Sárkányszív (Baku x Reader)

17. rész

Miután végeztem a vásárlással kezdett egyre több nép lenni az utcákon. Haza érve láttam, hogy apa és anya a konyhában vannak.
-Szia Kincsem. - jött oda anya és megölelt. 
-Szia anya. Szia apa. - néztem át anya válla felett. Komoly volt az arca. Szóval anya már beszélt vele. - Rögtön jövök csak ezeket leteszem. - azzal felmentem az emeletre bedobtam az összes szatyrot az ágyra és már trappoltam is lefele. Leültem velük szemben az asztalhoz. Már neki akartam volna kezdeni a mondandómnak mikor apa megszólalt.
-Tudod kicsim, hogy nekünk mindig a kicsi törékeny lányunk maradsz. Nehéz feldolgozni nekünk anyáddal azt, hogy veszélynek teszed ki magad de bízunk benned és az erődben, hogy nem hiába való volt az a rengeteg edzés amin keresztül mentél. De mielőtt te mesélsz nekünk előtte ezt meg kell nézned. - azzal elém tolt egy levelet. - Még nem bontottuk ki. Téged vártunk vele. 
-Ez.. Ez az értesítő az UA-ből? - néztem kerek szemekkel amire csak bólintottak. Remegő kézzel nyitottam ki. Nem volt benne semmi féle papír csak egy kis korong. Kivettem és letettem az asztalra. Megnyomtam egy kis gombot rajta és felvillant Nezu igazgató arca rajta. 
-Üdvözletem, Rokko család. Ezúton is értesítem önöket és lányukat Luminát, hogy felvételt nyert az U.A. hőstagozatára. - rögtön megkönnyebbültem és örültem is egyszerre. - A felvételin elért eredményei végett felkerestük azt a helyet ahol előzőleg Lumina folytatta a tanulmányait. Az ottani vezetővel hosszas tanakodás után arra a döntésre jutottunk, hogy Lumina nem az első évfolyamot fogja kezdeni hanem a másodikat. - Ekkor nekem leesett az állam anyuék meg megijedtek hirtelen. - Semmi ok az aggodalomra. Azért határoztunk így, mert a vezető alátámasztotta, hogy Lumina képessége és tudása felmenti az első évfolyamból, mivel a kiképzése mellett figyelembe vették, hogy hol akar tanulni így a tudta nélkül elvégezte az U.A. első évfolyamát. Annyi kérésünk lenne, hogy Lumina az évnyitót megelőző napon jöjjön be, hogy egy úgynevezett elhelyezési ívet töltsön ki. A válaszai által fogjuk eldönteni, hogy a 2-A vagy a 2-B osztályba fog járni. Köszönöm a figyelmüket és még egyszer. Gratulálok. - ezzel kikapcsolt a szerkezet. Fél percig néztünk egymásra majd ujjongva ugráltam a konyhát körbe és ölelgettem meg a szüleimet. 
-Ezt nem hiszem el. - motyogtam anyámék nyakába borulva. Ám nem sokáig volt rajta a mosoly az arcukon. Mikor elhajoltam tőlük jött a fekete leves.. - Apa.. Anya.. kérlek üljetek le.  De leginkább téged kérlek apa.. Ne akadj ki és ne menj el. Mindenképpen azt akarom, hogy tudd hogy mi folyik körülöttem. Itthon amikor csak mi vagyunk ugyan ilyen leszek. Sőt.. Mindig a ti lányotok maradok akármi is történjen és akárhogy is változzon a kinézetem. Rendben? - néztem szomorúan apára aki csak bólintott. Ezzel levettem a pulcsimat és csak egy sima fekete sportmelltartó volt rajtam. Megfordultam és megmutattam a tetoválásomat. Először elsötétült a tekintete de utána eszébe jutott mit ígértettem vele így csak komolyan figyelt. - Azt hiszem előbb négyen kell beszéljünk. 
-Négyen? - nézett rám apa. 
-Igen.. - sóhajtottam. - Bakuo a vihar-villám sárkánya szólítalak téged fedd fel kilétedet előttem s szüleim előtt. - mondtam ki és már meg is mozdult a sárkány rajtam. Füst lengte be a konyhát és szépen lassan formát öltött a sárkány. Anyáékra pillantottam akik először rémülten figyeltek.
-Üdvözlöm, önöket. - szólalt meg a sárkány. - Kérem figyelmesen hallgassanak végig. Ugyan Luminna még nem tudja sokáig fenntartani az előhívásomat meglepett, hogy már első alkalommal ilyen jól sikerült neki. Kahal büszke lehet magára. - hallatszott a hangján hogy mosolyog. Minden olyan részletet amit a szüleimnek tudnia kellett elmondott. Számomra is voltak új dolgok, mint például az álmom. Nem véletlenül álmodtam azt amit. Nekem kell majd döntenem, hogy ott akkor kinek az oldalán fogok állni. Az lesz a szívem próbája. Amikor ezt megtudtam a szívemet mintha összefacsarták volna.. Szóval tényleg nekem fogja vágni azokat a szavakat. A sírás kerülgetett de nem engedhettem meg magamnak, hogy a szüleim előtt sírjam el magam. Miután Bakuo vissza húzódott a testemre én következtem. Az elejétől kezdve elmondtam anyuéknak azt a dolgot amit tudniuk kellett. 1-2 részletet kihagytam mert apának nem kell tudnia a buszos esetről. Anya meg úgyis tudni fogja. Jobban tudja kezelni az ilyeneket mint apa. 
-És most itt tartunk.. - fejeztem be lehajtott fejjel a történetet. Apára pillantottam akin látszott hogy próbálja feldolgozni a helyzetet. 
-Szóval.. Most azt akarod mondani, hogy lehet lesz olyan mikor megtámadnak téged? - bukott ki belőle végül.
-Apa.. A hősök élete nem csak napfény és kacagás. Tudod.. 
-Igen tudom.. És nem tehetek ellene semmit sem igaz? - nézett szomorúan a szemembe mire megráztam a fejem. - Rendben van. De egy feltételem van. - nézett rám komolyan.
-Hallgatlak.
-Nem halhatsz meg. Semmiképpen. Érted? - hangja aggodalommal volt tele.
-Ígérem apa nem halok meg. Majd úgy 70 év múlva megfelel? - próbáltam elviccelni a helyzetet hogy oldjam a hangulatot ami sikerült kicsit. 
-Úgy megfelel. - ezzel a karjaiba vont. Szerettem mikor apa ölelt. Úgy éreztem akkor, hogy nem történhet semmi baj. Ám ez a mai naptól kezdve megváltozott.. 
-Megyek kipakolok. - azzal otthagytam őket, hogy meg tudják emészteni a dolgokat. 

