Elkezdek egy kis ff-et de előre kijelentem, hogy több anime megnyilvánul benne! Nem fogja követni a BNHA történet vonalát de lesznek belőle részek.
Ez a történet egy lányról szól akinek elveszett sárkányölő mágiája van. Egy srácról aki nem tudja hog...
Ott álltam teljesen ledöbbenve földbe gyökerezett lábakkal. "Édes Kami.. mi volt ez? Majdnem megcsókolt.Mi ez az érzés? Szerelmes lennék? Hiszen csak tegnap ismertem meg és mégis ha arra gondolok.." És mikor az utolsó mondata visszhangzott a fejemben villámként ért a felismerés. -Édes Kami nekem holnap vizsgám lesz.. - kotortam elő a kulcsom a táskából. Belépve a lakásba rögtön megcsapott a hűsebb levegő aminek hatására kirázott a hideg. - Na jó gyors fürdés és meglátjuk mit tehetünk. - zsörtölődtem. Mikor végeztem a fürdéssel hajszárítás közben ránéztem az órára. Háromnegyed egy. Beállítottam az ébresztőm fél7re. Mikor elterültem az ágyon a gondolataimba merültem és vissza pörgettem az este történéseit. "Ma este többször is lehetősége lett volna megcsókolni mégsem tette. Valamint azok a kijelentések. - Ezt ne csináld még egyszer, mert a végén olyant teszek amit megbánok. És ilyent se mert nem fogom tudni visszafogni magam. " Amint eszembe jutottak ezek a mondatai próbáltam vissza emlékezni a testünk mozzanataira de nem ment. -Hát persze. A tömjén. - kipattantak a szemeim és már mentem is megkeresni a füstölőt. Mikor megtaláltam egyből arrébb rúgtam a szőnyegem hogy ne arra essen le a parázs. Levettem a meditáló párnámat és meggyújtottam a vékonyka pálcát. Szemeim behunyva ürítettem ki az elmém és megéreztem az ismerős fahéj és gyömbér keverékének az illatát. Mivel csak egy sima füstölő pálcát gyújtottam így mint külső szemlélő tudtam megfigyelni a múltat. Mentem saját magunk után mikor megláttam hátulról magam. -Te jó Kami így állt egész végig a hajam? - hűltem el amikor végig mértem magam. - Jó ebből vágatni kell mostmár. - döntöttem el. Ekkor megérkeztem a pillanathoz mikor elkezdődött a tűzijáték. Láttam ahogy a múltbéli énem szembe fordul Dabival. Ekkor megállítottam az emlék pillanatot és körbe mentem. Minden részletet meg akartam figyelni. Ahogy néztem valami nem stimmelt. Nem tudtam rájönni mi az így végig mértem magam. Semmi furcsa nem volt rajtam. Nem látszódott ki az aminek nem kellett. Végig néztem Dabin is.. Semmi.. Lassan tovább indítottam az emléket. -Mi a.. - majd megállítottam az emlék képet. Újra végig mértem magunkat. Külső szemlélőként nézve csak egy átlagos párnak néztünk akik vággyal teli szemekkel néznek egymásra. Az a pillanat volt amikor először szólt rám. Végig mértem Dabit majd megláttam egy enyhe dudort a nadrágján. - Oké ez össze állt. De mi nem stimmel... - és már rendesen nyugtalan voltam. Tiszta fejjel próbáltam meg végig gondolni a dolgokat. Lassan engedtem tovább az emléket feszülten figyeltem mindent amit tettünk. De nem.. Nem velünk nem stimmelt valami... Hirtelen egy baljós érzés fogott el és a tarkómon felálltak a kis pihék. - Figyelt minket valaki.. - és már el is múlt az érzés. Vissza pillantottam magunkra és realizálódott bennem, hogy akkor volt az érzés mikor Dabi a nyakamra hajolt. Vissza tekertem az emléket és megállítottam mikor megint megéreztem azt a jelenlétet.. Körbenéztem de nem láttam semmit... Mégis... Tudtam hogy valaki figyelt minket.. Ráadásul nem akárhogyan. Még az emlékben is érződött a gyilkolási vágy.. Nem tudtam hova tenni így lecsuktam a szemeim és éreztem ahogy az elmém vissza tér a valóságba. a füstölő fele leégett.. Rá néztem az órára. -Hurrá van 3 órám amíg kelnem kell.. Aludni nem elég.. - morogtam magamban majd úgy döntöttem, hogy csak az agyam pihentetem hogy az elmém tiszta legyen. Újra felvettem a meditáló pózt, de most csak simán elengedtem magam. Az elmém kiürült és éreztem hogy a sok sok gondolat ami kavargott bennem kezdett elhomályosodni és egyre jobban kitisztult a fejem. Csakis a vizsgára koncentráltam és arra hogy sikerülni fog. Így ment addig amíg a füstölő illata el nem illant. Lassan kinyitottam a szemem. Az órára nézve. 