Sárkányszív (Baku x Reader)

35. rész

Amint kiértek a mentősök azonnal kérdezgetni kezdtek minket hogy mi történt de ahányszor kérdezték meg ugyan azt tudtuk válaszolni. Nemsokkal utána a rendőrök is kiértek. Felvették a vallomásunkat majd megkérték Bakugout hogy amíg nem végeznek a házban a nyomozással addig oldja meg a szállását. Szó nélkül mondtam neki, hogy nálunk lesz. Csak némán bólintott. 
-Elnézést uram. - szólítottam meg az egyik mentőst. - Melyik kórházba viszik? - kérdeztem tőle.
-A St. Martinezbe. - válaszolta unottan majd ott hagyott. 
-Ott van anyám is. - szólalt meg mellőlem Katsuki. 
-Akkor menjünk mi is. - fogtam meg a kezét és elkezdtem a buszmegállóba húzni. 

Miután meglátogattuk Mitsukit és elmeséltük hogy mi történt szinte sírva fakadt. 
-Jaj kisfiam. - nézett az említettre szomorúan - biztosan valami rosszba keveredett apád és azért történnek ezek. 
-Anya te is tudod, hogy akkor nem kellett volna elvállalnia azt a munkát. Azóta lett ilyen. 
-Milyen munkát? - néztem érdeklődve. Katsuki csak elfordította a tekintetét. Mitsuki nagyot sóhajtva kezdett bele. 
-Tudod drágám volt olyan időszak amikor nagyon szegények voltunk. Katsuki apja minden féle munkát elvállalt, hogy tudjunk mit enni. Aztán egy nap olyan hírrel jött haza hogy kapott egy ajánlatot miszerint felügyelni kell egy adás-vétel lebonyolítását. Akkor mi nem tudtuk hogy mi lesz az de ő igen. Sikeresen belekeveredett egy maffia csoportba. Hosszú ideig hazudott nekünk a munkáját illetően. Minden egyes alkalommal egyre több és több pénzt hozott haza. Aztán addig fajult az egész, hogy kiborultam és megzsaroltam. Vagy elmondja az igazat vagy Katsukival elhagyjuk. És akkor mindent elmondott. Utána pár hétre rá kilépett de vele párhuzamosan elkezdett inni is.. És akkor változott meg tejesen. Igaz, hogy a pénz amit akkor megkeresett még a mai napig is kitart de ő ezt nem tudja. - sóhajtott nagyot. Én csak Kacchanra néztem de ő valahova a távolba meredt. Elkezdett kattogni az agyam. A sarokba mentem majd leguggoltam. Kezeimet összeillesztve kezdtem el gondolkodni. 
Maffia..Sok pénz.. Titkolózás.. Idegesség.. Kilépés.. Alkoholba menekülés.. Agresszió... Habzó száj.. Hirtelen kipattant a szemem. 
-Kacchan. Azonnal meg kell keresnünk apád orvosát. Van egy nagyon rossz érzésem.. - néztem komolyan a szemébe mire ő csak bólintott.
-Anya nemsokára vissza jövünk. - hajolt oda az édesanyjához és homlokon puszilta. Dobtam anyuéknak egy üzenetet hogy SOS-ben 2 óra múlva otthon legyenek. 
-Mit akarsz megtudni az orvosától? - loholt mögöttem de nem válaszoltam neki. Csak reménykedni tudtam, hogy ne az legyen amire gondolok. Mert akkor vissza kell mennem Kanadába. - Luna! - szólt rám erélyesebben Katsuki és a felkaromnál megragadva állított meg de hirtelen meg is szeppent egy kicsit. 
-Figyelj Bakugou.. - vettem egy mély lélegzetet. - Ha beigazolódik az amire gondolok akkor neked és anyudnak el kell tűnnötök innen.. - néztem komolyan a szemébe.
-Te meg miről beszélsz? - értetlenkedett.
-Nem itt fogom mondani. Majd otthon nálunk. Anyáméknak már szóltam. - azzal fordultam volna vissza a kijárat felé, hogy megkeressem az orvost de Katsuki nem engedett el. 
-NA NE SZÓRAKOZZ VELEM!! - szorított rá a karomra ám én kitéptem a szorításból a kezem. 
-Megyek beszélek az orvossal. - azzal ott hagytam a folyosón az értetlen Bakugout. 

Úgy fél óra keresgélés után megtaláltam az orvost. Eleinte nem akarta elmondani, hogy mi volt az a fehér hab ám amint felvilágosítottam pár dologgal kapcsolatban beigazolta a rossz sejtésemet.
-Hogy az a kiba... - elharaptam a mondatomat mert nem akartam a kórházban káromkodni. Megjelent Bakugou is mögöttem. 
-MÉGIS MIT KÉPZELTÉL HOGY CSAK ÚGY OTT HAGYSZ???- kiabált idegesen. Ekkor valami elpattant nálam. Ám ahelyett, hogy kiabáltam volna vele halál nyugodtan válaszoltam neki ami tőlem a lehető legrosszabb volt egy ilyen helyzetben.
-Menj vissza anyudhoz és nyugtasd meg hogy minden rendben lesz. Otthon várlak.- és kimentem a kórház ajtaján. A házak tetején  ugrálva siettem a lehető legmesszebbre, hogy ki tudjam magam tombolni. Rettentően fortyogtam a dühtől. 
-Hogy szomorodnál meg te gyász.. - kiáltottam beleütve egy fába ami ettől fájdalmasan megreccsent.- Te és az a jövőbe látó ribancod is.. - morgolódtam majd még mindig dühösen de nyugodtabban elindultam haza. 

Mikor a házhoz értem senki nem volt ott. Túl nagy volt a csend és ez ebben a pillanatban nem volt jó hír. Felmásztam a szomszéd fájára és onnan leskelődtem be a házba. Mivel nem láttam senkit így a teraszomra ugrottam és hallgatóztam. A fülemben dobogó vér hangján kívül alig hallottam mást is. A színeket kékes árnyalatban kezdtem el látni és élesebb lett a szaglásom valamint a hallásom így már mást is hallottam. Látszólag érintetlen volt bent a lakás így lassan elhúztam az ajtómat és beszimatoltam. Semmi ismeretlen szagot nem éreztem, így bemerészkedtem a szobába. Körülnéztem az egész házban de valami akkor sem hagyott nyugodni. 

Sziasztok. :3 Most egy rövidebb résszel jöttem, de csakis azért mert ha most folytatnám akkor pár történést lelőnék. :D Lassan de biztosan jön a kövi is. :3