Isle of Wolves •VKook•

🤍5.🤍

- Ah mi tévő legyek most? - gondolkozott el az Omega és picit hosszabb fekete tincsei közé túrt. - Talán Namjoontól tudok segítséget kérni hogy lekezelje a sebeiket - morfondírozott tovább és egy utolsó pillantást vetett a pokróccal betakart fiúkra.

Namjoon nem messze lakott a kis bunkerúktól, így Jinnek nem kellett sokat mennie párja hazáig. Tisztában volt vele, az alfa nem fog repesni a hírtől hogy megmentett két embert, de tudta hogy Namjoonnak is vaj szíve van akárcsak neki.

Bekopogott a kis faház ajtaján ami pár másodperc után ki is tárult.

- Azt hittem előbb jössz hercegnő - húzta derekánál magához párját az alfa.

- Nam - hunyta le félve szemeit Jin, majd felnyitotta a hatásszünetet követően. - Segítened kell. Megmentettem két ember. Lezuhant egy repülő ami embereket szállított és mikor ide tartottam hozzád pont akkor... - kezdett bele a magyarázkodásba a szép fiú, de párja elég hamar félbeszakította.

- Hogy mondod? Emberek? - kerekedtek el Namjoon szemei és el is engedte Jint. -Ugye csak viccelsz gyönyörű? - méregette szerelmét, hátha csak ugratja, mert szokása volt a feketehajúnak.

- Namjoon, én csak úgy sajnáltam őket. Nagyon fiataloknak tűnnek és ők élték egyedül túl - mondta Jin szinte már könnyes szemekkel. Ha az ő helyükben lett volna, biztosan elképesztően hálás lenne a megmentőjének és tudta hogy a sors nem nyújt véletlen eseményeket. Ennek biztosan úgy keleti történnie. Ritkán szokott arra menni, amerre most vezette útja, mert picit hosszabb az az ösvény, de most volt ideje és gondolta megnézi a ritkán csodált tájat. Pont ma történt mindez, mikor a repülő is arra zuhant le. Így kellett lennie. Azokat a fiúkat megkell mentenie.

- Jin tudod hogy mi lesz, ha megtudja a tanács hogy mi embereket mentünk? - kérdezte Namjoon feszülten szerelmét, aki lehajtotta a fejét. Tudta hogy ez a legnagyobb bűn, amit egy vérfarkas elkövethet, de egyszerűen nem hagyhatja meghalni őket. Megérdemlik az életet és bármennyire is haragszik az emberekre, úgy érezte ez a két fiú semmi rosszat nem tett ellene hogy hagyja őket kihűlni vagy elvérezni.

- Kérlek Jonnie - meresztett nagy csillogó szemeket párjára és tudta a nagy sóhajt követően, ami szerelme ajkait hagyta el, hogy nyert ügye van.

- Merre vannak? - tekintett Jin mögé a távolba, hátha megleli őket, de ez egy lehetetlen küldetésnek tűnt.

- A házikóban - harapta be alsó ajkát Jin.

- Te tiszta bolond vagy. Ha Jungkook meglátja őket akkor végünk - hordta le azonnal párját és siető léptekkel megindult a bunkerhez.

- Majd vigyázunk hogy még nem épülnek fel, Jungkook ne jöjjön a kunyhóba - talált ki valamit Jin útközben.

- Ez eléggé nehéz lenne ugye tudod? - nézett hátra szerelmére, aki picit bólintott. Jungkook sok időt szokott eltölteni a közös helyükön, így tényleg nehéz lett volna eltiltani onnan.

A fiatal Jeon hihetetlenül utálta az embereket. Apját is miattuk veszítette el és még csak lehetősége se volt megismerni az idősebb alfát. Elképesztő nagy gyűlölet tombolt benne és anyja is arra buzdította már kiskora óta, hogy ezek a lényeg ellenségek számukra.

 A szerelmespár nem véletlen tartott az alfától, aki ha meglátná a két megmentett fiút azonnal köpne a tanácsnak, barátság ide vagy oda.

Mikor beértek a kunyhóba Namjoon azonnal elindult az egyetlen szobába, ami a kis faházban volt. Az ajtót kitárta és mikor meglátta a két fiút, Jinre nézett nagy szemekkel.

