Isle of Wolves •VKook•

🤍40.rész🤍

Jungkook kétségbeesetten nézett a piciny fiúcskára, aki csak hangosan sírt, szinte már-már megállíthatatlanul. Fogalma sem volt mit tegyen az aprósággal. Éhes lenne? Vagy esetleg ki kéne cserélnie a kis rongyot ami a pici alsó részére van kötve? Talán már elvégezte oda a dolgát, és az zavarja hogy piszkos. Nem volt gusztusa egy nagy adag barnasággal szembenézni és most hogy kedvese végre hosszú virrasztott éjszakák után álomra tudta hajtani a fejét, semmi pénzért nem szerette volna felkelteni a gyönyörű omegát. De mégis....mit kezdjen a csöppséggel, aki csak úgy hullajtotta könnyeit, mintha csak az eső eredt volna el hirtelen.

- Jun - simított lágyan a pici fiú arcára, aki egy pillanat alatt hallgatott el és megszeppenve nézett fel apukájára, aki minden erejét összeszedve erőltetett magára nyugalmat, hogy az apróság is érezze a belőle áradó kiegyensúlyozottságot.

A csöppség csak úgy szívta magába az éltető levegőt, ezzel is helyrehozva eddig szomorkás valóját, és ezen a kis momentumon Jungkook jót mosolygott. Jól gondolta hogy a pici a mindenük lesz Taehyunggal. Imádták Junt, aki eléggé eleven baba volt, de Jungkook ennek csak örült, még az omega néha fejét fogta, főleg amikor éjszaka arra kelt fel, hogy fiúk farkas formájában vonít a kis szobában.

Taehyung is teljesen megnyugodhatott már azzal kapcsolatban, hogy eddig nem sikerült számára az átváltozás. Amikor a szülés megtörtént farkas alakját egy napra rá átvette, hiszen a pici is a világrajövetelét követően kis állat formájába bújt. Ez, egyfajta védekezési mechanizmus volt a fajuknál, így az alfa is követte két szeretett családtagja példáját, ezzel ő is védelmezve a gyenge láncszemeket. Szerencsére egyik alfa se szeretett volna neki menni az újonnan született csöppségnek, mindegyikőjük oda és vissza volt az apró Jun-ért, aki a mindig morcos Yoongit kedvelte a legjobban az összes barát közül.

- Minden rendben. - emelte fel magához Jungkook gyermekét és finoman átölelt, mire a pici teljesen megnyugodott. Ez kellett csak neki, hogy egyik szülője biztonságot nyújtó karjai között lehessen.

- Minden rendben? - nézett be Jin, Jun szobájába a nagy hangzavart követően, akinek már egészen nagy volt a hasa. Mióta Jungkook és Taehyung fia a világra jött, benne is megjelent a gondoskodni vágyás és minden kis léptét nyomon követte az apróságnak. Namjoon és Jin is nagyon várta az ő babájuk érkezését és tudták hogy nekik is olyan csodálatos érzés lesz a kis csoda, mint ahogy barátaiknak is az ő kölykük.

- Persze...csak nyűgös volt szerintem. - mondta mosolyogva Jungkook, miközben lágyan ringatta Junt, aki elmosolyodva kukucskált ki Jinre. Kedvelte az idősebb omegát, mert benne is érezte azt amit saját szülőjében. Azt a mérhetetlen finomságot és kellemes illatot, ami teljesen körbeölelte gyenge és törékeny valóját. Más volt mikor egy omega fogta kezei között, és más volt mikor az alfák tartották magukhoz közel. Érezte a pici a különbséget, még ilyen fiatalon is.

Jin mosolyogva ment közelebb és Jun arcát kedveskedően megsimogatta, aki kuncogva bújt szülőjéhez, amin Jungkook is jót derült.

- Huncut kölyök vagy te. - nevette el magát Jin. - Taehyung hogy bírja a sok virrasztást? - lépett Jungkookkal szembe az omega.

