Sárkányszív (Baku x Reader)

1. rész

Ébredésemet édes illatoknak köszönhettem. Mikor elkezdtem kinyitni a szemem értetlenül pislogtam a fehér plafonra amit láttam. Aztán belém hasított a felismerés. Japánban vagyok. 
Lassan felültem az ágyamon és rengeteg dobozzal találtam magam szemben. Hát igen 14 órányi repülés után már nem volt kedvem kipakolni valamint az időeltolódáshoz is hozzá kellene szokni. Letettem a lábam a szőnyegre és élveztem a puhaságát. 
- Vajon merre raktam le..? - kérdeztem magamtól mire már a negyedik dobozt raktam át egyik helyről a másikra. - Megvagy kis huncut. - vigyorogtam magamon. Miért is ne az "Otthoni ruhák" doboz a legeldugottabb helyén volt a szobának. Meg kell még szoknom, hogy nagy a szobám. 
Ugyanis amikor Kanadába költöztünk szüleim nem számoltak azzal, hogy vissza költözünk így a régi lakást eladták. De nem is baj mert az új ház emeletes és még van egy kisebb hátsó udvar is. Gyönyörű helyen sikerült találnunk egy viszonylag régebbi stílusú házat ám remekül fel volt újítva de csak két szobában volt ágy. Ennyi volt az összes bútor. Amikor megérkeztünk anyuék mondták, hogy válasszak szobát magamnak és ők majd utánam választanak. Mivel emeletes a ház egyből eldöntöttem fent leszek az emeleten. Körbenéztem és a legnagyobbat választottam amihez tartozott egy magasított tálcájú zuhanykabin wc és egy kisebb mosdókagyló alsó felső szekrénnyel. Ja és a legjobb hogy külön teraszom volt óriási kétszárnyas  francia ablakkal. Miután kijelentettem anyuméknak, hogy megvan a szobám ők is mondták hogy az övéké az enyém alatt lesz. 
Két napja vagyunk itthon és sikerült anyának is és apának is a régi munkahelyére visszamennie dolgozni. Mivel csütörtök van így elmentünk mindenféle bútorboltba hogy berendezzük a lakást. Először a konyhába és a nappaliba vettük meg a dolgokat. 
A konyha:

Valamint a nappali:

Miután ezekkel megvoltunk mentünk és megvásároltuk az én szobámba a bútorokat is. Apu mondta hogy az ágyat is kicserélhetem legfeljebb az egyik szobába átkerül majd. Hát be is indult a fantáziám ám nagy dilemmába is kerültem. Kellenek festékek de nem mindegy milyen. Hozzá passzoló bútor és ágy kell így elkezdtem nézelődni. Vagy két órán keresztül válogattam amikor megláttam a szekrényt és minden összeállt. Olyan első látásra szerelem feelingje volt. 
Mire végeztünk beesteledett. Az üzletben az eladó mondta hogy a kinézett bútorom csak a központi raktáron van így csak holnap késő délutánra érkezik meg. Örültem neki mert addig a festés is készen lesz. 

Másnap izgatottan keltem fel ugyan is ma 2 dolog történt. Az egyik hogy elkészül az álom szobám a másik pedig hogy megjött az értesítő az UA-ből. Reszkető kezekkel bontottam ki és tettem le a nappali alacsony asztalára. Mikor bekapcsoltam a kis korong alakú kivetítőt Nezu igazgató képe jelent meg. A rövidke kis filmben elmondta hogy bekerültem a 300 jelentkező közé és értesített, hogy mikor lesz az írásbeli és a fizikai felmérő. Ránéztem a naptárra és láttam hogy ez jövőhét kedden lesz. Hirtelen mindent elfelejtettem és csak néztem ki a fejemből.
-Jaj kicsikém annyira büszke vagyok rád - sírt anyám miközben ölelgetett. Sokkos állapotomban vissza öleltem és már nekem is folytak a könnyeim a boldogságtól. Apám pedig a karjait körénk fonta így alkottunk egy nagy családi ölelést. - Mi ma még elmegyünk megvesszük a többi bútort is a lakásba addig pakolj át a mi szobánkba és kezd el a szobádat belátásod szerint. Ha minden igaz mire megjönnek a bútoraid addigra mi is haza érünk. - mosolyogta anyám.
-Rendben van akkor neki is állok. - törölgettem a szemem és már ott is hagytam őket a nappaliban. Elővettem a telefonom és a JBL hangszórómat majd zene mellett nekiálltam összepakolni a szétdobált dobozokat. 
Mire levittem mindent a szobámból megéheztem így gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset amivel kiültem a lenti teraszra. Élveztem a nyári napsütést és ahogy a langyos szellő megfújta az arcomat.

