Sárkányszív (Baku x Reader)

9. rész

-Gyönyörű vagy Lumina. - mondta Dabi és én éreztem, hogy egy furcsa érzés kerít hatalmába. 
-Hívj csak Lunának. - mondtam zavaromban. Jobb kezével végig simított az arcomon majd hüvelyk ujját végig húzta kínzó lassúsággal az ajkamon. Ilyenkor áldom az eget, hogy nem kenődő a rúzsom. Éreztem ahogy egyre jobban ég az arcom. 
-Rendben van. Luna. - majd közelíteni kezdett felém adott az arcomra egy puszit a szám sarkára. Pontosan oda ahova tegnap este kaptam tőle. - Mehetünk? - hajolt el tőlem és tartotta a kezét,hogy karoljak bele.Hát megtettem és elindultunk valamerre.
-Hova megyünk? - kérdeztem.
-Az legyen titok. - mosolygott rám és kék szemeit a szememről az ajkaimra vezette.
-Mi-miaz? - dadogtam.
-Semmi semmi. Csak tényleg gyönyörű vagy. - erre megint elpirultam. "Fel kellene hozni egy témát de mit..?"
-Dabi.. Lehet egy kérdésem?
-Már megvolt. - nevetett fel. 
-Mi? - néztem rá furán majd leesett. - Jajj már na. - erre már én is nevettem. 
-Na mond mi lenne az. - nézett rám érdeklődően de még mindig mosolyogva.
-Honnan szerezted meg a telefon számomat.? - kérdeztem őszintén mert tényleg kíváncsi voltam rá.
-Legyen annyi elég hogy vannak ismerőseim. - kacsintott rám. - Legyen ez az én titkom. 
-Hát jó. - engedtem el a témát mire megállt. - Baj van?
-Nincs semmi. Megérkeztünk. - majd a távolba nézett és követtem a tekintetét. Észre se vettem, hogy hol is vagyunk. Mikor körbenéztem még mindig a parkban voltunk csak épp egy kicsit eldugottabb részen. Tipikus randi hely. És megláttam azt amit Dabi is nézett. A park közepén volt egy tó.Mi pont azon a részén voltunk ahol tele volt minden fűzfával. A fűzfák alatt volt egy rövidebb stég a víz közepe fele és annak a végén volt egy pagoda. Féltetős volt így akkor is ide lehetett vonulni, ha esett az eső. A pagoda közepén volt egy kerek asztal hosszú fehér terítővel és meg volt terítve két fő részére. Közepén egy lilás gyertya volt érintetlenül. 
-Dabi.. Ez gyönyörű. - ámultam el mikor odaértünk az asztalhoz. Azonnal elengedtem a kezét és a fedetlen részhez rohantam. Felnéztem és csillogó szemekkel néztem a csillagokat és a Holdat. 
-Igen az. Akárcsak te. - jött mögém és finoman magához húzott. Éreztem hogy a szívem megint fel akarja mondani a szolgálatot. Ám egyszer csak eltávolodott tőlem mire felé fordultam. - Gyere együnk. - és elkezdett az asztalhoz húzni. 
-Rendben. - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét. Erre összekulcsolta kezeinket. Igaz rövid ideig mert hamar odaértünk az asztalhoz. Kihúzta nekem a széket és be is tolta velem együtt majd ő is leült. 
-Nos az igazság az hogy mivel nincs itt étterem ami nagy kár.. és egy konyhatündér se vagyok így csaltam egy kicsit a "vacsorával". - mutatta a nyuszifüleket majd előhúzott az asztal alól egy piknik kosarat. - Remélem szereted a spagettit. - kérdezte enyhe pírral az arcán. 
-Igen nagyon szeretem. - csillogtak a szemeim. Kivett a kosárból egy tálat és rakott a tányérra nekem is és magának is. - Jó étvágyat.  - tettem össze a két kezem majd neki láttam az evésnek.
