Isle of Wolves •VKook•

🤍23.🤍

/ - Chim - motyogta Taehyung ködös tekintettel nézve barátjára. - Gyere picit közelebb. - suttogta, majd nagyot nyelve lehunyta pilláit.

Mikor megérezte, hogy besüppedt mellette az ágy, kihasználta a másik naivságát és kihúzta annak farzsebébe rejtett kulcsot, majd szélsebesen felpattant, összeszedve minden erejét rohant ki a szobából.

Útja egészen a nappaliig vezetett, ahol ledermedve meredt két ismerős szempárra.

- Jungkook. - nyöszörögte az Omega szinte elalélva ahogy meglátta maga előtt a gyönyörű alfát./

Jungkooknak majdnem két napjába telt megtennie a hosszú utat a bizonyos hegyláncolatig, ahol Taemin lakhelye volt valószínűleg. Nagyon remélte, hogy a négy fiút ott fogja találni és nem feleslegesen kajtatott ennyit. Elég nagy volt a sziget ezzel tisztában volt, de nem gondolta hogy ennyire. Olyan részeken járt ahová eddig soha nem merészkedett és még jobban elcsodálkozott milyen szép is a lakóhelyük.

Eléggé kimerült már mikor meglátta messziről a kis kunyhót, hiszen útközben csak egyszer evett és inni se nagyon állt meg, nemhogy pihenni. Nem volt arra ideje most. Minél előbb ott szeretett volna már lenni.

Nagyon remélte, hogy a megérzései nem csaltak és tényleg ide rejtőztek. Taemint nem igazán ismerte, de annyit tudott róla, hogy Jinnek nagyon jó barátja volt és miután száműzték nagyon hiányolta a fiatal alfát az omega.

Nagy adag levegőt szívott be Kook mikor a bejárati ajtó elé ért, de nem ismert illatok bújtak szaglószervébe. Megőrjítette ez az aroma. Ki ez? Kiből száll ez a kellemes odor?

A fiatal alfának nem maradt hely józan eszének, így kopogás nélkűl nyitott be a kis kunyhóba. Látni akarta ki árasztja magából a részegítő feromonokat. Úgy tudta, hogy Taemin alfa így ő nem lehetett rá ilyen hatással. Emögött valaki teljesen más állt és egyre jobban lepte el Jungkook fejét a köd mellett a boldogság, hogy valószínűleg jól gondolta barátai lelőhelyét.

Mikor belépett a házba, a nappali fogadta először ahol nem talált senkit, viszont a kellemes illat egyre csak erősödött. Halk dobogást hallott meg valahonnan a kunyhó egyik pontjáról, de mire elindult volna hogy megnézze mi történik és honnan jön az aroma, ki árasztja így magából amivel őt teljesen az örültbe kergeti, megjelent előtte volt kiszemeltje.

Ahogy kiejtette a nevét, ahogy ránézett... Remegett a fiú mint a nyárfalevél, alig bírt állni, de mégis minden erejével tartotta magát. Taehyungnak most csak az volt a fontos, hogy végigkémlelhesse az előtte lévőt és egyszerűen lehetetlennek érezte, hogy elszakítsa róla tekintetét. Mintha csak magához szögezte volna azokat.

Jungkook gyönyörűnek látta a fiút, gyönyörűbbnek mint valaha eddig bármikor, pedig mikor először megnézte magának a kunyhóban, már akkor is lélegzetelállítónak tartotta, még a makacs személyiségét is. Minden tetszett neki a fiúban, egyedül az nem hogy ember volt...

Ember, akiket ki nem állhatott és bár nem volt veszélyes rájuk a fiatal, mégse tudott többet úgy a szemébe nézni mint előtte. Gondolta ezt azelőtt, mielőtt meglátta Taemin nappalijában. Ha nem a saját kezében tartotta volna a kis személyit, amin Taehyung neve és kis képe szerepelt, akkor még azt gondolná, hogy a szépség tényleg egy omega, aminek ki is próbálta adni magát.

Ideje sem volt tovább agyalni a dolgon, mert Taehyung újra felszívva magát lépett olyan közel az alfához amennyire csak tehette. Remegett a férfiért és a köd miatt, ami szeme előtt lebegett, teljesen elfelejtette azt, hogy próbálja mindig tartani magát az erősebb előtt. Soha nem volt még senkivel se olyan elutasító mint Jungkookkal és most ez visszájára fordult számára, mert úgy áhítozott érte mint még soha senki után.