Sárkányszív (Baku x Reader)

14. rész

Katsuki

-Bakugou.. Köszönöm. - motyogta.

-Mn.. - el akartam engedni a kezét de ő csak szorította. Mintha bátorítani akarna valamihez.. Hirtelen megrántotta a kezemet ennek köszönhetően előre dőltem kicsit, de ami ezután következett nem számítottam rá. Luna lehunyta a szemét majd felemelkedett kicsit. Ajkait az enyémre tapasztotta. Igaz csak egy pillanat volt de nekem nagyon is soknak tűnt. Úgy éreztem, hogy hirtelen felgyorsul majd lelassul a világ. Éreztem, hogy kezdek vörösödni. Soha senki még csak a közelembe se jött.. Persze Deku meg Kirishima de ők skacok... Lány még a közelembe se jött... nem hogy egy nap alatt kézen fogva kísérjem haza és még egy gyors csókot is kapjak tőle. Mire észbe kaptam már szaladt is fel a teraszra. Csak akkor találkozott újra a tekintetünk mielőtt becsukta volna az ajtót. Itt már leplezni se tudtam volna, hogy vörös vagyok de valamiért nem is akartam. Hallottam ahogy kattan a zár. Még vagy egy percig ott álltam és bámultam az ajtóra. Lassan elindultam haza de a gondolataim csak zakatoltak.. Anyámnak igaza lehet.. Szerelmes vagyok..? Áhh ezt meg kell beszélnem a Furahajúval. Azzal a lendülettel felhívtam hogy megyek hozzá. 

Fél óra séta után már az ajtajuk előtt álltam. Csengettem. Talán fél perc múlva kinyitotta Eijirou az ajtót és kerek szemekkel nézett rám. A haja most nem volt felzselézve mint ahogy szokott lenni. 
-Haver. Mi a szar van veled, hogy nem rúgtad be az ajtót? Beteg vagy vagy mi? - értetlenkedett 
-Kell a segítséged.. De előbb menjünk fel a szobádba nem akarom itt megbeszélni. - toltam arrébb az ajtóból. Felmentünk a szobába és csak levetődtem az ágyára. Sokat voltam itt így otthonosan mozogtam szinte.
-Na mesélj mi van veled. Nagyon csendes vagy. - vette komolyra a figurát.
-Hát.. Azt hiszem szerelmes vagyok.. -morogtam az orrom alá de tisztán értette. 
-Csak nem Lunába? - húzta vigyorra a száját ezáltal megvillantva az éles fogait.
-De igen.. 
-Háh tudtam én. - csapott a térdére. 
-Csak hogy ma történt egy-két dolog. - ültem fel az ágyán és mesélni kezdtem neki mindent.. Figyelmesen hallgatott. Csak bólintott ha olyan részhez értem. - És most itt vagyok nálad..
-Hát haver te reménytelenül szerelmes vagy. - sóhajtotta.
-OI NE ISMÉTELGESD MÁR EZT... - dörrentem rá.
-Jó tudod mit holnap délután elmegyünk hozzá és én puszta véletlen elmegyek a mosdóba addig kettesben tudsz vele lenni. Esetleg te is megteheted azt amit ő csak kicsit mélyebbre venni azt a csókot. - vázolta fel. Bólintottam mire elkezdett csörögni a telefonom.. 
-HOL A FRANCBAN VAGY TE ISTEN VERÉSE?? HÚZD HAZA A BELEDET VAGY KITEKEREM A NYAKADAT!
-NE ORDIBÁLJ BANYA MAJD MEGYEK. - ezzel le is tudtam anyámat. - Jobb ha indulok mert csak bosszantani fog otthon. 
-Rendben van akkor majd holnap haver. - az ajtóban lepacsiztunk és már indultam is haza. 

Otthon szokásosan ordibáltam egy sort anyámmal majd felmentem a szobába és csak feküdtem az ágyon. Folyamatosan Luna járt az eszemben és az a csók.. Vacsorázni se vacsoráztam. Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy besüllyed az ágy mellettem. Ahogy kinyitottam a szemem nem tudtam, hogy álmodok vagy nem. Egy szőke csak ült az ágyamon és idegbeteg vigyorral nézett rám. Fel akartam ülni de egy kést nyomott a torkomhoz. 
-Aludj csak szépen Bakugou Katsuki. Ne izgulj nem fog fájni csak egy kevés kell a véredből. - amint ezt kimondta egy baromi nagy tűt nyomott a kezembe és elkezdte lecsapolni a vérem. Olyan gyorsasággal történt, hogy éreztem nem sokáig leszek tudatomnál. 
-Rohadt ribanc.. - ennyit tudtam kiszűrni a fogaim között majd elsötétült minden.