-Neked is jó étvágyat Luna. - nézett rám és ő is neki kezdett az ételnek. - És mond csak Luna. Azon belül, hogy tűz képességed van mit tudsz vele csinálni? - érdeklődött. Szemeiben látszott, hogy tényleg érdekli. Ám mégsem mondhatom el az igazat. Szerencsémre Kahan tanított pár trükköt amivel álcázni tudom a képességem. 
-Hát igazából semmi érdekes. A legtöbb hogy az öklöm köré tudom vonni a lángokat. Ám ha nem koncentrálok eléggé akkor megégetem magam. De ha például van valami nyílt láng akkor azt tudom kicsit irányítani. - mondtam neki mosolyogva. 
-Értem. Szóval ha meg lenne gyújtva a gyertya tudnád irányítani? - nézett a szemembe.
-Igen. Egy kicsikét tudnám irányítani de ne nagy dolgokat képzelj el. Pislákoltatni tudom ezzel például tudok morze jeleket leadni. 
-Mutasd meg. 
-De nem tudok csak úgy kicsi lángot csinálni. - hőköltem kicsit hátra. 
-Ezen tudok segíteni. - vigyorodott el. Bal mutató ujját feltartotta majd egy aprócska kék láng jelent meg rajta.

-Azta de szép. - ámultam el ahogy megláttam a kék lángot az ujja hegyén. Csak lazán meggyújtotta a gyertyát és "elfújta" a lángot. 
-Most te jössz. - én erre nyeltem egyet. Le hunytam a szemeim mély lélegzetet vettem majd mikor kinyitottam erősen koncentrálni kezdtem. Ami nem is volt meglepő mert ezt a fajta láng irányítást nem gyakoroltam szinte maximum ha kétszer. Lassan elkezdett pislákolni a gyertya lángja majd volt hogy nagyobb lett és volt mikor kisebb. Éreztem hogy egy izzadság csepp halad lefele a halántékomtól az államig. Majd abba hagytam a koncentrációt és a láng újra normális méretű lett.
-Hát azt hiszem ennyi. - mosolyogtam kínosan. 
-Ennyire nehéz uralnod az erődet? - nézett rám. 
-Hát eléggé. Főleg úgy hogy ugye a szüleim képesség nélküliek. De azért amennyire tudom gyakorlom. - nevettem rá. Erre megenyhült a tekintete. Hirtelen felállt az asztaltól és felém nyújtotta a kezét.
-Gyere mutatok valamit. - majd felhúzott és újra a fedetlen részhez mentünk. Most is mögöttem állt és átkarolva néztük a csillagokat. - 3... 2... 1... - és ekkor egy nagy piros tűzijáték robbant az égre majd ezt követte rengeteg. 
-Ezt nem hiszem el - néztem tátott szájjal a tűzijátékot. - Azt ne mond, hogy ez a te műved. - néztem rá. 
-Miért ha az lenne akkor mit mondanál? - nézett le rám és valami furcsa csillogást láttam a szemében. 
-Akkor megütnélek. - mondtam komolyan mire felnevetett. 
-Amúgy nem az én művem. A város végében lakik a polgármester és neki van a születés napja. Így ünneplik meg. Mindig megválasztják mert jó programokat csinál és van bónusz tűzijáték is. - nézett a szemembe. Hirtelen minden ami körül vett minket megszűnt létezni és csak mi ketten voltunk a világ közepén. Egyik kezét az arcomra vezette majd szemeimről az ajkaimra vezette a tekintetét. Én is így tettem. Egy kicsit megnyaltam az alsó ajkam ahogy a szemem a szájára tapadt. Erre válaszképpen mordult egyet. Vissza vezettem a tekintetem a szemeire és valami homályon keresztül nézett rám. Nem tudtam hova tenni. Majd nagyon lassan a fülemhez hajolt és mikor elkezdett suttogni akkor borzongás járta végig a testemet.
