Isle of Wolves •VKook•

🤍TaeMin🤍

Az omega fiú nagy sóhajjal simított végig hasán, hiszen tudta a napokban már bármikor megszülethet Taeminnel közös kis kölykük. Fogalmuk sem volt milyen nemű lesz az apróság, de az alfa mindig csak azt hajtogatta szerelmének: "fiú vagy lány, nem számít csakis az a fontos, hogy a mi gyermekünk, akit a szerelmünk hozott létre".

Taemin kíváncsian lesett be párjához a szobába, aki mosolyogva kapta fel a fejét az ajtó nyitódására, amit követően azonnal fel szeretett volna állni az ágyról, hogy párját üdvözölhesse.

- Ne erőltesd meg magad Chim. Nagyon nagy már a hasad és bármikor beindulhat a szülés. Nagyon féltelek. - lépett oda Jiminhez párja és vissza is ültette az ágyra.

Taemin óvatosan simított végig szerelme kerek hasán, majd finoman felhúzva rajta a vékony anyagot hajolt le, hogy egy lágy, de annál szeretetteljesebb pusziba részesítse a benne pihenő kis lényt.

- Szeretném már magamhoz ölelni a mi kis szépségünket. - húzta vissza az anyagot Jimin pocakjára, majd finoman megemelte az így is könnyű fiút és az ölébe ültette. - Viszont, addig is ölelgethetem az anyukáját.- viccelte el Taemin a meghitt pillanatot, mire Jimin halkan felkuncogott és szerelméhez bújt.

- Mintha azt nem élveznéd. - rázta meg picit a fejét az omega és egy apró puszit hintett szerelme ajkaira. - Amúgy is...ha a pici megszületik akkor engem már nem is fogsz szeretgetni? - kérdezte sértetten Jimin, majd drámaian elfordította a fejét, hogy Taemin láthassa, ő igenis meg van sértődve.

Az alfából halk nevetés tört fel szerelmét elnézve, majd közelebb húzva magához csókolt a nyakába. Nagyon szerette Jimint. A világon a legjobban és az hogy már jó pár éve együtt voltak, csak közelebb hozta őket egymáshoz. Eleinte félt a szerelemtő, félt attól hogy kötődni fog valakihez, mert azok után hogy régen száműzték, úgy gondolta soha többet nem lesz senki se az életében. Se barát, se család, nem hogy majd ő szerelmes lesz, sőt születni fog ettől az illetőtől egy gyermeke. Az, hogy most itt tartottak, számára egy mesébe illő csoda volt. Csoda volt, hogy idepottyant neki egy kisangyal, akit egykori jó barátja elhozott hozzá. Taemin szíve az idő alatt még egyedül volt, teljesen semmissé vált. Kinek is adhatott volna szerelméből, vagy szeretetből, ha mindvégig egyedül volt egy lakatlan tájon. Viszont ahogy meglátta Jimint, úgy érezte megállt körülöttük minden, és csakis a másik szépségében tudott gyönyörködni akkor, ahogyan ez megmaradt a mai napig is.

- Nagyon szeretlek ugye tudod? - simogatta meg Jimin bársonyos bőrét, aki színjátéka ellenére lehunyva szemeit bújt az alfa tenyerébe. - Mind a ketten ugyanolyan fontosak lesztek nekem. Bár itt vannak a többiek is és nagyon hálás vagyok mindenkinek valamiért, de nekem ti vagytok és lesztek is a családom. - hajolt fel hogy az omega arcát apró puszikkal hinthesse be, akinek ajkain egy boldog mosoly jelent meg. Meghatotta az amiket Taemin mondott neki és a szívét hihetetlenül melengette. Tudta hogy a legjobb embert kapta a sortól maga mellé.

- Én is szeretlek Minie. - bújt oda szerelméhez az omega és lehunyva szemeim szívta magába a másik kellemes illatát. Ez nyugtatta meg igazán, és ha éjszaka nem tudtak valamilyen oknál fogva együtt aludni, akkor Jimin egyedül képtelen volt álomra hajtani a fejét. Ez is mutatta hogy mennyire ragaszkodott párjához.