- Nehezen, de most végre picit tud pihenni. - mondta az alfa boldogan és a picit elemelte magától, hogy megnézhesse. - Ez a kis rosszcsont minden este farkas alakjában vonít Taehyungért. - dörgölte össze orruk hegyét, amin Jun halkan felnevetett és apja karjába kapaszkodott piciny kezeivel.

Taehyung képtelen volt sokáig aludni. Állandóan szeretett alfáin járt a feje és azon, hogy minden rendben van-e velük. Maximum három órát volt képes pihenni, ami után most egészen feltöltődve érezte magát. Jungkook ráparancsolt, hogy ha nem alszik legalább öt órát, akkor ne is jöjjön ki a szobából, de nem tudta annyi ideig álomra hajtani a fejét. Félt hogy valamiről lemarad.

Lassan felkelt az ágyból és mosolyogva nézett ki az ablakon, így láthatta hogy a tájat ismét hó borítja. Már jó ideje nem esett a fehér csapadék és mindegyik farkas igencsak hiányolta, hiszen ehhez az időhöz voltak hozzászokva. Mintha csak a föld is örvendezett volna Jun világrájötte miatt.

- Talán neked esik a hó pici fiam. - döntötte picit oldalra a fejét meglágyult szívvel.

Annyi minden változott az életében. Évek óta volt már itt a szigeten, és bár eleinte bánta hogy ide került, most már a világért se szeretett volna visszamenni az emberi közegbe. Szüleit sajnálta, hiszen semmit se tudtak róla. Talán azt hitték már hogy nincs az élők között, de ha tudnák milyen jó kis helyen is van, egészen biztos hogy megnyugodnának és boldogsággal töltené el őket, hogy a fiúk visszatalált abba a "világba" ahová ők is valóak voltak. Nekik nem volt lehetőségük kiszakadni a mindennapokból, ráadásul a számukra fontos emberek ott voltak az emberek között, ahogy a munkájukat se szerették volna otthagyni. Ők nem tudtak volna elszakadni, még Taehyungnak megadta az ég a lehetőséget hogy ott éljen, ahová valójában is való.

Felkelt az ágyról és azonnal szerelme és fia keresésére indult. Sokáig kutatott utánuk, de az egész házban csend uralkodott. Kétségbeesetten ment újra és újra végig a nagy térben, de a szobákat és helységeket mindig üresen találta. Az utolsó lehetőségét elővéve nyitott ki a bejárati ajtót és mikor meglátta hogy mindenki farkas formájában örül a visszatért időnek, azonnal ő is felvette alakját és csatlakozott szeretteihez.

Jun azonnal omega szülőjéhez futott és fejüket szeretetteljesen érintették össze, ezzel is kifejezve csodálatos kapcsolatukat.

Jungkook büszke volt...hihetetlenül elégedett hogy ilyen mesébe illő élete lett és azért még hálásabb volt, hogy olyan emberekkel élhette meg mint legjobb barátai, szeretett párja és kölyke.

Ők így együtt voltak egy nagy család és tudták hogy mindig ott lesznek egymásnak bármi is történjen.

.Vége.

Na hát itt is lenne az utolsó kicsit szívmelengetőbb búcsú rész :)))

Remélem tetszett nektek

Köszönetet szeretnék mondani hogy ennyien elolvastátok ezt a könyvemet is és ennyien kedveltétek ezt a kis Fantasy storyt. Nagyon jól estek sokatoktól a kommentek és a bíztatások is. Nagyon sok erőt adtak és pontosan ezért is folytatom az írást mert látom hogy mennyien érdeklődnek az alkotásaimért :)

Sokat foglalkoztam velük, de mindig igyekezni fogok jobb és jobb lenni :)

A plusz kiegészítőkkel meg majd még jelentkezem mindenképpen, szóval akit érdekel majd figyeljen ;)

! Itt fogom majd bejelenteni az új sztorymat is amin még kell dolgoznom, és talán az első részt biztosra majd szeptemberben fogom publikálni. Annyit elárulok hogy egy VMinKook történet lesz. !

UI.: Mégegyszer hála és köszönet nektek :)))

Bye, Kimi :)