Sárkányszív (Baku x Reader)

19. rész

Hamar eltelt az az egy szabad nap a nyárból. Szinte semmit nem csináltam, csak filmet néztem. Mikor anyáék haza értek csatlakoztak ők is. 
-És izgulsz már kincsem? - nézett anya rám.
-Hát az nem kifejezés. Képzeljétek utána néztem és az U.A. történetében még az ajánlással bekerültek közül se volt olyan akit egyből a második évfolyamba vettek volna fel - meséltem lelkesen. - Történelmet írtam. - nevettem el magam mire anyuék is nevettek. 
-Akkor ezt meg kell ünnepelni. - Majd apa felállt és kiment a konyhába. Hallottam, hogy zörög valamit de gondoltam egy újabb chipset hoz be. Tévedtem. - Tudom, hogy nem tudtunk itthon lenni mikor a születés napod volt így ezt vettük neked. Remélem tetszik. - nyújtott át egy kis dobozt apa. Miután kinyitottam a dobozt a szemeim könnybe lábadtak. 
-Szent Kami.. Ez gyönyörű. - ugrottam fel és magamhoz szorítottam őket. - Köszönöm. - azzal kivettem a nyakláncot a dobozból és apa kezébe nyomtam. Megfordultam és hajamat felemelve vártam, hogy a nyakamba rakja. Tudtam, hogy ez a gesztus sokat jelent neki.

- Gyönyörű vagy Kincsem. - sírt már anya is velem. Hosszasan ölelkeztünk és nem akartuk elengedni egymást mert akkor ott éreztük, hogy ha elválunk akkor már minden más lesz. És nem akartuk ezt a változást.  De mégis meg kellett történnie.. Lassan felballagtam a szobámba és kihasználva az estét kimentem a teraszomra és elfeküdtem a kanapén. Bámultam a csillagos eget amikor lépteket hallottam amik megálltak. Halkan felkeltem, hogy meglássam ki az ilyenkor. Anyáék már lefeküdtek így sötétség volt a házban. Ahogy a korláthoz settenkedtem láttam valakit a kapunk előtt de a sötéttől nem tudtam kivenni. Lehunytam a szemeim és koncentráltam egy kicsi majd mikor újra kinyitottam az ismerős sárkány látással pásztáztam körbe a helyet. Kihagyott a szívem egy ütemet amikor megláttam azt az ismerős hajkoronát. 
-Katsuki..? - suttogtam magam elé. Mit keres itt ilyenkor.? Holnap nem lesz tanítása..? A kapu előtt toporgott egy ideig kezét néha a csengőhöz emelte de nem nyomta meg. Majd úgy öt perc után lehajtott fejjel elment. Mit akarhatott itt... Vajon máskor is csinálta már ezt vagy most először..? Szemem vissza változott a rendes kinézetére. Felálltam és besétáltam a szobámba. Az ágyra ülve gondolkodtam. Ha holnap találkozok vele megkérdezem.

Másnap korán felkeltem és felvettem egy sima fehér pólót "FCK YRSLF" felirattal és egy egyszerű fekete szaggatott shortot. Boka bakancs és már mentem is el otthonról.Mivel ideje korán indultam el otthonról tettem egy kis kitérőt a pékségbe. Vettem magamnak két sajtos croassant valamit másfél liter mangós pepsit. Lassan tovább álltam a buszmegálló irányába. Ám arra nem számítottam, hogy a buszon Bakugou is fent lesz. Ő nem vett észre. Így megálltam ott ahol voltam. Elővettem a fejhallgatómat a fejemre vettem és elindítottam egy zenét. Mostanában szeretem az ilyen félig meddig "elvont" zenéket. 

