprócska kölyök növekedik Taehyung szíve alatt. Ideje volt már tudnia róla. Az alfa már nem akarta tovább titkolni közös gyermeküket, hiszen ahogy elnézték Taehyung igenis szerette volna azt a pici csemetét.

- Gyermekünk fog születni. - mondta ki végül Jungkook, mert már képtelen volt tovább hallgatni. Ezt neki kellett megosztania párjával, hogy azután majd együtt örömködhessenek a csoda létezése miatt.

Taehyung szép szemei lassan kerekedtek ki, majd fordult meg, így párjával került szembe. Nem hitt a fülének. Azt gondolta hogy az alfa csupán egy lidérc, és csak agya játszik vele kénye-kedve szerint.

- Tessék? - kérdezett vissza kikerekedett szemekkel, amin Jungkook elmosolyodott. Édesnek találta szerelmét még mindig, és nagyon remélte, hogy ha megismétli ezt a fontos mondanivalót, boldogan fog karjaiba omlani a szépség. Persze ott volt a másik eshetőség is, hogy nem fog örülni, esetleg sokkos állapotba kerül, de azok után hogy pár napja Taehyung megosztotta vele bánatát, hogy ő szeretne közéjük tartozni, így valószínűleg a rosszabb opciók nem következtek volna be.

- Kölykünk lesz, kedves. - lépett lassan közelebb szerelméhez az alfa és kezét a puha arcbőrre simította. Mindenegyes kis sejtjével arra koncentrált, hogy ez mit fog kiváltani Taehyungból. A reakciója nagyon fontos volt.

Taehyung, párja csillogó szemeit kémlelte, miközben fel nem fogta mit mondott neki. Vagy is... felfogta csak nem hitte el. Mégis csak képes valamire amire eddig azt hitte hogy lehetetlen? Meghallgatták volna a sok szomorkodását és megkönyörültek rajta? Vagy lehet csak megviccelik, mert azt hiszik hogy kiakad ezen és majd jót nevethetnek rajta?

- Ez..ez most teljesen komoly? - kérdezte halkan motyogva a fiatal omega, mire párja boldogan mosolyogva bólintott egyet.

Taehyung könnyei újra helyet kaptak szép szembogarai mellett, ezzel is ködösítve látását. Most teljesen más érzés járta át, mint mikor múltkor szöktek íriszeibe a rakoncátlan gyémántcseppek. Boldog volt...hihetetlen boldog. Most kezdte el csak igazán érezni azt, hogy mennyire nagy áldás is az, hogy ő egy ilyen különleges lénynek született. Megajándékozhatja szerelmét egy kis csodával, akire az elmúlt pár hónapban egyre jobban kezdett el vágyni.

- Nem hiszem el. - mondta Taehyung mosolyogva és fejét lehajtva hullajtotta örömkönnyeit. - Ez egy csoda. - mondta boldogan és felegyenesedve ölelte át az alfát, aki türelmesen és szeretetteljesen várt arra, hogy a fiatal omega felfogja a helyzetet, ami nem kicsi változást fog hozni az így is érdekes életükbe.

- Pedig igaz, és erre bizonyíték is lesz körülbelül öt hónap múlva. - kuncogott Jungkook boldogan szerelmét ölelve, aki egyre jobban csak szorította karjai között, miközben mosolyát le nem lehetett volna kaparni gyönyörű arcáról.

Jó ideig ölelték így egymást, ezzel is kifejezve boldogságukat és szeretetüket, de volt még egy személy a konyhában, aki eddig csendesen figyelte az eseményeket és hihetetlen elégedett volt Taehyung reakciója miatt. Így kellett egy omegának örülnie az érkező gyermeknek.

- Hyung. - engedte el Taehyuny Jungkookot és fordult az idősebb felé. - Ezért próbáltál velem beszélni a dolgokról nap mint nap? - kérdezte érdeklődve a fürtös hajú, mire Jin boldogan mosolyodott el egy bólintás közben.

- Nem akartuk rád zúdítani... ne haragudj, hogy így kerülgettük a forró kását, de mikor múltkor szóba került nem kicsit akadtál ki. - sóhajtott fel megbánóan Jin, hiszen ő se lett volna boldog ha gyermeke létezéséről titkolóztak volna előtte, bár neki volt némi ismerete abban, hogy milyen illatot áraszt a terhes omega és más egyéb tünettel is tisztában volt, amit a fiatal újonc nem igen tudhatott.

Taehyung egy darabig nézte idősebb barátját, majd elmosolyodva ölelte át őt is. Megbánta hogy egyszer is arra gondolt, hogy a másik rosszat akarhatna neki, vagy esetleg direkt szekálná. Jinben semmi gonoszság nem volt és ezt ő maga is tudta, de mégis valamiért a kellemetlen helyzetek után nem tudott másra gondolni.

- Semmi baj...érthető volt és köszönöm hogy próbáltatok vigyázni rám. - engedte el barátját Taehyung. Most már tisztázódott a fejében, miért volt vele mindenki olyan törődő, figyelmes és aggódó.

A fiatal omega nem is lehetett volna boldogabb, de a helyzetet az éppen konyhába siető legkisebb tette még vidámabbá.

- Yoongi hyung véglegesen beleegyezett abba, hogy levezeti Tae szülését. - darálta le egy szuszra Hoseok, ahogy beviharzott a konyhába, de amint észrevette ki is van ott, a szájára csapva kezdett el mérgelődni.

Kicsit késve, de itt lenne a következő rész :)))
Elnézéseteket szeretném kérni, de a nyár ilyen sajnos hogy nem mindig jut idő mindenre. Remélem megértitek hogy nem lesz annyira rendszeres, de igyekszem majd nagyon :(

Sajnos ebből a történetből már amúgy sincs sok rész vissza, de fejben már agyalok egy másokon amit még nem tudom mikor de megvalósítok majd :D !

Köszönöm hogy elolvastad :)

Bye, Kimi :)