Isle of Wolves •VKook•

🤍33.🤍

/ Nagyon zavarta a dolog és nem érezte jól magát. Továbbra is szorított a torka és gyomra is össze volt zsugorodva. Nagy sóhajokkal próbálta magát nyugtatni, de a helyzeten nem sokat segített, sőt.. egyre rosszabbul érezte magát, és a hányinger is kezdett eluralkodni felette. Szemeit muszáj volt lehunynia, mert apró kis fekete foltok cikázta előtte és az ájulás is egyre közelebb férkőzött hozzá.

Szemei kipattantak mikor megérezte, hogy gyomra kiakarja adni magából tartalmát, így felpattanva futott a fürdőbe, ahol a wc-be sikeresen kiürítette magából ebédjét. Remegve próbált felemelkedni, miután megtörölte ajkait és ahogy lehúzta a klozetet, úgy érezte hogy a stressz ami eddig párjaként volt jelen, eltűnni látszik. /

Az alfák éppen hazafelé tartottak, mikor Jungkookon kellemetlen érzés lett úrrá. Elég hosszú ideig elhúzódott a vadászat, mert nem igazán találtak a közelben megfelelő célpontot, így picit messzebbre kellett elmenniük a lakhelyüktől. Fáradtak voltak és már alig várták, hogy hazaérjenek omegáikhoz, pont ezért lepte meg barátait Jungkook azzal, hogy nem haladt tovább velük a kunyhó felé.

Namjoon vette először észre, hogy a fiatal alfa nem követi őket, így értetlenül tekintett hátra barátjára, aki csak maga elé meredve nézett vörös íriszeivel. Mind farkas alakjukban voltak a vadászat miatt, így nem volt lehetősége szóban megkérdezni tőle, hogy mi ütött belé. Namjoon közelebb merészkedett hozzá, de amit csak pár lépés volt már köztük, Jungkook felmorrant majd elképesztően gyors rohanásba kezdett a házikó felé.

Jungkook nem tudta mi ez a kellemetlen, szorító görcs egész testében, de úgy érezte csak is akkor fog enyhülni ha visszatér a kunyhóba és megbizonyosodik arról, hogy szerelme jól van. Mivel Jungkook és Taehyung között húzódott egy erős kapocs, így nem csoda hogy az alfa érezte kedvese fájdalmait amit akkor átélt.

Az alfa gyors tempója miatt a maradék utat hamar megtette és mikor lakhelyükhöz ért átváltozva lépett be. A bent lévők meglepetten néztek a feldúlt alfára, aki szinte beszakította a bejárati ajtót, ezzel rájuk a frászt hozva.

- Minden rendben Kook? - szólt utána Jin meglepetten, de a farkas társára se hederítve törtetett az egyetlen háló felé, ahonnan kedvese érdekes illata szűrődött ki.

Óvatosan kopogott be a fa lapon, hátha párja éppen alszik, és mivel nem érkezett válasz, így azt gondolta tényleg pihen az omega, viszont mikor kinyitotta az ajtót meglepetten látta, hogy Taehyung nincs a szobában. Az illat továbbra is körbelenget a teret, ami most valami különleges aromával volt megfűszerezve.

Jungkook hamar kapcsolt, hogy Taehyung valószínűleg a hálóhoz tartozó fürdőben lesz. Jól sejtette.

- Tae. - sietett oda szerelméhez az alfa, aki éppen a földön ült, a hideg csempének döntött fejjel. Jobban érezte magát, hogy kiadhatta gyomra tartalmát, de továbbra is az járt a fejében, amit Jinnel beszéltek. Jin nem mondta ki hogy nem lenne közéjük való, de amit megosztott vele nagyon is arra utalt, hogy az idősebb omega még mindig nem bizonyosodott meg arról, hogy ő nem ember. Igaza volt barátjának, tisztában volt ő vele, hogy a heatjén kívűl és azon, hogy közösülés közben előbukkant farkincája és füle, nem volt még képes teljesen átváltozni és csak is az fog majd elég tanúbizonyságot adni arról, hogy ő igenis vérfarkas, ha sikerül neki az alakváltás, vagy ha teherbe esik.

Merengéséből párja izmos karjai hozták vissza, amikkel úgy húzta őt mellkasára, akár egy kisgyerek a legféltettebb kincsét. Ez igaz is volt. Jungkooknak Taehyung tényleg a kincset jelentette.

Az alfa hihetetlenül megijedt mikor meglátta szerelmét a földön ülve és amikor még szavaira se reagált kezdett kétségbeesni.

