Sárkányszív (Baku x Reader)

30. rész

A kirohanásom után kezdett minden rendbe jönni. De nem bírtam kiverni a fejemből Bakugou csókját. Tele volt érzelemmel. Teljesen más volt mint amikor Dabi csókolt meg. Az este további részei nevetéssel teltek. Bakugou vissza tért a maga morgós viselkedéséhez. Lassan hajnalodott. 
-Mina szerintem én haza megyek inkább. Nem akarom, hogy egy lila kis perverz idióta rám másszon mikor alszok. - nevettem el magam.
-Rendben van Luna. Majd hétfőn mesélsz hogy mi volt kint az udvaron. - mosolygott rám sejtelmesen. 
-Jólvan jólvan. - mosolyogtam rá majd megöleltem. - Köszönöm, hogy elhívtál. Kellett nekem ez hogy tovább lendüljek. Amúgy boldog szülinapot. - kotortam ki a zsebemből egy aprócska dobozt. 
-Úú köszönöm szépen. - nézte csillogó szemekkel majd szét tépte a csomagolást amivel majdnem egy órát szenvedtem de megérte. Egy apró kulcstartó volt ami Kirishimát ábrázolta. Könnybe lábadt szemekkel nézte. - Luna ezt.. Ezt hogyan? 
-Titok. - mosolyogtam rá azzal elindultam. Szépen lassan sétáltam gondolkodva az este történésein. Rengeteg olyan dolog volt amin csak mosolyogtam. Ha valaki meglátott volna furcsán nézett volna rám. Előkaptam a törött kijelzőjű telefonom. 3:54. Ha minden igaz húsz perc múlva megy az első busz. Zsebre raktam a kezem és élveztem a friss levegő józanító hatását. Annyira áldottam ilyenkor az eget, hogy a sárkány áldásnak köszönhetően rettentően gyors az anyagcserém így aligha érzem meg az alkohol hatását. Ám a fejfájás nem fog elkerülni. Hirtelen valaki megragadta a vállamat mire reflex szerűen megragadtam és a legközelebbi oszlopnak hajítottam az illetőt. Rögtön előtte teremtem lángoló ököllel. Amikor egy piros szempárral találtam magam szemben azonnal elléptem egy lépést hátra. 
-Baszki Bakugou ne ijesztgess.. - néztem rá mérgesen. 
-Baszd meg.. - köhögött. - azt hittem kiszakad a tüdőm.. Hogy a picsába van benned ekkora erő? És még téged kell megvédeni a szatíroktól. 
-Ha ha ha.. - imitáltam a nevetést.  - Amúgy te mit keresel itt?
-Megyek haza. Sose aludtam ott egy ilyen buliban sem. És te.?
-Én is megyek haza. Sose voltam ilyen buliban még és az osztályt ismerve nem akarnám hogy egy lila kis idegesítő törpe rám másszon. - mosolyogtam. 
-Elengedsz vagy itt akarsz állni és lekésni a buszt? - nézett rám mire elengedtem a felsőjét. 
-Bocsi. - vakartam meg zavartan a nyakam. 
-Mn.. menjünk inkább. - azzal el is indult a buszmegállóba. Csendben haladtunk egymás mellett. Örültem, hogy nem hozza fel az este történteket. 5 perccel a busz érkezése előtt értünk a buszmegállóba. Csak pár ember álldogált kómás fejjel. Felszállva a buszra a jól megszokott helyemet választottam. Bakugou szintén beült mellém mintha csak suliba mennénk. Kifele nézve az ablakon láttam ahogy ébredezik a város. Egy idő után megmozdult Bakugou és érdeklődve néztem rá.
-Hova mész? 
-Leszállok? 
-Miért? - értetlenkedtem 
-Mert ebben az utcában lakok? - kérdezett vissza idegesen. 
-Jaa értem. - azzal el is indult. Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és követtem de nem vette észre. Körül néztem és megismertem, hogy két utcával lejjebb lakok. 
-Te meg mit csinálsz? - nézett rám kikerekedett szemekkel. 
-Hát gondoltam mivel te tudod hogy én hol lakok szeretném én is tudni, hogy te hol laksz. - vázoltam fel a tervem. - És amúgy se vagyok messze. Egy kis séta sosem árt. 
-De nem kellene velem jönnöd.. - hajtotta le a fejét..
-Mert?
-Mert nem akarom, hogy apám meglásson téged.. Az a barom biztosan még fent van.. - szorult ökölbe a keze. Tudtam miért de nem akartam felfedni hogy tudom miről beszél ezért tettem a hülyét. 
-Baj van Bakugou.? 
-Az sajnos mindig van. - sóhajtotta majd elindult befele az utcába. - Miaz nem jössz? - nézett vissza a válla felett majd én csak bólintottam és elindultam utána. Bevárt és egymás mellett haladtunk. Én nézelődtem és próbáltam megjegyezni mindent. Főképp az utat, hogy vissza találjak majd. Úgy öt perc séta után megállt egy elég szép ház előtt. - Hát megjöttünk. - kinyitotta a kaput majd megvárta amíg belépek. Az ajtó előtt megállt. - Kérlek várj itt egy kicsit. 
-Rendben. - mondtam feszengve. Lassan bement majd két perc múlva egy szőke hajú nővel az oldalán nyitott ajtót. 
-Gyere be. Nincs itthon a féreg. - mondta majd be invitált. -Anya ő Luna. Az új osztálytársam. - mutatott be Bakugou az édes anyjának. 
-Örülök, hogy megismerlek. Bakugou Mitsuki vagyok. - nyújtotta felém vékony kezét a nő. 
