Isle of Wolves •VKook•

🤍27.🤍

/ - Tae minden rendben? - simított Jungkook kedvese puha arcára, aki csak laposakat pislogva mosolyodott el halványan. Össze kell szednie magát. Ez így nem állapot amit most művel vele a szervezete.

- Vigyük be a szobába. Majd bevisszük neki az ételt. - mondta Jin, Jungkookra nézve, aki szót fogadva követte a másik utasítását. Jungkook nem igazán akarta beismerni magának, hogy Jin igenis érettebb és tapasztaltabb, de most szerelme volt neki a fontos, és ő érte még a méltóságát és félre tette volna. /

Ahogy Taehyung teste érintette a puha fekvő alkalmatosságot újra mély álomba szenderült, ezért Jungkook és Jin magára is hagyták hogy kitudja pihenni magát.

- Nagyon felelőtlen voltál Jungkook. - rázta a fejét Jin, mikor visszatértek a konyhába.

Jungkook nekiállt enni mert igencsak éhes volt már és a szervezete kitudja meddig bírta volna még a koplalást. Csak hallgatta a másik szidó szavait, majd mikor omega barátja abbahagyta, nagy levegővel nézett fel rá.

- Te tudod a legjobban hogy ilyenkor mennyire nehéz egy alfának visszafognia magát, hyung. Ne tegyél úgy mintha ezzel nem lennél tisztában. Tapasztalt vagy és ezt mindig hangoztatod is. Akkor most is vedd figyelembe kérlek a tényeket és bármennyire is neheztelsz most rám, próbáld elfogadni, hogy a dolgot már nem tudjuk visszafordítani. - temetkezett Jungkook újra ételébe.

Igaza volt Jinnek. Nagyon jól tudta, hogy ha egy kölyök születik az nagy felelőséggel és odafigyeléssel fog járni.

- Taehyung teljesen omega vérű? - nézett fel újra az alfa Jinre, aki elgondolkozott a kérdésen.

Tényleg jó felvetés volt, hiszen emberek közül jött a fiú és azt nem tudhatták hogy csörgedezik-e más fajta vér is az ereiben. Ha nem teljesen omega a fiú, akkor kevesebb esély van arra hogy teherbe essen. Értette Jungkookot, hogy miért érdekli ez annyira, de erre sajnos majd csak akkor fogna választ kapni, mikor Taehyung eljut abba a hónapba amikor megjelennek rajta a várandóság jelei.

- Nem tudom Jungkook. - dőlt a konyhapultnak az idősebb.

- Mikor derült ez ki? Gondolom ti is azt hittétek hogy emberek. - utalt Taere és Jiminre az alfa. Most tudtak négyszemközt barátjával beszélgetni, mert Jimin jelenleg szárnyait bontogatva próbálta ki farkas valóját egyre többször a szabadban.

- Akkor mikor ide érkeztünk rá egy pár hét múlva Jimin furán kezdett el viselkedni Taemin közelében. - gondolt vissza Jin a két éve történt esetre.

- Tényleg...Elküldted a többieket Taehyung láza miatt? - jutott eszébe Jungkooknak, ahogy megemlítette Jin a másik alfát.

- Muszáj volt mert nem akartam hogy baj legyen, de hát jöttél te... - sóhajtott fel gondterhelten az idősebb. - Mondjuk az rosszabbul érintett volna ha Namjoon kapja el Taehyungot, és szerintem Jimin se lett volna boldog ha Taemin tette volna magáévá a legjobb barátját.

- Taemin összejött Jiminnel? - érdeklődött tovább Jungkook. Mindig is egy kíváncsi teremtés volt és ez az idők alatt sem változott.

- Lassan már két éve. Mikor megérkeztünk ide a kunyhóba azonnal szerelembe estek ahogy meglátták egymást. Taemin az első minutumtól kezdve érezte hogy Jimin különleges. Nagyon édesek amúgy. - mosolyodott el Jin visszaemlékezve, mire Jungkook arcán is egy kedves ajakgörbület jelent meg, ami gyorsan el is tűnt gondolatai hatására. Eszébe jutott, hogy miért menekültek ide barátai, ami miatt nagyon rosszul érezte magát. Ő volt a fő oka és most már nem a harag játszott benne, hanem a bűntudat, hogy a saját kis otthonukat kellett elhagyniuk, miatta.

