Isle of Wolves •VKook•

🤍36.🤍

/ - Miről van szó? Mi ez a kupaktanács itt? - nézett le szerelmére, aki zavartan hajtotta le inkább a fejét, mert tartott attól, hogy a másik haragudni fog rá, hogy egy ilyen nehéz feladatot miatta majd ráhárítanak.

- Yoongi. - szólalt meg Namjoon nagy sóhajjal. - Taehyung terhes és csak te tudod hogy kell egy szülést levezetni. Megtudnád ezt tenni értük? - Namjoon tartott tőle, hogy Yoongi mit fog reagálni, de amint a komoly alfa lenézett fiatal szerelmére és azoknak csillogó szeretetteljes íriszei találkoztak, tudta hogy a pici már csak ennyivel képes volt elintézni Yoongi segítségét. /

Yoongi időt kért, hogy meghozza döntését. Tudta, hogy csakis ő képes a gyermek világra hozására. Hoseok párszor felhozta neki, hogy mennyire fontos lenne segítsége a szerelmes párnak, de mindig leintette szerelmet az alfa, ezzel is üzenve neki hogy egyedül szeretné végig gondolni.

Jin szépen lassan kezdte el adagolni Taehyungnak a dolgokat. Nem akarta azonnal a fiúra zúdítani a tényt, hogy terhes.

- Képzeld el Tae. - pillantott egy picit oldalra az idősebb omega barátjára, aki éppen segített neki a főzésben. Taehyung még mindig össze volt zavarodva és nem értette miért ilyen fura vele mindenki. - A mi falkánkban nagyon sok kis csemete született ebben az évben, és mielőtt rátok találtam, az Omegáknak az volt a feladatuk, hogy a picikre vigyázzanak és gondoskodjanak róluk, ha esetleg a saját szüleik nem értek volna rá. - jutott eszébe Jinnek egy édes kis emlék, amivel szépen lassan felvezetheti a fiatal omegának, hogy mi is történik most vele.

Taehyung a kis sztori után, ajkait összepréselte és próbált erős maradni. Megint előjött benne az a szorító csomó, amit pár napja érzett, mikor Jin burkoltan, de közölte vele, hogy ő valószínűleg nem közéjük való. A kis gombóc, ami azóta nem tartott vele, újra visszatért torkába és azt feszítve hívta elő Taehyungban megint a kellemetlen érzést. Miért mesél neki ilyeneket Jin, mikor tudja hogy ő nem olyan mint ők, ezáltal gyermeke se lehet. Hisz még egy alapvető átváltozásra se képes. Újra rosszul érezte magát a dolog miatt...

- A kölykök állat alakjukban születnek meg, hiszen a világra hozójuk is farkassá változik amint beindul a szülési folyamat. Máshogy nem lennének képesek az omegák életet adni a kicsinyeiknek. - vázolta újra a helyzetet Jin és nem is vette észre, hogy a téma mennyire kellemetlenül érinti a mellette állót. - Nagyon édesek a még picike farkasok - mosolyodott el Jin boldogan.

Taehyung vett egy nagy levegőt abban reménykedve, hogy ettől majd jobb lesz a kedélyállapota, amivel amúgy eddig semmi baj nem volt. Jungkook hihetetlen figyelmesen bánt vele, talán még odaadóbb volt mint előtte bármikor. Namjoon is többször megkérdezte tőle hogy, hogy van és néha még a mogorva Yoongitól is elkapott egy-egy aggódó pillantást, mikor csak egy kis fáért ment ki a hidegbe, a ház mellett álló rakáshoz. Jól esett neki a figyelem és nem igen értette hogy ezt mivel is érdemelte ki. Talán valaki rájött volna a múltkori esetre, mikor Jin miatt rosszul érezte magát? De akkor miért nem szól valaki az omegának, hogy hagyja abba a szekálását, mert megint a wc felett görnyedve fogja végezni.

Bár, most nem érezte szükségesnek, hogy kiadja magából a mai nap elfogyasztott ételét, mégis kellemetlen volt neki a szituáció, hogy Jin újra és újra felhozza ezt a témát. Lehet szólnia kellene hogy nem szeretne erről beszélni. De hogyan tegye? Nem akart gonosz lenni az omegával, mikor ő éjt nappal azzal foglalkozott, hogy hogyan tegyen eleget a kunyhóban lakok számára. Pontosan ezért úgy gondolta tűrni fogja ha a másik erről szeretne neki mesélni és reménykedett abban is, hogy idegei kitartanak majd mellette.

