Sárkányszív (Baku x Reader)

26. rész

-Hidd el a történet után kelleni fog... - Néztem rá apára komolyan. - Szóval kezdem az elején, hogy nektek is minden világos legyen. -tekintettem Mináékra. Nagy vonalakban vázoltam nekik, hogy mi is pontosan a képességem. Utána beszéltem nekik a sárkány találkozóról ami már anyáékat is érintette. Három dolog kivételével elmondtam nekik mindent. Kihagytam azt ami a parton történt. Azt hogy Grandella vissza állította a testem és Dabi igazi nevét. Lehettem volna akkora mocsok hogy hívon Shotot meg az apját és elmondom nekik, hogy hol van az idősebbik Todoroki, de valamiért úgy éreztem hogy nem kell elmondanom. Talán még jól fog jönni ez a plusz infó számomra. 
-Mirajane.. - nézett apa anyára. - Hozz még egyet. Ehhez nem elég egy. - anya csak bólintott. Tudtam hogy apának ezt most nehéz megemésztenie. Sose hívta anyát a teljes keresztnevén.. Anya gyorsam fordult egyet a konyhába és a tömény mellett egy pohár narancs is volt a kezében amit oda adott apának. - Ilyenkor annyira utálom, hogy egy átlagos ember vagyok.. - mérgelődött apa. 
-Apa nem kell emiatt magadat mardosnod. - néztem rá bátorítóan. - Én örülök neki, hogy nincs erőtök mert így nem kell attól félnem, hogy bármi bántódásotok esne. 
-És honnan veszed hogy ez a Dabi fickó nem fogja megkísérelni, hogy anyudékat bántsa? - kérdezte félve Mina. 
-Onnan, hogy mikor a Dragon Force alakban voltam akkor az erőm 1%-át sem használtam ki teljesen mert a testem még nem bírta volna el a terhelést. Élesben most használtam először. Meg is lett az eredménye. Te láttad, hogy milyen állapotba kerültem miatta. - erre Mina csak bólintott. - És szerintem azért jöttek Dabiért mert az a szürke hajú pasi felismerte, hogy egy teljesen másik szinten állok hozzá képest. - meredtem magam elé. Miután ezt kimondtam néma csend telepedett ránk.
-Na jó késő van mára. - csapta össze anya a kezét. - Mina drágám maradjatok nyugodtan itt estére. Tudjátok a vendégszobákat hogy hol találjátok igaz? - kérdezte anya mire csak mosolyogva bólintott
-Köszönjük Mira nee-san. - válaszolta Mina mire anya megint fészkelődött egy kicsit. Nem szokott hozzá még ehhez a megszólításhoz de Mina ragaszkodott hozzá így belement. 
-Én maradok itt. Túl kényelmes most a kanapé és nem lenne jó a szobámban. - dőltem el a párnákon. Anya hozott egy pokrócot és betakart vele. 
-Szólj ha kell bármi. - puszilt bele apa a hajamba, majd mindenki elment aludni. A plafont bámulva gondolkoztam az eseményeken.. Éreztem, ahogy lelkem egy darabja szilánkosra törik. A maga módján azért szerettem Dabit. Ha nem is szerelemből.. Ő volt az első támaszom akibe kapaszkodni tudtam, aki megtámasztott amikor össze akartam roppanni. De most már nincs velem... Nincs egy támaszom sem. Oké, hogy Mina és Kiri is itt vannak de már így is többet tudnak a kelleténél. Talán... Deku lehetne.. ő megértné a helyzetem.. Megráztam a fejem és elvetettem az ötletet. Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben mikor végül elnyomott az álom. 