-OI KELJ FEL TE LUSTA DISZNÓ ITT VAN AZ OSZTÁLYTÁRSAD! - rúgta be anyám az ajtót. 
-A SZARÉRT KELL ORDÍTANI KORÁN REGGEL..- dörzsöltem a szemem és ahogy az ajtóba pillantottam Kirishima bosszús tekintetével találtam szemben magam. - OI HÚZZ EL BANYA - mondtam anyámnak aki csak morgott valamit majd elment. Kiri becsukta maga mögött az ajtót és elkezdett velem kiabálni ami tőle elég szokatlan volt így csak megszeppenve néztem rá.
-HAVER NEKED TELJESEN ELMENT AZ ESZED??? ARRÓL VOLT SZÓ HOGY ELMÉLYÍTED AZT A NYAMVADT CSÓKOTOKAT ÉS NEM ARRÓL HOGY 3 SZÓVAL FELIDEGESÍTED. - kelt ki magából a barátom. 
-Te mégis miről beszélsz? Hisz nincs még dél se.. - ránéztem az órára és elsápadtam.. Délután 5 óra?? - MÉGIS MI A SZAR TÖRTÉNT? - keltem most én ki magamból és rögtön a kezemre néztem. Ott volt egy apró piros folt. - A KIBASZOTT ÉLETBE HÁT NEM ÁLMODTAM?! - vetődtem ki az ágyból de amint felálltam megszédültem és térdre rogytam. 
-Mit nem álmodtál? Vagy mi? - nézett rám értetlenül Kirishima.
-AZT HOGY EGY SZŐKE SPINÉ MEGCSAPOLTA A VÉREM. AZT.ÉS BIZTOSAN FELVETTE AZ ALAKOMAT- kiabáltam idegesen. Mire sikerült felállnom és rögtön kerestem is egy ruhát amiben megyek és beszélek Lunával. Semmit nem értettem hogy mi történik..
-Haver lehet most nem kellene menned... - mondta a nyakát vakargatva.
-MERT? 
-Mert én se vágom, hogy mi van de azt észre vettem, hogy egész végig fura voltál. Főleg, hogy női parfüm volt rajtad. 
-HOGY MI VAN??? - néztem rá kerek szemekkel.. - Én sose használtam még női parfümöt... 
-Hát ezaz. De tudod mit mégis csak keressük meg Lunát. - gondolkodott el majd a szekrényemből nekem dobta azt amit először megfogott. Nagyon nem is érdekelt, hogy milyen ruhát adott. 

Felkutattuk az egész parkot a suli területét és a lakónegyedet is ahol Luna lakik. Sehol senki.. Kirishimával ketté váltunk és úgy folytattuk a keresést. Egyszer elhaladva egy játék terem előtt ismerős arcot láttam szaladni az út túloldalán. Kerek szemekkel vettem észre hogy ő az. Már rá akartam kiabálni amikor is belement valakibe akit láthatólag ismert. Nem tűnt valami szimpinek de nem is őt néztem hanem Lunát. Sírt. Vagyis jobban mondva zokogott... És ekkor olyant láttam amit nem akartam... Láttam ahogy az a lány akit szeretek.. Hogy azt a lányt egy másik srác húzza csókba. Luna karjai az ismeretlen nyaka köré fonódtak. Többet nem láttam tisztán, tekintetem homályos lett és éreztem, hogy valami forró szántja végig az arcomat. Akkor és ott egy darab összetörött bennem... Hogy lehettem... Hogy lehettem ekkora hülye, hogy azt hittem bármi is lehet köztem és közte.. Hogy hihettem azt, hogy az a tegnapi csók jelentett bármit is neki... És már nem bírtam megállni hogy vissza tartsam a könnyeimet.. 

Ott álltam a járda kellős közepén az emberek akik elhaladtak mellettem nem törődtek velem. Most éreztem csak azt igazán, hogy egyedül vagyok. Dobtam egy üzenetet Kirishimának, hogy megtaláltam de jobb társasága akadt mint mi.. Ezzel elkezdtem ballagni arra amerre a lábam vitt.. 

Mikor körül néztem besötétedett. Ismerősnek tűnt a hely de nem tudtam rögtön beazonosítani. Majd mikor bevillant valamilyen furcsa szorítás összefacsarta a mellkasomat.. Ez az a hely ahol nem volt bátorságom megcsókolni őt... 

Sziasztok embik. c: Kicsit rövidebb rész lett. :/ Igyekeztem amennyire tudtam de egy toporzékoló 15 hós mellett azért nehéz. Főleg hogy most matrica gyerekem lett. :D Véleményeket kérek. c:
I.M.: olyan csavarok vannak a fejemben hogy alig bírom én magam is követni de azért próbálom érthetően leírni. Sietek a folytatással. Addig is pusza. :* .__.