5:59. Na pont jókor. Ahogy felálltam a párnáról éreztem, hogy a végtagjaim elgémberedtek így egy 20 perces nyújtást csináltam. Mikor éreztem hogy kellően felfrissültek az izmaim elmentem a szekrényemhez kutakodni. Akkor megláttam egy dobozt a ruhák alatt. Úgy nézett ki mintha valaki direkt rakta volna oda, hogy észre vegyem. Ahogy kivettem megláttam anyám gyöngybetűit a szatyorba tett kis papíron. "Remélem sikerült úgy eldugnom, hogy még időben megtaláld. Apáddal akkor vettük neked mikor megjött az értesítőd, hogy bekerültél a felvételizők közé. Ezzel is szurkolunk neked a mai napon kincsem. Szeretünk és puszilunk. Apa és anya." Könnybe lábadt szemmel néztem a sport ruhára majd elmosolyodtam. Fehér.. Tudja anya hogy óckodok a fehér ruháktól ám mégis úgy éreztem, hogy most pont erre a színre van szükségem. Mikor kivettem a nadrágot láttam hogy nem teljesen fehér így egy kicsit nyugodtabb voltam.Térdtől lefele és combközéptől felfele úgy nézett ki mintha rózsaszín homokos lenne és így a térd része és a derék része volt fehér. Valamint még az ujjatlan topp is amit elöl lehet összecipzározni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felöltöztem és éreztem hogy ma minden sikerülni fog. Bementem a fürdőbe és észre vettem a karikákat a szemem alatt. Gyorsan raktam rá egy kis korrektort de több sminket nem is raktam fel. 8-ra kell bemenni a suliba tehát van másfél órám. Ezzel a gondolattal nyomtam ki az ébresztőt. Lassú léptekkel mentem le a konyhába. Gyorsan össze ütöttem magamnak egy reggelit és csináltam két szendvicset a nap többi részére amíg nem leszek itthon.
A suli elé érve elkapott egy enyhe nyugtalanság ami izgalommal vegyült. Az írásbelit hamar lezavartam. Nem volt nehéz ám mikor körbenéztem a teremben látszott hogy sokan nem osztanák az én véleményem. Nezu igazgató észre vette és intett nekem hogy kivihetem a röpke 10 oldalas felvételi feladatsort. Nem aprózzák el az már biztos. Majdnem egy órával a vizsga vége előtt adtam be a papírt majd kimentem a teremből. Valami sárga hernyóizé "állt" a falnak dőlve. Amikor megmozdult a vér is meghagyott az ereimben majd egy undor futott át az arcomon. Ekkor megláttam egy fekete valamit ahogy a sárga cucc kezd a föld fele közelíteni. Egy fekete ruhás alak jelent meg és rögtön felcsillant a szemem. -Eraserhead.! - mondtam kicsit hangosabban és csillogó szemekkel néztem az előttem álló 30 év körüli férfire. Midnight után ő volt az én ranglistámon a második helyen. És nem csak azért mert erős. Hanem mert olyan is amilyen. -Ne hangoskodj.- dörmögte álmos hangján. Igen ezt a hangot akartam mindig is életemben legalább egyszer hallani. - Miért vagy kint? - nézett rám álmos szemeivel. -Mert már végeztem. - válaszoltam neki még mindig csodálattal. -Mit nézel ennyire? - nézett rám furán majd végig nézett magán. Erre nem bírtam ki elnevettem magam. - Na jó mostmár mond el hogy mi az. - zsörtölődött. -Tényleg semmi csak még nehéz megszoknom hogy a számomra a második kedvenc hősömmel tudok beszélgetni akár csak egy kicsit is. - feleltem mire egy enyhe mosolyt eresztett. -Csak nem All Might az első. - kérdezte egy amolyan "tudom hogy eltaláltam" nézéssel. -Nem. Nekem nem ő az első. Erős, megbízható meg mindig lehet rá számítani ő a béke szimbóluma stb.. Felnézek rá igen. De nekem nem ő az első számú hős. -Akkor ki ha nem ő? - nézett rám értetlenül. -Midnight. - feleltem és figyeltem ahogy az arcára fagy a mosoly ami átmegy vicsorgásba. Megint felnevettem. - Azért ennyire nem kell meglepődni. Viszont én most elköszönök mert még szeretnék futni egyet a gyakorlat előtt. Viszlát. - intettem neki. -Szia. - intett vissza majd el is indult a terem felé. Én pedig kifutottam magam.
-Hah 57 pont. Ennyi remélem elég lesz a bejutáshoz. - fújtam ki magam. -két nap múlva kiderül. - ezzel feltápászkodtam a földről és elindultam haza. Már a kapunál jártam amikor valaki utánam kiabált. -Hoy Lunaaa!!
Sziasztok. c: Meghoztam a kövi részt. .__. Remélem tetszik majd nektek. c:
