Sárkányszív (Baku x Reader)

12. rész

Mikor hátrafordultam, hogy Kiri siet felém. Mellette jött Mina is valamint egy hosszú fekete hajú lány. És persze az idegbajos is.
-Sziasztok. Hát ti? - kérdeztem őket mosolyogva. - Ömm téged még nem ismerlek. Rokko Lumina vagyok. - nyújtottam a kezem a fekete hajú lány felé. Rögtön megfogta és megrázta.
-Yaouruzu Momo vagyok. Örülök Lumina.
-Csak Luna. - majd Kirire néztem akinek fülig ért a szája a becenév hallatán.
-Tehát ennyire tetszik? - csillogtak a szemei mint egy öt éves gyereknek amikor cukorkát kat.
-Hát igen. - vakartam meg a tarkóm zavartan. - De ti miért is vagytok itt? - néztem rájuk.
-Hát mi csak megnéztük az idei felvételizőket. És láttuk hogy te is kö..- nem tudta befejezni Mina mert valaki közbe szólt.
-Oi liba. Miért nem használtad azt az erődet mint a minap a parkban? - kérdezte Bakugou.
-Azta - néztem rá kerek szemekkel. - Te tudsz ilyen hangnemben is beszélni idegbeteg.?
-MINEK NEVEZTÉL DE RIBI?? - na igen ez már inkább ő.
-Várj.. Mit mondtál Mina? Néztétek az idei felvételizőket? - akadtam meg az előbbi mondaton.
-Igen. Mi idén leszünk másodévesek. - mondta Momo. 
-Hát ha minden jól megy akkor én elsős leszek. - vigyorogtam. - Fúú de jó lenne ha felvennének és akkor mekkora lenne már, hogy felsőbb évesekkel lógok. - nevettem el magam.
-Melyik szakra jelentkeztél Luna? - érdeklődött Momo.
-Hát elsőnek a hőstagozatot jelöltem meg, de ott van a támogató is. 
-Biztosan bekerülsz. Képzeld Luna. A senseitől hallottam, hogy az idei vizsgázók közül volt valaki aki maximális pont felett teljesítette az írásbelit. - nézett rám Mina.
-Hogy mi?? - akadtam ki. - Akkor már biztos hogy esélytelen legyen a bejutásom... 
-Nem olyan biztos az. Aizawa tanár úr szerint nagyon ígéretes az idei felhozatal de nem annyira mint a miénk volt tavaly. De idén is nehéz lesz azt a 100 embert beválogatni. 
-Várj Momo.. Aizawa TANÁR ÚR?????? - kiáltottam de majdnem csak sikításnak hallatszott.
-OI LIBA A SZARÉRT KELL ITT SIKONGATNOD?? KISZAKAD A DOBHÁRTYÁM TŐLED. AMÚGY IS FURAHAJÚ MINEK SZÓLTÁL UTÁNA..?? - akadékoskodott Bakugou. Figyelmen kívül hagyva a kirohanását mélyen Momo tekintetébe fúrtam az enyémet ezzel jelezve neki hogy választ várok.
-Igen az. Ő az osztályfőnökünk. - mosolyogta kedvesen. -Ha hőstagozatra bekerülsz akkor tanítani fog téged is.
-Amúgy Luna.. hány éves vagy? - kérdezte Kiri félve.
-A hónapban töltöm a 15-öt. Miért? - erre elkerekedett a szeme.
-Ha egyidős vagy velünk hogy-hogy alattunk leszel? 
-Azért Kiri mert én magán tanuló voltam és a kiképzésem miatt idén tudtunk visszaköltözni japánba ezáltal kihagytam egy évet. És olyan meg nem lehetséges, hogy egyből a második évfolyamra kerüljek, mert az alapok hiányoznánk amiket ti már tudtok.
-Éértem. - ekkor már kezdett zavarni hogy valaki folyamatosan néz. Körbenéztem de nem volt rajtunk kívül senki ezért ahogy a társaságra vissza vezettem a tekintetem összeakadt egy vörös szempárral. Hirtelen eszembe jutott mikor először láttam meg. Ugyan így nézett rám. -Valami baj van? - kérdezem állva a tekintetét. Végig mért szinte észrevétlenül de én láttam ahogy a szeme megrebbent. 
-Ch.. - ezzel hátat fordított majd elindult.
-Ezt meg mi lelte? - néztem utána.
-Hagyd el. Azóta a nap óta ilyen. - vigyorgott rám Kiri.
-Na ne már ennyire szarul viseli? - és már vigyorogtam én is ám mikor utána néztem bűntudatom támadt de nem tudom miért. 
-Miről maradtunk le? - kapkodta a fejét közöttünk Mina. Válaszolni akartam, de Kiri megelőzött.
-Annyi a lényeg hogy szombaton Bakubro reggel edzett a parkban összeakadtak Lunával mire Bakubro nekiment és mikor rohantam volna hogy leállítsam őket akkor Luna észrevett és egy apró mozdulattal "kitért" Kacchan elől. És ezt ő vereségnek veszi. - hadarta el egy szuszra.
-Ezt így mind egy szuszra? - néztem rá mire a két lány meglepetten nézett rám. - Mi az? - értetlenül nézhettem mire egyből letámadott mind a kettő hogy mégis mit csináltam és hogyan mert eddig csak egy ember ellen kapott ki Bakugou az pedig a riválisa de ők is folyamatosan versengenek. Mire elmondtam, hogy nem volt nagy durranás enyhe csalódottságot láttam a szemükben de örültek. Majd megcsörrent a telefonom. Anya az.
-Bocsássatok meg egy pillanatra. - majd felvettem a telefont.. - Szia anya. Mi a helyzet veletek? 
-Szia kincsem. Képzeld estére már haza is érünk. Sikerült nyélbe ütni az üzletet és még kaptunk helyet a most induló vonatra. Szóval olyan 11-12 között hazaérünk. - ahogy eldarálta felcsillant a szemem. Nem szerettem ha sokáig távol vannak tőlem mert így nem tudtam őket megvédeni. 
-Ez de jó akkor csinálok valami kaját otthon. - majd mosolyogva letettem a telefont. - Ne haragudjatok skacok de mennem kell. A szüleim haza érnek és meg akarom őket lepni egy jó kis vacsival. 
-Semmi baj Luna menj csak. Aztán ha addig nem találkozunk akkor mindenképpen írd meg, hogy mi lett az eredmény. - intett Kiri majd ők is elindultak. Gyorsan ránéztem az időre. Ha sietek akkor még pont elérem a korábbi buszt. Neki is indultam. Nem rohantam de eléggé sietősek voltak a lépteim ahhoz, hogy észre vegyék az emberek, hogy nem kellene nekem jönni. Mire kiértem a buszmegállóba a busz pont beállt. Megvártam amíg a tömeg felszáll és felszálltam én is. Néztem ki a fejemből amikor hirtelen egy ismerős hajkoronát láttam meg. Két ember között át csusszanva közelebb mentem de csak annyira, hogy rálássak. Fülében fülhallgató volt és valamilyen könyvet olvas. Néztem az arcát. Olyan nyugodt. Szóval ilyen Bakugou Katsuki amikor kizárja a külvilágot és nem ordít senkivel. Most volt időm megfigyelni az arcvonásait. Annak ellenére hogy 15 éves korához képest elég férfiasabb arca van. És mit ne mondjak eléggé helyes is. Valami megfogott benne. Nem tudom mi de nem bírtam levenni a tekintetem róla. Ahogy szemei mozogtak ahogy a sorokat olvassa és néha néha elnyílt a szája mintha kommentálni akarná amit éppen olvas.