Taehyung gyenge karjait felemelte és lágyan ölelte velük körbe ő is Jungkookot.

- Mi a baj? - szólalt meg egy kis idő után az alfa és lágyan eltolta magától párját, hogy szemeibe nézhessen.

Taehyung sóhajtott egy nagyot, majd kezeit leengedte ölébe és szomorúan megrázta a fejét. Nem érezte lényegesnek hogy megossza ezt az alfával, hiszen úgy se tudna segíteni.

- Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz. - mondta halkan Jungkook és lágyan vezette Taehyung álla alá kezét, hogy azt felemelve kémlelhesse a szomorúan csillogó kék szemeket. - Mi a baj? - kérdezte meg újra, mire az omega útjára engedte első könnycseppjét.

Jungkooknak szörnyű volt a tudat, hogy szerelme szomorú valami miatt. Ezt érezte akkor mikor útközben megtorpant. A szomorúságot, ami hívogatta őt és úgy érezte akkor és ott, hogy valahogy segítenie kell. Boldoggá akarta tenni a másikat és nem szerette volna őt kedvtelennek látni.

- Mondd el kérlek. Hidd el hogy könnyebb lesz attól, hogy nem csak magadat emészted miatta. Hátha még tudok is neked segíteni gyönyörű. - simított végig az omega puha bőrén, aki lehunyva könnyes pilláit bújt az alfa kezéhez. Már ettől jobban érezte magát.

Ő valójában Jungkookhoz akart tartozni. Azt szerette volna, ha teljes mértékben a másikhoz való lenne és tudta hogy ez csak akkor valósulhat meg ha ő is vérfarkas lesz. A falkába kapcsolódás már egy teljesen más ügy volt. Az ő gondolatai legmélyén csak az villogott, hogy párja mellett nem lehet egy ember. Akkor se ha csak félig az. De ha tudta volna, hogy Jungkookot ez mennyire nem zavarja már, akkor nem emésztette volna ennyit magát ezen az egészen.

- Elmondod mi a baj kedves? - szólalt meg újra bársonyos hangján az alfa, kezeivel pedig továbbra is simogatta a selyem puha bőrt, ami az omegát kezdte végre teljesen ellazítani.

Taehyung szépen lassan újra felnyitotta szemeit és rendezve eddig szomorú vonásait, mosolyodott el már sokkal őszintébben.

- Nem mehetnénk el inkább egyet sétálni? Nem szeretnék tovább agyalni a dolgon Kook. Nyugalomra van szükségem és az ha újra felidézem magamban ezt az egészet csak rontana a javuló helyzeten. Ugye megtudsz éretni? - kérdezte reménykedve az omega, mire Jungkook picit habozott majd bólintott egyet.

Úgy is megfogja újra kérdezni a másikat, hogy mi zavarja ennyire, de most hagyni fogja egy darabig. Ha tényleg ennyire rosszul érintette valami, akkor igaza volt, hogy nem kellene bolygatni, de később nem fog engedni és kiszedi belőle. Fontos volt neki a bizalom és az őszinteség.

- Rendben kedves. Akkor menjünk sétálni. - egyenesedett fel és segített felkelni Taehyungnak, viszont azzal nem számolt, hogy a fiú lábaiban elég kevés energia lesz a sok földön való gubbasztástól, így picit előre borulva kapaszkodott Jungkookba.

Taehyung amint hirtelen mozdult, Jungkook szaglószervébe újra beférkőzött az édeskés, kellemes aroma.

- Tae mi ez az illat? - hajolt lejjebb és végig szaglászott az omegán, aki halkan kuncogva nézett, a kutyusra hasonlító szerelmére. Jungkook ahogy elért Taehyung hasához felerősödött az illat, így feltűrve szerelme pólóját szimatolta jobban meg.

Emlékezett erre a finom aromára. Édesanyja árasztotta magából, mikor Hoseokkal lett terhes. Tisztán a tudatában volt a régi szép emlék, mikor kicsiként minden egyes nap azt várta, hogy kistestvére már megszülessen.

- Tae. - nézett fel szerelmére csillogó szemekkel. - Tudom mi ez az illat.

Na itt is lenne a következő rész :DD A tippjeitek helyesek voltak ;) :D
Szerintetek hogy fog reagálni Taehyung ha kiderül hogy gyereket vár?
Na és a többiek? Mondjuk Jin :D

Remélem tetszett a rész :)
Sietek a folytatással :))
Bye, Kimi :)