-Én örülök a szerencsének. Rokko Lumina. - mosolyogva megfogtam de félve szorítottam rá mert úgy éreztem, hogy mentem összetörik a kezemben a keze. 
-Gyere kérsz valamit? - kérdezte meleg mosollyal az arcán. Mire válaszoltam volna Bakugou megelőzött. 
-Anya hagyd. Majd én megcsinálom. Addig üljetek le. - kábán néztem a fiúra. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ennyire kedves legyen. Oké megmutatta már hogy tud az lenni.. De most teljesen egy másik oldalát láttam meg. Követtem Mitsukit a nappaliba majd leültünk egymás mellé és beszélgettünk úgy mindenről. Közben Bakugou hozott egy meleg teát az édesanyjának nekem pedig egy jeges kávét. - Így szereted a kávét igaz? - kérdezte mire csak bólintani tudtam. 
-Köszönöm. - majd belekortyoltam és éreztem ahogy lassan lecsúszik a torkomon és a koffein átjárja az ereimet. Majdnem egy órán keresztül beszélgettünk amikor hangos csattanásra figyeltünk fel. 
-A büdös picsába. Luna gyere. MOST. - szólt rám mire alig tudtam reagálni. Vállam felett annyit láttam, hogy Bakugou édesanyja gyorsan felkapja a három poharat majd a mosogató gépbe teszi. Betolt egy szekrénybe Katsuki. Mivel elég kicsi volt így egymásnak préselődve álltunk bent. Éreztem ahogy veszi a levegőt. Mikor felpillantottam rá idegesen leskelődött kifele a szekrényből. - Miért nem maradt inkább a kibaszott kocsmában.. - morogta mire megfeszültek az izmai. 
-Hé büdös kurva hol van a sö.. - ekkor kezeit a fülemre tapasztotta úgy hogy ne halljak semmit. Csak azt Bakugou nem tudta, hogy túl jó a hallásom így mindent hallottam ahogy az apja beszélt az anyjával és elhordta mindennek. Meg akartam szólalni de ekkor ajkait az enyémre tapasztotta ezzel is elérve azt, hogy egy hang se jöjjön ki a torkomon. Hát sikeresen elérte amit akart mert nem szólaltam meg mikor elváltak az ajkaink. Tekintetéből ki tudtam olvasni hogy maradjak csendben mire aprót biccentettem. Tekintetét újra a kis nyílásra szegezte. Egyszer egy hangos csattanást egy kisebb sikoly és valami üveg törése követett. - Hol van az a nyomorult fiad? Biztosan megint kurvázik. Most hogy nincs itt megkapod a magadét te szajha. - hallatszott az apja hangja. 
-Luna.. maradj itt és kérlek fogd be a füled. Nem akarom, hogy halld ami most fog történni. - suttogta a szavakat majd kilépett a szekrényből halkan és vissza csukta azt. Én viszont egy apró rést hagytam hogy ki tudjak kukucskálni.. A rohadt kíváncsiságom.. Amit akkor láttam és hallottam teljesen megváltoztatta a véleményem Bakugouról. - Ha csak közelebb mersz menni hozzá eltöröm a kezeidet te féreg. - sziszegte a fogai között. 
-Nézzenek oda itthon van a selejt is. - nevetett fel a férfi. Közel másfél fejjel magasabb volt mint a fia. Szemei ugyan olyan vörösek voltak ám haja ében fekete. Arcát eltorzította az alkohol hatása. 
-Tudod ki a selejt te mocskos féreg. - azzal leguggolt az anyja mellé majd apjáról le sem véve a tekintetét felsegítette és maga mögé terelte. - Mi a fasznak kellett haza jönnöd? Miért nem maradsz a kibaszott kocsmában és döglesz végre már meg? 
-Hogy merészelsz te így beszélni velem? - dörrent a hangja és hatalmas erővel közelített az ökle Bakugou felé. Minden olyan gyorsan történt hogy még magam sem fogtam fel. Hátamban megéreztem azt a jellegzetes fájdalmat de már egyáltalán nem fájt. Egy szempillantás alatt Bakugou és az apja között termettem és elkaptam a férfi öklét. A hirtelen megállástól egy kisebb szélhullám keletkezett. 
-Te mit csinálsz? Nem meg mondtam hogy maradj ott? - hallottam Katsuki ideges hangját mögülem. 
-Nézzenek oda ez a kis kurva meg honnan került elő. Csak nem te hoztad haza nyomorult kölyke? - nézett le rám a férfi és elkapott az undor. - Elég kis csinos a pofikája. - ekkor Bakugou mozdulni akart de szabad kezemet feltartottam ezzel megállt a mozdulatban.
-Katsuki. Kérlek vidd el innen édesanyádat. Ha lehet inkább az egész épületből. Nem garantálom, hogy nem sérül meg valami idebent. - mondtam kimérten. 
-De Lu..
-Menj. - néztem rá a vállam felett. Tekintetében valami furcsát láttam de csak bólintott majd elkezdte kivezetni az anyját az utcára. 
-Nem mész sehova se te se a szajha anyáÁÁÁÁÁÁÁ - nem fejezte be a mondatot mert ahogy megindult volna utánuk összezártam a kezem ezzel eltörve a férfi csuklóját. Kezét szorongatva rogyott a földre. - Te utolsó kis kurva ezért meghalsz. - kiáltotta és megakart indulni felém mire válaszként csak arcon rúgtam. Abba a szekrénybe csapódott bele amiben nemrég voltam. Hátat fordítva neki léptem ki Bakugou és az édesanyja után a házból. 
-Luna.. Veled meg mi... - indult el felém 
-Kapj el.. - ennyit tudtam kinyögni majd éreztem, hogy az erőm elhagy és kezdtem előre zuhanni majd elsötétült minden...