- Nagy feladat egy kölyök, de annál nagyobb áldás is mikor a kezeid között tarthatod és boldogan nézheted szerelmed gyümölcsét. Hálás vagyok, hogy nekünk omegáknak is megadatott ez a lehetőség hogy gyermekeket hozzunk a világra, és nem vagyunk beskatulyázva úgy mint az emberek, hogy csak is a nők szülhetnek. Nem tudnám elviselni... - húzta el a száját Jin elmerengve. Tényleg így gondolta és nem csak azért hozta ezt most fel, hogy Taehyungba kezdje el megerősíteni, azt hogy igenis jó ha van kölyöke. A sötét, fürtös hajú fiú is boldog lesz, mert az omegák többsége nagyon ragaszkodóan bánik saját gyermekével.

Taehyung újra egy nagy adag levegőt szívott tüdejébe, mert Jin nem kímélte így is szorító szívét. Hogy ő milyen boldog lenne, ha tényleg kezei között tarthatná Jungkookkal közös kicsinyét. Eleinte megrémisztette a tudta, foggal körömmel hadakozott az ellen, hogy neki valaha is legyen gyereke, ráadásul akit ő szül. Lehetetlennek vélte a dolgot, de ahogy egyre jobban bele gondolt és Jungkookkal is közelebb kerültek egymáshoz, kezdte azt érezni hogy meseszerű lenne egy piciny csoda, akinek ők a szüleik.

Szomorúan húzta el a fiatal omega a száját és egy apró kis mosolyt azért magára erőltetett. Sajnos ezt a mimikát Jin félreértette...

- Nem olyan ijesztő ám mint ahogy hangzik. Gyönyörűek a picik és minden omega boldogan vállalja a velejáró fájdalmakat. Ha eleinte nem is, de később rá jönnek, hogy egy kis tipegő csodával gazdagodtak. - mesélte Jin tovább, hiszen azt hitte Taehyungot kezdi megint egyre jobban elborzasztani a dolog. Egy hete próbált meg vele először erről beszélni, miután tisztázták a kunyhóban lakókkal, hogy Taehyungnak szépen lassan adagolják a dolgot. Akkor se fogadta jól ezt a témát és most is úgy látta nem igazán tetszik neki, hogy megint erről van szó.

- Elhiszem Hyung.... biztosan édesek lehetnek. - szólalt meg végre a sötét fürtös hajú, mert úgy gondolta ideje lenne valamit reagálni arra, amit a másik nagy beleéléssel mesél neki. Ennyivel tartozott, akkor is ha kellemetlenül érintette minden egyes kis szó.

Jin elgondolkozva folytatta az étel készítését picit csendben maradva. Egy kérdés fogalmazódott meg benne amivel puhatolózhat, hogy a másiknak mi is a véleménye erről az egészről.

- Tae...te is szerelnél majd egy kölyköt? - nézett Jin kedvesen mosolyogva a mellette állóra, aki megdermedt tevékenységében. A kérdés lassan jutott el agyába mintha az nem akarta volna beengedni. Milyen jó is lett volna... nem fájna most úgy neki. Szemei könnyekkel teltek meg és a szorító érzés torkában csak erősödött. Kezdett benne elszakadni a cérna, pedig ő egy türelmes embernek tartotta magát. Mostanában nehezen viseli az olyan dolgokat amik nem tetszenek neki, vagy éppen túlságosan meghatják. De arra gondolt hogy változik az érzelmi beállítottsága és ez biztosan annak az oka.

Taehyung fejét felemelte és az előtte lévő konyhaszekrényt nézte egy darabig, ezzel arra várva, hogy a kellemetlenül szemeibe furakodó könnyek eltűnjenek. Lassan fordította fejét Jin felé, mikor már jó ideje nem reagált a dologra és ahogy a másik meglátta a fiatal omegának íriszeit, megijedt. Rosszat kérdezett volna? Vagy túl gyorsan haladt a dologgal? Nem akarta, hogy Taehyung úgy álljon majd a picihez mintha nem is az ő gyermeke lenne, ő csak szerette volna felkészíteni a nagy eseményre.

- Nekem nem lehet gyerekem hyung...hiszen nem tartozom közétek. Még csak az átváltozás se megy. - mondta ki a fájó szavakat Taehyung és könnyei végigfolytak bársonyos bőrén, ami szépen lassan alakult át keserves zokogássá.

Ő szeretett volna egy kölyköt... szerette volna, de nem lehetett...

Legalább is ő ezt gondolta.

Itt is lenne a következő rész :)))
Remélem tetszett nektek ^^
Vajon Taehyung hogy fog reagálni arra hogy ő igazából terhes? :D

Hamarosan hozom a folytatást ;)

Bye, Kimi