-Ezt ne csináld még egyszer mert a végén olyant teszek amit megbánok. - lehelte a szavakat a nyakamra majd egy puszit adott rá. Erre kiszakadt belőlem egy hangosabb sóhaj és megint morgott egyet. - És ilyent se mert nem fogom tudni visszafogni magam. - majd elhajolt és mosolyogva nézett rám. Én pedig a paradicsomot megszégyenítő fejjel néztem rá. - Gyere nézzük tovább a tűzijátékot. - ezzel pedig visszafordított a tó felé. Nem nagyon tudtam oda figyelni. Egyszerűen zakatolt az agyam. A fejem még mindig vörös volt... 
-Azt.. azt hiszem nekem mennem kellene. - mondtam miután vége lett az előadásnak. 
-Máris? Hisz még fiatal az este. - nézett rám ugyan azokkal a homályos tekintetekkel. 
-I-igen.. muszáj mert holnap felvételim lesz. És nem lenne jó ha elaludnék. - nevettem zavartan. 
-Hova fogsz felvételizni? 
-A UA támogató szakára. - vágtam rá mosolyogva. De ez nem volt igaz. A hős tagozatra jelentkeztem. De jobb ha úgy tudja hogy gyenge vagyok. Ám mikor a szemébe néztem az hirtelen elsötétült kicsit. - Mi az? Baj van? - kérdeztem aggodalmasan.
-Semmi csak nincsenek jó emlékeim azzal az iskolával kapcsolatban. - mondta majd elfordította a fejét. - Jobb lesz ha haza viszlek mielőtt leszakad az ég megint. - majd én is arra néztem és megláttam a baljós felhőket. 
-Jajj ne már megint.. - sóhajtottam nagyot. 
-Mi az csak nem félsz a vihartól? - kérdezte egy pimasz vigyorral az arcán. 
-Nem, csak tegnap este is az volt és keveset aludtam. - sóhajtottam. 
-Tudom.
-Mit? Hogy keveset aludtam? - néztem rá gyanakvóan. 
-Azt most már igen mert elmondtad. Azt tudtam hogy vihar volt. Minket majdnem kiöntött a házból. 
-Kiket? - ahogy vissza kérdeztem kicsit ledermedt az arca de gyorsan rendezte azokat.
-Akik abban a házban laknak ahol én. Egy kicsit romosabb de nem baj mert nyugis környéken van. És a betörőktől se kell tartani mert olyan lepukkantnak néz ki. - nevette el magát. Ekkor dörrent egy nagyot mire én összerezzentem Dabi kezei között. - Na jó azt hiszem futás van. - ezzel meg is fogta a kezem és elkezdtünk szaladni. Hát félúton el is kapott mindet az eső. Mikor a házunkhoz értünk el akarta engedni a kezem de én csak magammal rántottam fel a teraszra. Meglepetten nézett rám. 
-Most mi az? - néztem rá bambán. - Az esőben akarsz elköszönni? - erre csak mosolygott egyet és magához rántott. Egy pillanatig a szemembe nézett majd az ajkamra. Éreztem, hogy a szívem hevesen ver és megint felveszem az ismerős vörös színt. Ám valami megváltozott. Furcsa gyomor görcsöm kezdett lenni és úgy éreztem liftezik fel le. Az ájulás kerülgetett mikor Dabi elkezdett közeledni felém. Már csak 1-2 centiméter volt az ajkaink között de ekkor mosolyra húzta a száját. Majd puha puszit adott a szám sarkára az arcomon oda ahova ezelőtt kétszer is kaptam tőle.
-Jó éjszakát Luna. - nézett mélyen a szemembe. - És sok sikert holnapra. - Azzal elengedett megfordult és már futott is ki a kerítésen az esőben. Én meg ott maradtam paradicsom vörös fejjel liftező gyomorral és ordibáló gondolatokkal. 

Sziasztook. :D Igen megint hoztam egy részt. ^.^ Muszáj voltam írni. c: Véleményeket kérek ha tetszett. Puszika. c: