Isle of Wolves •VKook•

🤍24.🤍

/ Taehyung a csókba nyöszörögve kapaszkodott Jungkookba, mikor megérezte magában annak nedvét és a feszítő csomót, ami szinte szétszakította belülről.

- Nagyon fháj Jungkook. - nézett fel a csillogó szemekbe az omega, miközben annak ellenére, hogy kellemetlen volt neki az érzés, az aggodalommal teli arcra simított.

- Egy picit bírd még ki, szerelmem. - suttogta Taehyung ajkaira, aki boldogan elmosolyodva csókolta meg újra a felette támaszkodót. /

Taehyung halkan szuszogva aludta Jungkook biztonságot nyújtó karjai között, mikor nyílt a szoba ajtaja.

Jimin félénken dugta be a fejét, épphogy csak körbetekintett. Miután hallotta, hogy elcsendesedett a szoba úgy gondolta megnézi, hogy minden rendben van-e legjobb barátjával. Féltette Jungkooktól, hiszen az alfa még nem tudta hogy ők is közülük valók. Viszont mikor meglátta őket, ahogy az ágyon egymáshoz simulva pihennek, elmosolyodva konstatálta hogy Jungkook annak ellenére, hogy milyen rémhírek keringenek róla nagyon is jól bánt Taehyunggal.

Az alacsony fiú tekintete szépen lassan kapcsolódott össze az alfáéval aki biccentett egyet neki. Jungkook szerette volna tudni mi ez az egész, és ha nem feküdt volna karjai között az omega, akkor egészen biztosan kiszedte volna Jiminből, hogy mi is történt, de a világért se szakadt volna el a gyönyörű fiútól. Ki szerette volna élvezni minden pillanatát a meghitt helyzetnek és annak, hogy kedvére nézhető Taehyung nyugodt arcát.

Jimin érezte, hogy nem kívánatos személy most, így halkan visszahelyezte a falapot a tokjába és magukra hagyta őket.

Jungkook feljebb húzta magukon a takarót, hogy Taehyung egy kicsit se fázzon. Nem volt meleg a lakásban és bár ezt a szeretkezés közben nem érezték, de most annál inkább. Az alfa lágyan simított végig a puha arcon és elmosolyodva gyönyörködött kiszemeltjében.

El se hitte ami történt köztük. Taehyung mindvégig olyan elutasító volt vele. Vajon tényleg szerelmes lenne Namjoonba, vagy ez is csak a hazugság része volt? Annyi kérdése lenne hozzá, annyi meg annyi mindent szeretne vele megbeszélni, de nem akarta felkelteni. Türelmes volt és tudott várni. Rá bármeddig.

Ahogy a szép arcot kémlelte őt is lassan elnyomta az álom, hiszen kimerült volt a szervezete. A hosszú út lefárasztotta és a szeretkezés alatt is már csak az utolsó erejét használta fel. Az ösztön nagyon sokat lendített a helyzeten és az se volt másodlagos, hogy Taehyungról volt szó aki amúgy is megfelelt elvárásainak már az első pillanattól kezdve.

Jungkookot boldogság töltötte el, olyan amit eddig még soha sem érzett. Úgy érezte teljes az élete most már.

Jimin nagy sóhajjal foglalt helyet a kanapén mikor nyílott a bejárati ajtó és Jin jelent meg a kis előszobában.

- Hyung. - pattant fel az alacsony fiú. - Jungkook itt van és.... - kezdett bele, de Jin azonnal félbeszakította.

- Uram atyám. Jungkook itt van? Nincs bajod? - kapta el Jimint azonnal és mindenhol megnézte, majd mintha áramütés érte volna, úgy dermedt meg. - Taehyungnak láza van. - motyogta fehérre vált arccal miközben szépen lassan Jimin szemeibe nézett.

- Már mindegy. Megtörtént. - sóhajtva túrt a hajába az alacsony és beljebb ment, ezzel ösztönözve a másikat is hogy ne ott kint ácsorogjanak.

- Nem hiszem el. - sipította Jin hisztérikusan és mérgesen kapkodta le magáról a meleg ruháit. - Elmegyek fáért meg ételért és addig ez történik. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? - morogta mérgesen miközben a kis kandallóhoz ment, hogy tüzet rakjon.

- Ha itt lettél volna hyung akkor se tudtál volna sok mindent tenni. Jungkook ahogy megérezte Taehyung illatát már hozzá se lehetett érni. Mintha elborult volna az agya. Ijesztő volt. - gondolt vissza Jimin nagy sóhajjal.