Zötykölődve haladtunk amíg el nem értük a sulit. Bakugou leszállt. Én inkább mentem még egy megállót. 5 perccel hosszabb. Belépve a kapun egyből a portára mentem. 
-Jó napot. Rokko Lumina vagyok. Merre találom a tanárit? - raktam nyakamba a fejhallgatót.
-Szia. Fel a lépcsőn második emelet 231-es szoba. - mutatott a lépcső felé egy középkorú férfi.
-Köszönöm, viszont látásra. - intettem és már rohantam is a terem felé. Azt hittem, hogy eltévedtem amikor is egy ismerős hang szólított meg. 
-Hoy Lunaa. - szaladt utánam Kiri. 
-Hé szia. - pacsiztam le vele. - Mi a helyzet?
-Semmi különös. Első nap mi? - vigyorgott rám. 
-Az ám. Te ha már itt vagy mutasd már meg , hogy hol a tanári. - nevettem el magam. - azt hittem hogy értem a portás mondatát de nem találom. 
-Az nem is ezen a szinten van. Egyel feljebb.- nézett rám.
-Mi? Nem a második emeleten van?- néztem rá értetlenül. Hiszem kétszer fordultam a lépcsőn. 
-De igen. De az egy emelettel fentebb van mivel a bejárat sz úgy nevezett "alagsor". - rajzolta a nyuszifüleket. 
-Ó hogy baszná meg. - morogtam magamban. - Hát azért majd remélem találkozunk Kiri de sietnem kell. - azzal ott hagytam a nevető fiút. 
Megláttam a tanári előtt a jól ismert alacsony férfit. 
-Jó napot Igazgató úr. Elnézést, hogy elkéstem de eltévedtem kicsit. - lihegtem a térdemre hajolva. 
-Semmi probléma. Kérlek fáradj beljebb. - invitált be a tanáriba ahol az összes tanár ott volt szinte. - Kérnék egy kis figyelmet. - emelte enyhén meg a hangját mire az összes tanár minket nézett. - Ő lenne Rokko Lumina. Az elveszett sárkányölő mágiával. - ekkor mindenki engem nézett és kissé zavarban voltam, de leesett amit Nezu igazgató mondott.
-Honnan tudja hogy..- kerekedett el a szemem de nem tudtam befejezni a mondatot.
-Hogy mi is az erőd pontosan? Hát nem megemlítettem neked, hogy beszéltem az előző tanároddal.? - még mindig csak néztem rá - A fő szerzetessel. Csak nem lehetett tudni, hogy ki nézi meg a felvételt ezért kellett homályban beszélnem. 
-Ohh értem. Akkor így már minden világos. De miért olyan nagy szám hogy sárkányölő vagyok? - néztem értetlenül körbe. 
-Azért drága Lumina, mert amióta ember a földön van csak hét embernek volt sárkányölő mágiája, de ők is 777-ben eltűntek. Azóta te vagy az egyedüli. Az az erő amivel bírsz veszélyes is lehet, ha rosszul használják. Ezért felettébb örültem, mikor megláttam a neved a jelentkezők között. Már akkor felvettem a kapcsolatot a szerzetes renddel. Cement épp egy külön helységet fog neked kialakítani az épületben ahol majd tudni fogsz meditálni és ezáltal edzeni. De sosem lehetsz közben egyedül. - nézett rám szigorú szemekkel. 
-Rendben van. Köszönöm szépen a figyelmességet. - hajoltam meg mélyen.
-Ugyan-ugyan nem kell köszönni semmit. - legyintett. - Szóval a 2-A osztályba fogsz járni. Aizawa ha megkérhetlek. - ekkor lettek kábé tányér nagyságúak a szemeim.
-Rendben van. induljunk mert elkésünk.  - mondta a szokott álmos hangján. - Gyere Luna. 
-Megyek. Viszont látásra. - köszöntem el a többi tanártól és megindultam a tanár után. 

Végig mentünk a folyosókon és oda értünk a terem elé. 
-Az osztályt majd megismered. Van sok idióta és van egy olyan személy aki folyton csak ordibál.
-Csak nem Bakugou Katsuki.? - kérdeztem mire érdeklődő tekintettel nézett rám.
-De igen. Honnan tudtad hogy ő az. Ismered? 
-Hát mondjuk úgy hogy volt szerencsém összetalálkozni vele a nyáron. - nyeltem egy nagyot.
-Rendben van. Akkor kérlek várj itt addig amíg nem szólok. - erre csak bólintottam majd belépett a terembe. Ahogyan elhúzta az ajtót ki hallatszott hogy zeng az egész terem. De amint belépett néma csend lett a teremben. "Az igen. Van ám ilyenkor fegyelem."
-Osztály figyeljetek. A mai naptól kaptok egy új osztálytársat. Gyere be. - láttam ahogy a kis résen rám néz. Akkor hajrá. Elhúztam az ajtót és rögtön megláttam egy ismerős hosszú fekete hajat utána meg egy rózsaszín arcot. Ahogy haladtam Aizawa mellé végig néztem a szememmel az osztályon. Megláttam Kirit is aki egy óriási vigyorral nézett rám. És megláttam Bakugout is aki csak elkerekedett szemekkel nézett rám. Majd valami fura érzés villant át az arcán de már el is fordult.  
-Luna.! - kiáltották fel Kiriék. 
-Jól van le lehet ülni. Tudjuk, hogy ti ismeritek de a többiek még nem. Kérlek mutatkozz be.
-Sziasztok. Rokko Lumina vagyok. Régen a becenevem a Mina volt de miután megismerkedtem a nyár folyamán Eijirouval és Minával így ők kitalálták nekem a Luna becenevet így azóta azt használom. Tűz manipuláció a képességem. Aki nem ismer majd megfog. Persze csak ha akar. - ekkor Bakugoura villant a tekintetem mert neki szántam ezt a mondatot. 
-Rendben van. Kérlek ülj le Kirishima mellé. - Mutatott a szabad padok egyikére. Megindultam majd hirtelen egy lila valami állt elém.
-Mond csak cica van gazdád? - nézett rám valami undorító nézéssel amitől még a hideg is kirázott. Elővettem a gyilkos tekintetem és úgy néztem rá.
-Van és gyűlöli a lila kis férgeket. - azzal tovább mentem és leültem Kiri mellé akivel csak lepacsiztunk ugyanis a hasát fogta a röhögéstől. Jó páran követték a példáját. 
-Hát csajszi ha eddig nem is lettél volna szimpi ezután biztos hogy az lettél volna - törölgette a szemét. Vigyorogva néztem végig az osztályon amikor megláttam egy piros szempárt. Csupán egy pillanatra találkozott a tekintetünk de annyi elég volt ahhoz hogy lássam benne a fájdalmat.  
-Rendben elég volt. Az ismerkedést hagyjátok a szünetre. - csapta össze a kezét Aizawa és már kezdte is az órát.