- Sajnálom Jin. Végtelenül sajnálom, hogy miattam alakult így. Nagyon megbántam. - nézett fel megtörten barátjára az alfa. - Ez a helyzet valamelyest megváltoztatta a véleményem az emberekről. Nem szabad általánosítani mert ránk is lehetne azt mondani, hogy vérengző fenevadak vagyunk, mikor ez csak nagyon kevésükre igaz. - tette le pálcikáját a fiatalabb és teljes figyelmét Jinnek szentelte. Remélte hogy a másik megfogja őt érteni.

- Eleinte elszomorított hogy barátok vagyunk és menekülnünk kell előled, de mindig eszembe jutottak a történtek az apáddal. Ugyanilyen lettem volna én is, hidd el. Teljesen megértelek Jungkook. Van okod arra ahogyan viszonyulsz az emberekhez, nem véletlen vagyunk most itt ezen a szigeten. Ők tehetnek róla.. De... ez a két fiú nem számít bűnösnek, ők nem követtek el semmi olyat ami nekünk ártott volna. - mosolyodott el kedvesen az omega és Jungkook mellé leült megsimogatva annak a kezét. - Örülök hogy beleszerettél Taehyungba és ha úgy is alakul, hogy gyermeketek születik, segíteni fogok hogy ne legyen egy csepp nehézség se a kapcsolatotokban. - bíztatta Jin az alfát, akinek ettől a kis beszélgetéstől egy kő esett le a szívéről.

- Olyan jó barát vagy hyung. - ölelte meg az idősebbet az alfa. - Remélem Namjoon hyung se fog rám haragudni. - motyogta a fiatal.

- Namjoonnak is vaj szíve van ettől nem kell tartanod. - szólalt meg Jin mikor elválltak egymástól. - Yoongival és Hoseokkal mi van? Összejöttek már? - vicceskedett Jin.

- Nem tudom. Yoongi a történtek után nem keresett és nem is volt hajlandó velem találkozni, ahogy Hoseok is került, még a saját házunkban is. - sóhajtott fel az alfa szomorúan. - Soha nem éreztem még a magányt, de nem is akarom többet. - Jungkook ahogy befejezte a mondandóját Jimin csilingelő hangját hallották meg a bejárat felől.

- Látogatóink jöttek. - kiabált be az omega boldogan és beljebb is engedte az újonnan érkezőket.

Hoseok halkan szuszogott Yoongi hátán és még arra sem kelt fel, hogy Jimin kiabált. Nagyon elfáradt a hosszú út során és sajnos nem lehetett így részese a megérkezésnek. Yoongi nem érezte a fáradtságot magán, egészen addig még be nem lépett a kunyhóba. Az tartotta benne a lelket, hogy a picit mindenképpen elhozza eddig. Megállni se volt lehetőségük, mert akkor Hoseok megfagyhatott volna a hidegben. Fiatal volt még ahhoz hogy szabályozni tudja a test hőjét, így mindig magához ölelte az alfa az út során.

- Yoongi, Hoseok. - sikkantott boldogan Jin, mikor meglátta a két barátját és oda sietett hozzájuk, de mikor észrevette a fiatalt az alfa hátán, azonnal lejjebb halkította magát. - Istenem de édes. Elfáradt igaz? - kérdezte suttogva és hellyel kínálta őket.

- Hosszú volt neki nagyon. Soha nem gyalogolt még ennyit. - fektette ölébe Yoongi szerelmét és lágyan simogatni kezdte.

- Hozok nektek enni meg innivalót. - sietett Jimin a konyhába, hogy segítségükre legyen.

Jungkook csak messziről figyelte az eseményeket és az alvó öccsét. Jó volt újra látnia őket.

Yoongi észrevette a fiatalabb alfát és egy nagy sóhajjal biccentett, hogy ő is foglaljon mellettük helyet.

Itt is lenne a következő rész :)

Szépen lassan teljes lesz a csapat :D Már csak a két alfa hiányzik.

Vajon megbékél mindenki Jungkookkal?

Remélem tetszett nektek a rész :)

Bye, Kimi :)