- OI! FURA HAJÚ GYERE MÁR MERT LEKÉSSÜK A VONATOT DE AKKOR BIZTOS HOGY SZÉTROBBANTOM A SEGGEDET! - hallottam meg egy ordítást.
- Megyek már de örülnék ha nem ordítanál mert még a végén ránk szállnak a mamikák az utcában. - válaszolt higgadtan neki a másik. Csak néztem értetlenül. Hát igen ezért is volt csendes ez az utca mert többnyire idősebbek lakták. Megettem a maradék szendvicsem majd mentem is a szobámat festeni. 
Kb 3 óra elteltével haza is értek a szüleim. Látszott rajtuk, hogy még nem heverték ki az időeltolódást de rajta voltak az ügyön.
-Na hogy haladsz Tündérrózsa? - kérdezte apum. Igen hiába vagyok 14 éves még mindig úgy hív ahogy 5 éves koromban. 
-Már a fele szoba megszáradt. Mire ide érnek a bútorok talán meg is szárad. - vigyorogtam büszkén.
-Helyes. Majd kelts fel ha megjöttek a bútoraid addig lefekszem aludni.- ásított egy nagyot.
-Rendben. 
-Én pedig addig felavatom az új konyhát. - mosolygott anyu is és már el is tűnt a konyhában.
Levetődtem a kanapéra és váltogattam a csatornák között. Már majdnem elnyomott az álom amikor csengettek. 
-Meghozták a bútorokat! - kiáltottam fel csillogó szemekkel. Anya csak nevetett rajtam.
-Menj csak én addig keltem apádat. - nevetett tovább.
És igazam volt. Amint kinyitottam az ajtót egy húszas év végeiben lévő srác állt ott.
- Szia Noroma Katou vagyok. Bútort hoztam Rokko Luminanak. - mosolygott.
-Szia én vagyok. - mosolyogtam vissza majd a kezembe nyomott papírt aláírtam. Mikor vissza adtam neki addigra apám is mögöttem volt.
-Szép jó napot. Rokko Ludvin vagyok. - fogott kezet apám vele. 
-Nomora Katou. Be is vigyük a szobába a bútorokat vagy hagyjuk itt a teraszon?
-Ha lehetne akkor a szobába kérnénk. - mosolygott anyám rá.
-Persze lehet. - és ezzel már intett is a másik két embernek. Úgy negyed óra pakolás után fel is lett minden cipelve a szobámba. 
Miután elmentek apával nekiestünk az ágyam össze szerelésének.
-Hogy az a nyomm...- morgott apa mikor a kalapáccsal az ujjára vert. Nagyot nevettem rajta majd sikerült neki beütni a szeget. 
Este fél10-et ütött az óra mire készen lettünk. Büszkén néztünk a szobára apuval. 

-Na moff már én alfok. Kikéfültem.. - mondta az ujjával a szájában. 
-Köszönöm apa. - megöleltem mire vissza ölelt és már le is ment a lépcsőn. 

Mosolyogva dőltem le az ágyra. Holnap a ruhák vannak vissza és már készen vagyok.