Isle of Wolves •VKook•

🤍29.🤍

/ Az alfa szinte semmit nem mozdult meg, de ez az egyetlen kis fontos szó olyan érzést adott neki, hogy azonnal szerelmébe robbant, akinek könnyei elkezdtek záporozni szemeiből és ő is maguk közé lövelte élvezetét.

- Szeretlek Taehyung. - lehelte Jungkook ezt a két szót, majd egy lágy csókba hívta a finom párnákat. /

Az omega fiú nagyon elfáradt volt, de még is valahogy könnyebben érezte magát mint eddig. Most hogy ott volt mellette Jungkook, eltűnt az üresség és mikor meleg testéhez ölelte vékonyka valóját, annál jobb nem is lehetett volna.

Elmondta. Elmondta Jungkooknak, hogy szereti és a szerelme viszonzásra talált. Boldog volt mint még soha eddig és az, ahogyan az alfa bánt vele egyre jobban megerősítette benne érzéseit a másik felé.

Mégis ott volt az a de...

Félt a boldogság mellett. Nem tudta hogyan fog majd ez működni nála, hiszen új volt még neki az omega lét, de ha ő most terhes lett, amire nagy volt az esély Jin szerint, az megfogja változtatni az életet és ezt úgy is sejtette, hogy semmi háttér információja nem volt. Hihetetlen volt számára ez a lehetőség, hiszen eddig egy olyan világban élt, ahol csak a nők szülhettek gyereket és ők is termékenyülhettek meg. Most pedig ő lenne terhes? Egyenlőre nevetségesnek találta a dolgot. Hogy növekedhetnek már benne egy gyermek?

Taehyung lassan hunyta le szemeit, miután saját magát megnyugtatta hogy nem lehetséges az amit a többiek állítanak, de agytekervényei nem nagyon akartak megállni, ahogy vékony, kecses ujjai sem az izmos mellkason, amin pihentette kobakját. Jungkook már egyenletesen vette a levegőt, így Taehyung anélkül tudta hogy felnézett volna rá, a másik elaludt.

Érdekelte a dolog, hogy hogyan is lehet ő képes egy gyermeket világrahozni, de számára ez olyannyira irracionális felvetés volt, hogy nem akarta inkább feszegetni. Ő mindig is egy valóvilágban élő fiú volt, aki nem nagyon tudta elképzelni a mesébe illő történéseket, de azok után hogy találkozott az alakváltó lényekkel, lassan, de kezdett megdőlni benne az a filozófia, hogy "nincsenek varázslatos dolgok a világon csakis a képzeletben".

Jungkook picit mocorogva ölelte magához a forró testet, ezzel helyettesítve a takarót, ami csak lábuknál volt, hisz minek is az ha ott vannak egymásnak mint kályha.

Taehyung elmosolyodott kedvese édes mozdulatán és lágyan simogatni kezdte markáns állvonalát az alfának. Jungkook egy darabig nem reagált a puha érintésekre, de egy idő után pici grimaszokat vágva kezdte el nyitogatni szemeit.

Íriszei már nem világítottak vörös színükben, újra átvették eredeti barnás árnyalatukat, de így is képesek voltak Taehyung lelkéig hatolni.

- Minden rendben gyönyörű? - szólalt meg karcos hangján, mert annak ellenére hogy Taehyung nem volt fáradt, ő annál inkább, de nem akarta megszólni hogy felkeltette. Legalább többet csodálhatta a szép omegát.

Taehyung egy aprót sóhajtva húzta el picit a száját. Ennyire látszana, hogy agyal ezen az egészen?

- Jungkook, ugye nem leszek terhes? - kérdezte kétségbeesetten az omega, alsóajkát picit beharapva. Félt ettől az egésztől. Hogy lenne már képes vigyázni magán kívűl még valakire? Ő nem volt erre készen, és azt se tudta hogyan kellene.

Az alfa egy picit sóhajtva túrt a hajába. Kellemetlenül érezte magát, mert a válasz még számára is ködös volt. Nem tudhatták, hogy Taehyung teljes egészében omega-e, vagy csak félig. Ha félig, akkor természetesen kevesebb is volt az esély az olyan eshetőségre, hogy a fiú teherbe esik.

- Nem tudom Taehyung. A szüleiden múlik az egész, de gondolom nem osztották meg veled, hogy melyikük való közülünk. - simított Jungkook a kicsit kuszán álló göndör hajkoronába, amit úgy szeretett a másikon.

- Bár tudnám... Miért nem meséltek nekem erről, hogy ők is vérfarkasok? - kérdezte szomorúan Taehyung miközben felült. Látni akarta Jungkookot teljes egészében és kezdett egyre frusztráltabb is lenni, hogy mindenki csak találgat. Ha a szülei elmondták volna neki mi a helyzet biztosan máshogy kezelné most ezt az egészet. Mérges volt az őseire.

Jungkook kedvesen elmosolyodott és ő is felült, hogy felháborodott szerelmét magához ölelhesse.

- Hamarosan minden kiderül szerelmem. Ne hibáztass senkit se. Megfogjuk oldani a dolgot, rendben? - simogatta meg Taehyung puha bőrét az alfa nyugtatásképpen, ami hatott is a feldúlt omegára.

- Rendben Jungkook. - mosolygott kedvesen a másikra.

Taehyung már közel se akart annyira hazamenni mint az elején az itt tartózkodásuknak. Jól érezte magát és tetszett neki ez az elszigetelt, picit nomádabb létforma. Szerette a gyönyörű tájat, de természetesen a fő oka maradni akarásának Jungkook volt. Agya mégis sokszor járt azon, szülei most vajon kereshetik már őt? Hiányozna nekik? Mi lehet velük? A harag eltörpült szeretete mellett, amit szülei iránt érzett és igencsak hiányoztak már neki. De tudta hogy innen nem fog hazatérni...

- Milyen az emberek között élni? - szólalt meg egy kis idő után Jungkook, mintha csak olvasott volna Taehyung fejében. Az alfa soha se gondolta, hogy egyszer majd ezt megkérdezheti valaki olyantól, aki nem közülük való. Bár irtózott az emberektől, mégis kíváncsi volt arra, azok mennyivel másabb módon élik a mindennapjaikat.

Az omega meglepetten nézett Jungkookra és picit eltolta magától.

- Szállj ki a fejemből! - ripakodott rá a másikra, aki nevetve ölelte magához újra szerelmét. - Kíváncsi vagy milyenek az emberek? - nézett fel Jungkookra a fürtös kedvesen mosolyogva, amire csak egy bólintást kapott válaszul. - Nagyon hasonló a viselkedésük a tiétekhez. Nem véletlen hogy nem jöttél rá azonnal, hogy mi is közülük valóak vagyunk, viszont közel sem ilyen összetartóak mint ti. Állandóan bántják az elesettebbeket, de azokat is akik vitték valamire az életben. Nem éreznéd jól magad ott egy ilyen közeg után. Itt olyan meghitt és nyugodt minden. - döntötte fejét Jungkook mellkasának az omega elmerengve.

- Nem véletlen hogy nem kedvelem őket. - motyogta az alfa az emberekre utalva. - Apám is miattuk halt meg. - hunyta le szomorúan csillogó szemeit Jungkook, mire Taehyung érdeklődve nézett fel rá. Nem hallotta még személyesen tőle a történteket, de volt egy olyan érzése, hogy Jungkook most fog neki megnyílni és elfogja mesélni neki azt, hogy miért is ilyen erős a gyűlölete az emberek iránt.

Na itt is lenne a következő rész :))
Remélem tetszett nektek ;)

Hamarosan érkezik egy különkiadás megint :D
Lehet tippelni hogy NamJin vagy TaeMin jön :D ;)

! Szeretném megköszönni a 102 követést nektek és azt is hogy ennyien olvastok. Megfogom ezt hálálni ;) !

Bye, Kimi :)