Taemin elmosolyodva fogta meg szerelmét újra, majd óvatosan elfektette az ágyban, hogy egy nagyon lágy csókba hívja, amivel méginkább ki tudta fejezni vonzalmát a fiatalabb iránt. Óvatosan becézgette Jimin puha, telt ajkait, amit az omega azonnal viszonzott és finoman körbe is fonta karjait szerelme nyaka körül. Már jó ideje nem feküdtek le a baba miatt, hogy nehogy bántódása essen és a kis kényeztetésekkel is óvatosan bántak, hogy ne menjenek túl a határokon, viszont ez a pillanat most más volt. A vágy nem volt jelen, csakis az egymás iránt táplált szeretet, és Taemin nem csak Jimint óvta most, hanem az apróságot is. Már kettejükért felelt az alfa és őt ez egyáltalán nem terhelte, inkább boldogsággal és erővel töltötte el.

Az óvatos, becézgető érintések és csókok ellenére, Jimin hirtelen rezzent össze a hasába nyilalló fájdalom miatt. Eddig csukott szemei azonnal kipattantak és remegve kapaszkodott meg Taemin izmos karjaiban, aki elvált omegájától, hogy megnézhesse mi a baj.

- Azt hiszem...Azt hiszem beindult a szülés Minie...Hívd Yoongit! - könnyesedtek be szemei az omegának, és Taemin a sokk miatt csak később kapcsolt, hogy mi is a probléma.

Az alfa azonnal kirohant és kiabálva kereste Yoongit, hátha az illető meghallja vagy valamelyik barátja. Aggódott szerelme miatt és a pici épségét is féltette, így minél előbb el akarta kezdeni a folyamatot, nehogy késő legyen és valamelyik szerette bánja. Kockázatos volt amit ők tettek, de bíztak egymásban, és mivel Taemin és a többiek is már két szülést végignéztek, akár ők is letudták volna vezetni, de ezt a feladatot egyenlőre még meghagyták Yoonginak.

Jin lett először figyelmes Taemin kiabálására, így ő azonnal hozzá sietett a nem túl jó hírrel.

- Yoongiék még nem tértek vissza. - túrt idegesen a hajába az idősebb omega, mire Taemint azonnal elöntötte a forróság és kétségbeesetten nézett Jinre. - Beindult a szülés?

Taemin aprót bólintott, majd mikor szerelme szenvedő nyögését hallotta meg, eldöntötte, ezt neki kell megtennie szerelméért. Nem várhatnak tovább Yoongira, mert kitudja ők mikor jönnének haza.

- Nekünk kell levezetni a szülést Jin. Nem ér rá. - osztotta meg az alfa a gondolatát legjobb barátjával, aki nem kérdezve semmit hozta azonnal a szükséges dolgokat, amiket Yoongi is mindig használt ilyenkor.

Taemin hihetetlenül félt, hogy mindent jól hajtsanak végre, de közben bátor és elszánt is volt, mert szerettei voltak a tét és csak ez az egy megoldás maradt a számukra. Jin végig ott volt Taemin mellett és mindent úgy tettek, ahogy Yoongi  csinálta az elmúlt két alkalommal. Jimin nagyon jól tűrte a helyzetet és az alfa látta szerelmén, hogy bízik benne, ami még több erőt adott neki.

Talán órák is elteltek, mikor Taemin karjaiba emelhette a gyönyörű kislányt. Szemei könnybe lábadtak és el se hitte, hogy mindezt Yoongi nélkül tették meg és képes volt úgy levezetni egy szülést, hogy se Jiminnek, se a picinek nem esett bántódása.

- K..Köszönöm Minie. - mondta kimerülten Jimin, de amint kezei közé kapta a plédbe bugyolált apróságot, tudta hogy ez a szó nem elegendő arra, hogy kifejezze mi is zajlik le benne.

Sziasztok! :))

Újra visszatértem ehhez a könyvhöz egy utolsó beígért résszel. Elég sokára érkeztem vele, de valahogy nem volt hozzá ihletem és nem szeretek egyszerre több könyvet se írni így mivel a másikat befejeztük gondoltam ezt is bejezem. :)

Remélem tetszett nektek ez az utolsó kis szösszenet :)

Köszönöm hogy ennyien olvastátok ezt a könyvemet is!! Nagyon hálás vagyok érte! :)

Bye, Kimi. :))