Olyan 11 felé kelhettem fel. Finom illatok lengték körbe a lakást és egy halk pakolást hallottam. Lassan kinyitottam a szemem. Apa és Kiri halkan beszélgettek a másik kanapén amíg anya a konyhában főzött Mina pedig a egy seprűvel és lapáttal a kezében hajolt le hogy valamit felseperjen. Biztos a tegnapi kis tálka maradványait. 
-Mmm.. reggelt. - mozdultam meg a kanapén amire apa és Kiri felém kapták a tekintetüket. - Ijj a hátam.. - nyögtem fel mikor megmozdultam. 
-Jóreggelt álomszuszék. - vigyorgott rám Kiri mire már rendes hangon beszélt. - Hogy érzed magad? - nézett komolyan a szemembe. 
-Mint akin átment egy úthenger. - ültem fel nyögve. 
-Hát majdnem úgy is néztél ki tegnap - nevette el magát Mina. - Fel tudsz állni? 
-Asszem. - majd megpróbáltam de a lábaim még gyengék voltak.. Vissza huppantam az ágyra és csak bámultam magam elé. - Mina segítesz? El kellene vonszolnom magam a fürdőig. - ahogy kimondtam már jött is oda és segített. 
-Mit hozzak le neked kincsem? - nézett anya rám. 
-Egy váltás ruha elég lesz. Ezt meg majd kimosom és vissza adom okés? - néztem Minára mosolyogva.
-Nem kell sietni vele. Neked valahogy jobban áll mint nekem. - nevette el magát és megindultunk a lenti fürdőbe. Segített levetkőzni majd lassan beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet. Éreztem, ahogy izmaim ellazulnak és kezd vissza térni az erő belém. Vagy 20 percig csak sikáltam magam. Mocskosnak éreztem magam az elmúlt hetekre vissza gondolva. Minden olyan porcikámat vagy négyszer dörzsöltem át ahol Dabi hozzám ért. Mire ezzel végeztem a hajam is megmostam. Közben Mina kiment a ruháimért és behozta nekem. - Kell hogy segítsek?
-Nem köszönöm. Azt hiszem már boldogulok. - mosolyogtam rá majd ő bólintott és kisietett a fürdőből. Annyira sokat köszönhetek nekik.. Elmehettek volna mikor felkeltek de nem tették.. Helyette maradtak és segítettek anyáéknak és megvárták amíg felkelek. A hajamat mennyire tudtam szárazra töröltem és hagytam hogy a hátamra omoljon. Kiengedve egészen a csípőmig ért. Kilépve a fürdőből három érdeklődő tekintettel találtam magam szemben. - Anya. Tudunk vágni a hajamból? - néztem rá érdeklődően mire csak mosolygott és elővette a fiókból a hajvágó ollót. 
-Mennyit szeretnél vágatni? - nézett rám Kiri.
-Hát arra gondoltam, hogy váll fölé érjem kicsit és az eleje pedig kulcs csontig érjen. Miért? - néztem rá érdeklődve. Mintha tudna valamt.
-Csak mert egy bizonyos személynek tetszik a hosszú hajad. - kacsintott rám. Ekkor megdobbant a szívem. Tudtam, hogy kire gondolt. 
-Köszönöm. - mosolyogtam rá amíg anya és apa csak kapkodták a fejüket közöttünk. Mina csak egy szerelmes pillantást vetett rám. - De ha tényleg kellek neki akkor rövid hajjal is fogok. De jelenleg túl sok emlék fűz ehhez a hajhoz. És amúgy is hamar visszanő. - vigyorodtam el. Erre csak bólintott. Kifésültem a hajam és leültem anya elé a székre. Úgy vágta le a hajam ahogy felvázoltam neki. Amikor belenéztem a tükörbe egy másik személy nézett vissza rám. Furcsa volt látni azt a rengeteg hajat magam körül de éreztem, most erre a változásra van szükségem. 
-Azta nem is gondoltam volna hogy ilyen jól fog állni. - nézett rám Mina majd elmosolyodott. - Már csak azt kellene kitalálni, hogy milyen sminked lesz. 
-Arra is van egy ötletem. De azt majd holnap meglátjátok. - nevettem el magam. 
-Na gyerekek gyertek enni. - invitált minket anya az asztalhoz mire megkordult a gyomrom.
-Te szent Kami egy elefántot is meg tudnék enni. - sétáltam az asztalhoz a hasam fogva hátha ezzel kicsit vissza fogom a gyomrom korgását. 

Miután megebédeltünk Eiji és Mina még maradt egy kicsit majd elköszöntek és elmentek. Én felvonszoltam magam szobámba és elfeküdtem az ágyamon. A nap többi részében csak pihentem és próbáltam vissza nyerni az erőmet. Így konkrétan végig aludtam az egész napot.