Sárkányszív (Baku x Reader)

20. rész (18+ tartalom)

Két hét telt el azóta, hogy elkezdődött a tanév. Mindenkivel megismerkedtem és elég jól be is tudtam illeszkedni. Nem nagyon kérdeztek a képességemről aminek örültem. Péntek van. Lassan vége az utolsó órának is. Szerencsére ma laza nap volt így hamar végeztünk. Anya napközben írt egy sms-t hogy a hétvégén nem lesznek itthon. Örültem is neki meg nem is. Amint kiléptem az iskola kapuján hívtam Dabit. A két hét alatt kétszer találkoztunk. Reménykedtem benne hogy este rá ér és kicsit tudunk együtt lenni. Nem tudom mit érzek pontosan iránta de az nem szerelem. Mégis jó volt vele lenni. 
-Szia szépségem. - köszönt bele a telefonba. - Nem suliban vagy? 
-Szia. Csak voltam. Végeztem már. 
-Na az jó. 
-Hát már ideje volt fárasztó volt ez a hét mert majdnem minden nap volt gyakorlat is. - mosolyogtam bár ő ezt nem látta. - Ráérsz este.? - kérdeztem félve.
-Pillanat és megkérdezem, hogy van-e valami amit rám akarnak sózni de örülnék neki ha nem lenne. Hé főnök. - hallatszott, hogy eltartja a telefont. - Ugye nincs terved velem? Akkor jó. Na itt vagyok. A hétvégém szabad. Remélem neked is. 
-Igen. Szabad vagyok nem megyünk semerre sem. 
-Jólvan akkor a szokásos hely és idő jó lesz.? - hangjában valami fura hallatszódott. 
-Igen tökéletes. 
-Csinibe gyere. És legyen nálad váltó ruha meg bikini is. - mondta majd letette a telefont.Kezdtem megszokni, hogy nem köszön el. Majd egyszer rákérdezek miért nem szokott. Nem volt kedvem buszozni. Nem akartam találkozni Bakugouval a buszon így inkább sétálva indultam haza. Durván másfélé órát sétáltam. Feketében.. Dög melegben. Szóval haza érve bevágódtam a zuhany alá. Mikor végeztem össze szedtem a szennyesem és beraktam mosásba. Elkezdtem keresni a ruhákat hogy miket vigyek. Szerencsére nem volt sok fajta a szekrényemben.Zömében fekete,fehér és szürke.Volt egy két színes is mint például a bikinim és egy-két nyári ruha. Így felvettem a bikinimet és rá a nyári ruhát ami egyszerre volt kényelmes és elegáns is.

Mivel maga a ruha földig ért így felvettem hozzá a fehér magassarkú szandálom. A sima tornacipőt és papucsot pedig beraktam a sporttáskába a ruhák mellé. Mire mindennel végeztem fél7 volt. Ettem egy keveset de nem sokat. Elraktam a kulcsom és a telefonom majd vissza néztem, hogy minden megvan-e és hogy mindent lekapcsoltam kihúztam esetleg becsuktam-e. Lassan mentem mert azért nem könnyű sporttáskával az oldalamon magassarkúban cipekedni. Körbe mentem a parkban. Nem voltam még nagyon semerre így megnéztem magamnak minden részletét. Mindenfele párok üldögéltek. Belegondolva megfájdult a szívem, hogy nem azzal találkozok akit tényleg szeretek. Mert igen időközben rájöttem, hogy szeretem azt az idióta idegbeteg sünt. Igaz az osztály csak annyit lát, hogy folyton egymásnak akarunk esni. Ilyenkor őt Kirishima engem pedig Mina állít le. Ők ketten tudják csak, hogy hogyan is érzek Bakugou iránt. Gondolkodásom közben megérkeztem a pagodához. Leraktam a padra a táskát és a korlátnak dőlve néztem a naplementét. Valahogy ma más volt mint eddig. Éreztem, hogy ezen a hétvégén egy orbitális nagy hibát fogok elkövetni de még nem tudtam hogy mit. Vissza gondolva hogy anyával miket beszélgettünk beraktam a kis dobozkát amit még a múltkor nyomott a kezembe. Hirtelen valaki átölelt mire összerezzentem és már lángpenge virított a jobb kezemben mire megéreztem az illető illatát. 
-Dabi. A frászt hoztad rám. - nevettem majd megcsókoltam. 
-Köszi szépen hetekig nem látjuk egymást és még a tetejébe megakarsz pörkölni? - nevetett ő is miután szétváltak az ajkaink. - Jól nézek ki. - nézett végig rajtam mire elpirultam. Szorosan magához húzott és csókunkat elmélyítette. - Gyere menjünk. - engedett el és a kezeinket összekulcsolva elindultunk. Felkapta a táskám a vállára és úgy sétáltunk. Nem siettünk sehova sem. - Szüleidnek nem fogsz hiányozni a hétvégén? - nézett rám érdeklődve.
-Nem mert üzleti úton vannak. Kedden vagy szerdán jönnek haza csak. 
-Akkor a hétvégéd az enyém. - hajolt le és egy gyors csókot adott. Megálltunk egy autó mellett. Kivette a zsebéből a kulcsot és bedobta hátra a táskámat az övé mellé.
-Kié a kocsi? - szegeztem neki a kérdést.
-Hát nem az enyém. Főnöktől elkértem. - válaszolta egy vállrándítással.
-Azt egyből gondoltam hogy nem a tied. 
-Ilyen csórónak nézek ki? - nézett rám hitetlenkedve mire elnevettem magam.
-Nem csak szimplán nem illik hozzád. 
-Na jó sok lesz a vérszívásból. Pattanj be. 
-Rendicsek. - azzal elindultunk. Ahogy néztem ki a szélvédőn észrevettem, hogy elhagytuk a várost. - Hova megyünk? - néztem rá.
-Hamarosan megtudod. De amúgy a partra. 
-Hogy hova? - néztem rá csillogó szemekkel. - Kami eljutok a tengerhez végre. 
-Miért még nem voltál? - pillantott rám egy pillanatra. 
-Még nem sajnos. 
-Na akkor ezt emlékezetessé teszem neked. - mosolygott az utat nézve.