Isle of Wolves •VKook•

🤍18.🤍

/ A döbbenet miatt Taehyungnak eszébe se jutott hirtelen fenn akadni a történteken hanem csak kémlelte a fölötte támaszkodó sötét szembogarait aki ugyan csak ezt tette. Jungkook hiába futott egészen a kunyhóig boldogan vigyorogva és nevetve most teljesen lefagyott az arcáról a boldog ajakgörbület és minden figyelmét az alatta fekvőnek szentelte.

Gyönyörűnek és különlegesnek találta Taehyungot, nem csoda hogy elsőre is megfogta a fiú és azonnal magáénak akarta tudni az Omegát. /

Jungkook, Taehyung minden egyes kis porcikáját végigmérte makulátlan arcán és azt se tudta hogy a pisze orrában gyönyörködjön aminek hegyén egy aprócska anyajegy volt, vagy a cseresznyepiros telt ajkakban, de ott volt még a szinte gyémántként csillogó szempár is. Úgy érezte most az utóbbi kötötte le a legjobban.

Taehyung tekintete zavarodott volt, de Jungkook nem ezt látta meg először a szép fiú íriszeiben, hanem az érdeklődést iránta. Taehyung ugyancsak nem volt rest végigméri a felette támaszkodót és most nem foglalkozva önbecslésével véste magába az igen csak helyes alfa erős vonásait. Még véletlenül se vallotta volna be magának, hogy Jungkook nagyon is az esete volt. Akkor inkább megöleti magát, itt úgy is van rá lehetőség csak egy szavába kerülne.

Szépen lassan kezdett leesni a fürtösnek, hogy éppen a medve barlangjában van és ha nem vigyáz könnyen megsérülhet, amire nagy volt az esély.

- Megtennéd hogy ha már rám ugrottál nem tehénkednél rajtam? - rendezte a vonásait Taehyung, így Jungkook is kapcsolt hogy tényleg nem a leghagyományosabb módon érkezett meg a házikóba.

Éppen öccsével és Yoongival bolondoztak, amikor is az útja a fogócska során ide vezetett. Hirtelen ötlettől vezérelve az ablakon keresztül fogta menekülőre, mert úgy gondolta így nagy előnyre tehet szert. És mivel nem vette észre hogy az omega fiú éppen pont akkor akarta becsukni a nyílászáró, megtörtént a kis baleset.

- Ne haragudj! - kelt fel azonnal Taehyungról és most először nem azon volt, hogy a másikra nyomuljon.

- Mondd csak, te mindig így közlekedsz? - tápászkodott fel Taehyung, miközben számon kérte Jungkookot.

- Nem. Általában az ajtót használom, de ez most egy kivételes eset volt. Ne haragudj gyönyörűm. - mosolygott a másikra az alfa, aki azonnal kapcsolva, egy viccsorhoz hasonlító mosolyt erőltetett magára. Nagyon nem volt kedve most színészkedni, de igaza volt Jinnek abban hogy csak így maradhatnak biztonságban.

- Egyedül hagytak? - lépett közelebb Jungkook Taehyunghoz egy vigyorral ajkain, de az Omegának vélt fiú elkezdett hátrálni, hogy kitérjen az alfa közelsége elől. Megjátsza magát ha nagyon muszáj, de azért vannak határok és a másik éppen azokat kezdi szépen lassan átlépni. Ne kerüljön az ő magánszférájába, nem volt köztük olyan kapcsolat, még csak nem is ismerték egymást.

- Állj meg ott. - szólt Taehyung hirtelen Jungkookra, mikor elért a falig és onnan már nem igazán volt hova menekülnie.

- Minek Tae? Miért nem engedsz egy picit magadból? Csak egy picit had kapjak belőled. - állta el teljesen Taehyung útját, aki kétségbeesetten nézett fel a sötét szemekbe.

- Szeretem az olyan Omegákat akik félénkek és nehezen kaphatóak. Kevés hozzád hasonló szépség van itt a szigeten. -próbálta az alfa puhítani az előtte szoborként megdermedt fiút. - A baráti körünkből csak nekem nincs még senkim és úgy érzem itt az ideje ezen változtatni. Szeretném ha megismerkednénk, ha eljárnánk együtt hogy néha-néha kettesben tudjunk lenni. Itt mindig van valaki, és én csak rád vagyok kíváncsi, csak veled szeretnék lenni Tae. - Jungkook szövege igazán romantikusan hatott, csak ő nem volt tisztában a helyzettel és ha nem ezen a szigeten találkoztak volna és Jungkook is ember lenne, Taehyung talán még bele is menne az ismerkedésbe a másikkal.