Miután végeztem a kipakolással és mindent elraktam a helyére fél9 volt. Pittyegett a telefonom mire felvettem hogy megnézzem. "9kor a parkban a fánál."  Elmosolyodtam. Hát akkor elkezdődött. Nagyot sóhajtva gyorsan letusoltam és egy vadabb sminket felraktam. Felkaptam egy fekete fehér összeállítást és már mentem is le. Még vissza nézve a tükörbe láttam hogy igen ez egy másik énem.. Amit eddig nem mutattam ki. Az új bőrkabátom felkaptam telefonom a zsebébe csúsztattam és már el is indultam. 

Pár perc késéssel meg is érkeztem a fához a parkban. Lépteket hallottam magam mögött és már mosolyogva fordultam meg. Ám nem a várt személlyel találtam magam szemben. Bakugou állt mögöttem meglepődve. 
-Lu-luna..? - csuklott el a hangja és mintha könnybe lábadtak volna a szemei. 
-Bakugou.. - néztem rá. A szívem összeszorult mikor rájöttem, hogy nekem nem vele kell találkoznom így egyből felvettem egy rideg álarcot. - Mit akarsz? - Édes Kami.. miért adtál nekem ilyen sorsot.. 
-Megváltoztál. - láttam a tekintetén hogy szomorú de hamar rendezte az arcvonásait. 
-Te is. De ha nem gond én megyek. - azzal hátat fordítottam neki.. Életemben nem fájt még soha semmi mint ez az egy mozdulat. Elővettem a telefonomat és írtam Dabinak hogy hol leszek. Nem akartam, hogy találkozzanak. És ha rajtam múlik akkor nem is fognak. Megfogom változtatni azt a jövőt. Meg fogom védeni Bakugout  ha az a vérembe is kerül. 
-Luna.. - szólt utánam mire megtorpantam és a vállam felett vissza néztem rá. Muszáj volt ridegnek tűnnöm.. Nem akartam hogy bele keveredjen.. 
-Mivan? - ekkor megacélozta a tekintetét és úgy nézett rám. Éreztem, hogy a szívem darabokra hullik.. 
-Semmi. - azzal elment. Éreztem, hogy a lábaim kezdik feladni a szolgálatot ezért erőt vettem magamon és a megírt helyre siettem. 

Mire oda értem akkor ért oda Dabi is. Kerek szemekkel végig mért majd egy helyeslő pillantással ajándékozott meg.
-Jól áll ez a stílus. - morogta a számra és megcsókolt. - Mi lelte a jó kislány imidzsedet? 
-Miért azt hozzam vissza? - kérdeztem mosolyogva mert láttam a szemén, hogy ez jobban tetszik neki. 
-Nehogy. - nevetett. 
-Dabi.. kérhetek valamit.? - néztem rá komolyan amitől a mosolya eltűnt. 
-Kit kell megölni? - kérdezte holt nyugalommal. 
-Mi? - zökkentem ki- Ja nem. - nevettem el magam. - Nem kell megölni senkit. Nekem kellene a segítséged. Taníts meg irányítani a tűzet. - néztem komolyan rá. 
-Pedig azt hittem végre verekedhetek egy jót. - nevetett. - De rendben. Mikor kezdjük?
-Most. - néztem rá vigyorogva. 
-Oké de előtte próbáld meg ezt. - ezzel két ujját össze illesztette mintha csettintene és erre a kék lángja egy szívet formált. 

Éreztem, hogy enyhe pír szökik az arcomra de gyorsan elhessegettem a dolgokat és elkezdtem koncentrálni. Nagy nehezen sikerült egy kisebb lángot előidéznem úgy egy óra gyakorlás után. 
-Na jó ez hosszú folyamat lesz. - nevetett majd egy csók kíséretében magával húzott. 
-Most hova megyünk? - kérdeztem. 
-Ahol nyugodtan tudunk gyakorolni. - sétáltunk egy darabig mikor egy romos épület mellett álltunk meg. - Megjöttünk. Igaz hogy maga az épület romos de alatta van a titkos edző termem. - nézett mélyen a szemembe. - Amíg nem tudod rendesen kontrollálni a tűzet addig ott lent fogunk edzeni. 
-Okés. - és ezzel aláírtam a halálos ítéletem felét amit akkor még nem tudtam.