- Megsérültek - mondta halkan, mintha felkelthetné a nagy valószínűséggel komában lévő fiatalok. - Hozd az elsősegély dobozt kérlek - fordult vissza hozzájuk és lehúzta róluk a takarót.

Volt egy elsősegély doboz a fürdő szobában, mert nem egyszer fordult elő hogy a baráti csapat, kisebb verekedésbe keveredett és Jin meg Hoseok nem az erőszakról voltak híresek, így nekik többször sikerült összeszedniük sérülést mint az alfáknak.

Namjoon meglepetten kémlelte az ember fiúkat. Mind a ketten nagyon szépek voltak. Akárcsak Omegák lennének - gondolta magában. Nem hinné hogy maradtak volna a földön vérfarkasok...

- Nagyon szépek igaz? - kérdezte Jin kedvesen szerelmét, mikor átnyújtotta neki a dobozt. Namjoon csak Jinre nézett és bólintott egyet.

Elkezdte lekezelni a fiúkat amennyire tudta. Namjoon végezte mindig el ezt a feladatot is a csapatban. Értett hozzá.

- Szerinted Yoongi mit szólna ha meglátná őket? - nézett fel egy pillanatra az alfa az Omegára.

Yoongi nem volt egy szívbajod ember és talán még ő fogadta volna a legjobban a két hirtelenjött vendéget. 

- Talán elmondaná Hoseoknak, aki meg Jungkooknak, így maradjunk abban hogy rajtunk kívűl nem fogják megtudni a srácok - mondta Jin.

- Mit is? - hallották meg Yoongi mély hangját a hátuk mögül, mire Jin azt hitte menten a falra mászik.

Lassan fordult meg az omega nagy sóhajjal.

- Nézd meg magad - mutatott az ágy felé a szépfiú. Úgy se tudták volna titkolni Yoongi elől,  ő nem az a tipusú ember ha azt mondják neki - "semmi, semmi"- feladja a kutatást.

Az alfa beljebb ment és az ágy másik oldalán megállva, nézett végig a fiúkon.

- Kik ők? - állapodott meg szeme a teltajkú szépségen.

- Emberek - mondta Nam barátját kémlelve, akinek szemei elkerekedtek és Jinre nézett, majd vissza a másik alfára.

- Ti megőrültetek? Honnan szedtétek össze őket basszus?  - akadt ki Yoongi teljesen. Ritkán szokott ideges lenni a barnahajú, de most mérhetetlenül az volt.

- Bassza meg. Én erről nem tudok jó? Inkább elmegyek. Nem akarok meghalni még kösz - morogta oda nekik és elindult kifelé.

- Várj Suga - kapta el Jin az alfa karját, aki azonnal meglágyult mikor az omega szemeibe nézett. Attól függetlenül hogy Jin Namjooné volt, minden alfa érdeklődését felkeltette.

- Kérlek ne mondd el senkinek. Még Hoseoknak se - suttogta Jin félve.

- Nem vagyok hülye Jinie. Nem foglak beköpni titeket, de ez akkor is kurva nagy baromság - rázta a fejét, majd kirántva kezét hagyta el a házikót.

- Én mondtam hercegnő, hogy ez hülyeség - sóhajtott fel Namjoon.

Tudta hogy szerelme csak jót akart. Ha ő került volna ebbe a helyzetbe, egészen biztos hogy ő is megmentette volna a két emberfiút.

- Ah, de most már nem tudunk mit csinálni Jonnie - ült le az ágy végébe, még Namjoon elé guggolva nézett fel rá mikor végzett a fiúk lekezelésével.

- Ugye tudod hogy attól függetlenül, hogy ez nagy butaság volt, szeretlek? - kérdezte kedvesen Jintől, aki elmosolyodva túrt a szürkehajú fiú tincsei közé és lehajolva megcsókolta.

Na szerintetek meddig fogják tudni titkolni ezt a maradék két tag elől? Yoongi köpni fog vagy nem? Na és a fiúk ha magukhoz térnek mit fognak szólni a helyzethez, az idegenekhez és a gyönyörű tájhoz ahová csöppentek? 

Remélem tetszett nektek a rész :) 

Köszönöm hogy ennyien olvassátok már ezt a történetem is. 

Bye Kimi :)