Jungkook azt szerette volna ha Taehyung csak az övé lenne és bár nem tudta melyik falkából való az omega fiú, ő mégis képes lett volna szembeszállni érte, ha úgy kívánja a helyzet. Náluk ez normális vol. Rendben volt ha harcolnak azért akibe beleszerettek. Jungkookot első látásra elvarázsolta Taehyung és bár a másik elég dacos és elutasító volt vele, ez őt nem tántorította vissza egyáltalán. Csak még izgalmasabbnak gondolta, mert nem ez a viselkedés volt jellemző az Omegákra.

Taehyung azonnal elkezdett agyalni amivel eltudja utasítani Jungkookot, de mit mondhatna? Hogy ember? Azzal saját magát küldeni a temetőbe. Vagy azt hogy van más párja? Elméletileg nem emlékszik semmire se, így az se lehet kifogás. Vagy azt hogy nem az esete? Ez is hazugság lenne, főleg úgy hogy Jungkook tisztában volt saját adottságaival.

- Nem lehet... én .. én beleszerettem Namjoonba - ugrott be neki az első hazugság, hiszen az alfával elég sok időt töltöttek és van rá esély hogy Jungkook beveszi. Jin elmondása szerint egy alfának lehet több omegája is, csak az omega kötött az alfához. Megpróbálkozott a dologgal, hátha a másik nem jön rá a turpisságra.

- Namjoonba? - lepődött meg Jungkook teljesen.

Azt gondolta, hogy Namjoon eléggé elkötelezett Jin mellet és nem akar még egy kapcsolatot. Lehet félre ismerte volna az egyik legjobb barátját? Lehetséges?

- Igen. Namjoonba. - kezdett el hevesen bólogatni Taehyung, mert úgy érezte sikerrel járt a másik becsapásával.

- Ohh. Erre tényleg nem számítottam. - lépett hátrébb Taehyungtól és elszomorodva hajtotta le a fejét.

Namjoon tudta hogy neki bejön Taehyung, mégis elhappolta előle. Ilyen az igazi barát? Nagyot csalódott a másik alfában. Mindig is felnézett rá és példaképének tartotta, ha már édesapja nem lehetett az. Nem volt nevelőapjával semmi baja, de neki mégis Namjoon erős személyisége és viselkedése, sokkal inkább példamutató volt mint anyja új párjáé. Szerette az új családfőt annak ellenére, hogy nem kötötte hozzá semmilyen vérrokonság. Hálás volt azért hogy anyját védte és újra boldognak láthatta egyetlen szülőjét mellette. De Namjoont már egészen pici kora óta maga mellett tudhatta mint igaz barátját, most mégis úgy érezte hogy hátba szúrta.

Taehyung kellemetlenül érezte magát, ahogy az előtte álló lehorgasztott fejű fiút nézte. Nem az volt a célja hogy szomorú legyen a másik - és őszintén nem is ilyen reakcióra számított tőle-, csak nem akart olyan helyzetbe kerülni ahol könnyen megsérülhet. Taehyung magát szerette volna védeni és nem Jungkooknak akart fájdalmat okozni. Neki semmi baja nem volt a lényekkel, sőt igencsak érdekesnek találta őket és becsülte azt amit itt kialakítottak maguknak. Akiknek büntetés kellene kapniuk, azok sokkal inkább az emberek voltak, mert ők taszították ide, száműzve a mindennapi életből az alakváltókat.

- Jungkook. - szólalt meg, de abban a pillanatban más is elkiabálta az alfa nevét, amit követően ki is csapódott a szoba ajtaja.

- Nem fogod elhinni mit találtunk Yoongi hyunggal. Egy repülő roncsait. - mondta csillogó szemekkel Hoseok és a mögötte sietősen rohanó Yoongi arca ugyan olyan színt vett fel mint az emberfiúé.

Na itt is lenne a következő rész :)

Elnézést az izgi befejezésért, de tudjátok így szokás ez :D

Szerintetek mi lesz most? Vajon Jungkook megtudja hogy a fiúk emberek?

Bye Kimi! :)