- Pont ezért nincsenek itthon az alfák. Nem kell senkinek sem a vérontás. És gyerek sem. Fiatalok vagyunk még ahhoz. - egyenesedett fel Jin mikor sikerült elindítania a tüzet, hogy melegebb legyen a kis kunyhóban.

- Most már mindegy nem? Biztos hogy Jungkook nem arra figyelt ebben a helyzetben, hogy tartsa magát. A tanításaid szerint az ösztön ilyenkor annyira erős, hogy semmire nem tudnak figyelni csakis arra, hogy megtermékenyítsék a másikat és magukhoz láncolják teljesen. - nézett fel Jimin hyungjára, aki kétségbeesetten huppant le mellé.

- Én mégis reménykedem abban, hogy vigyázott az a dilis. - döntötte hátra a fejét a háttámlára az idősebb omega.

Szeretett volna vigyázni a két újoncra, mert ő nagyon jól tudja, hogy mennyire nehéz fiatalon egy gyerekkel. A falkájukban nem egy olyan eset volt, akik csemetéjére a nagyszülőnek kellett vigyázniuk mert még egyáltalán nem voltak érettek egy kölyökhöz. Ő pontosan ezért ügyelt mindig arra, hogy Namjoonnal ne legyen egy helyen a Heatje alatt és amikor a lázon kívűl közösültek is megvoltak a szabályok az együttlét során.

- Ennek kevés az esélye ugye tudod? - nézett barátjára az alacsonyabb, mire az csak mérgesen megrázta a fejét

Hibásnak érezte magát, hogy nem volt ott akkor mikor Jungkook megérkezett, de most már nem tud mit tenni. Igaza volt Jiminnek abban, hogy akkor se lett volna sok lehetősége megállítani az alfát. Ha megérzi a láz illatát lehetetlen az útjába állni.

- Viszont így most már Taemin és Namjoon visszajöhet, nem? - gondolkozott el Jimin.

Hiányzott neki szerelme. Bár, csak négy napja mentek el, mégis úgy tűnt az omegának mintha már hetekkel ezelőtt hagyta volna magára alfa párja.  Jimin ennek ellenére próbált türelmes maradni és elfogadni, hogy jelenleg barátja az első és annak védelme. Viszont most hogy megtörtént az amit szerettek volna elkerülni, feleslegesnek érezte hogy távol legyen szerelmétől.

- Szerintem még egy kicsit várjunk ezzel Chim. Sokszor az alfák ilyenkor még elég birtoklóak és tartok tőle, hogy egymásnak mennének ha ide be lenne eresztve három is belőlük. -  kelt fel a kanapéról az idősebb ezzel lezártnak tekintve a témát és a konyhába keresett magának kikapcsolódásra alkalmas tevékenységet.

Taehyung tért először magához és mikor meglátta a mellette halkan szuszogó fiút, óriásira kerekedtek amúgy is nagy szemei. Azt hitte csak álom volt az egész, hogy Jungkook idejött és magáévá tette. Lehetetlen hogy mégis megtörtént volna, pedig nagyon úgy festett a helyzet.

Úgy kellene tennie mintha semmi sem történt volna...

A mocorgásra Jungkook is elkezdett ébredezni. Szépen lassan nyitogatta pilláit és mikor Taehyung a barna gombszemekkel találta szembe magát, képtelen volt neki újra hazudni.

- Tae. - mosolyodott el Jungkook ahogy megpillantotta szerelmét.

Jungkook rekedtes hangja miatt Taehyungon végig futott a hideg és egy pillanatra lehunyta szemeit a kellemes orgánum hatására. Megnyugtató érzés volt számára a másik meleg testét maga mellett éreznie, és lényét sokkal pozitívabb emóció töltötte el a félelem helyett.

A fürtös hajú csak meredt az alatta fekvőre, miközben mellette támaszkodott alkarján. Nem tudta szembogarait elszakítani a szép íriszektől, ha akarta volna se. Azok a szemek, ahogy az Omegára nézett, a nyilvánvalót mutatták...

Végtelen szeretetet.

Na itt is lenne a következő rész. :)

Remélem tetszett azért, annak ellenére hogy ebben most nem volt annyi történés. :)

Nagyon hálás vagyok hogy ennyien olvassátok!!!

Bye, Kimi :)