Sárkányszív (Baku x Reader)

22. rész

-Hogy mi van? - éreztem, hogy kezdek szédülni.

Elvágódtam a kanapén. Egy kényszerített lélekmozdítás. Hatalmas köd volt körülöttem. Lassan nyitottam ki a szemem de alig láttam valamit. 
-Egy ember ha..? - hallottam egy rettentően mély hangot. Nem tudtam honnan jön ezért felálltam és körbe fordultam. Egy hatalmas sárkány formát láttam meg amit követett még 6 másik. 
-Igen. Az én emberemé. - a hang irányába kaptam a fejem. Túl ismerős volt. Szemeimben könny gyűlt mikor megláttam szeretett sárkányomat. 
-Kahal. - suttogtam majd megindultam felé. Ő leereszkedett mellém. Hatalmas volt így éppen hogy csak az egyik lábába tudtam kapaszkodni. - Hiányoztál.. - és már ott sírtam. Hirtelen egy emberi kezet éreztem a fejemen mire felkaptam a tekintetem de nem Kahal volt ott. Azonnal elhátráltam - Ha ez valami vicc akkor rosszul csinálod. - vettem fel a támadó pozíciómat. 

-Luminna, nyugi. Én vagyok az Kahal. - mondta ugyan azon a hangon amilyen sárkány formában volt. 
-Egy nyomorult kis halandócska hogy mert itt lenni a sárkányok találkozóján. Pusztulj! - hallottam meg magam mögött egy dörmögő hangot. Ahogy hátra pillantottam láttam, hogy egy sárkán keze próbál lesújtani rám. Időm nem volt reagálni ám egyszer csak Kahal állt előttem emberi formájában és pusztán az öklével megállította a sárkányt.
-Megmondtam, Ő az én emberem. Elvárom, hogy tisztelettel viselkedjetek vele és vegyétek fel emberi alakotokat. - mordult Kahal mire morgolódás volt ugyan de mind a 6 sárkány azt tette amit parancsolt. Átkarolta a vállam és noszogatott hogy menjek közelebb. Egy tábortűz köré gyúlt mindenki. Egy fehér ruhás fehér hajú lány állt meg mellettem.

 
-Gyere közelebb, hadd nézzelek meg. - mondta kellemes hangján. Lassan oda sétáltam és kezét a homlokomra tette. Fehéren fénylett a keze és éreztem, hogy testem nyugalom járja át. - Szívedben zűrzavar uralkodik. Messze még a vége annak az útnak amire ráléptél. - majd elvette a kezét a homlokomról. Majd az alhasamra tette azt és ismét felragyogott a vakító fény. Lassan lejjebb vezette kezét a szemérem dombomra majd megállt. - Ezt csak egyszer lehetett eljátszani. Többször már én sem leszek képes megvédeni az ártatlanságodat. - Ekkor elkerekedett a szemem.
-Mi? - néztem rá zavarodottan. - Dehát azt pénteken..
-Elvesztetted? - vágott közbe mosolyogva. - Épp most alakítottam vissza a testedet, hogy mindenhogyan ember legyél. Ez a sárkányok egyik képessége. Ám csak egyszer lehet ezt az átalakulást elvégezni, ugyanis az emberi szervezet nem bír többet. Legközelebb már a szívedre hallgass és ne az eszedre. - majd elvette a kezét.
-Na ha ezzel megvagyunk akkor kezdjük el. - mondta Kahal mögöttem. - Kedves sárkányok. Bemutatom nektek Rokko Luminát. Az utolsó olyan személyt aki képes a sárkányölő mágiára. Ennek fejében hívtam meg erre a találkozóra. Tudjátok, hogy ez az utolsó hogy így mind össze tudunk ülni. - mondta Kahal. 
-Honnan veszed, hogy ő az utolsó? - szólalt meg az első. 
-Onnan, hogy amíg mind pihentünk azalatt több mint 1800 év telt el. 
-Akkor tényleg ez az utolsó. - szólalt meg a fehér sárkánylány. 
-És mi van a mi választott embereinkkel? - mordult fel az aki meg akart támadni.
-Gandrador kivégeztette az összes embert akinek akár csak csekély esélye is lehetett arra hogy sárkányölő legyen. Ezért is zárattuk el az erejüket azoknak akik megmaradtak. Figyelemmel kísértem az összes emberét. De közülük Igneel és Achnologia emberének a képessége öröklődött tovább. 
-Akkor Te mint a sárkányok között Igneel örököse választottad ki őt? - mutatott rám egy zöld emberke. Nem viccelek mindene zöld volt.
-Igen Razzul. - sóhajtotta Kahal. - Közel 7 éven keresztül tanítottam őt lélekkivetüléssel. 
-Hogy mit csináltál te szerencsétlen?? - nézett rá Razzul. - Az tiltott te is tudod. 
-Én voltam aki a lélekkivetülést végezte. Nem Kahal. - szóltam bele mire csak döbbent nézéseket kaptam. 
-Nekem ez akkor sem tetszik. Úgy volt hogy elveszett a mágiánk.
-Igen úgy volt. Amíg Lumina 4 éves korában fel nem ébredt benne. - Válaszolta Kahal visszaszólást nem tűrő hangon. Pár percig néma csend volt. 
-Nos akkor szerintem térjünk a lényegre. - csapta össze a kezét egy fekete ember. 
-Bakuo? - néztem rá kerek szemekkel.

-Én bizony teljes embernagyságban. - próbált meg viccelni mire páran egy lemondó sóhajt engedtek ki magukból Kahal pedig csak az orrnyergét masszírozta. 
-Na jó kezdjük. - lépett előrébb majd bele is kezdett a mondandójába. Figyelmesen hallgattam őket ahogy arról vitatkoznak, hogy megadják-e azt a képességet ami lehetővé teszi számomra, hogy tudjam használni a Dragon Force-t. A hét emberből három ellenezte. Szerintük túl nagy feladat lenne ez egy embernek. A maradék négy pedig azt szajkózta, hogy muszáj hogy megtanuljam különben nem lesz semmi értelme annak, hogy megtanultam használni a mágiát. Nem tudom mennyi ideig vitatkoztak de már nem bírtam ki hogy ne szóljak közbe. 
-Képes vagyok arra, hogy megtanuljam! - szólaltam meg harsányan mire mindenki elhallgatott és rám emelte a tekintetét. - Tudom, hogy nehéz bízni bennem és az eddigi tetteim sem tükrözik mindazt amit Kahal tanított nekem az évek során. - néztem az említettre aki csak elmosolyodott. - De abban biztos vagyok, hogy képes vagyok rá. 
-Mond hát el akkor, hogy miért akarod megtanulni ezt a képességet? - nézett a szemembe Razzul.
-Mert meg akarom védeni azokat akiket szeretek. - mondtam ki azt ami a szívemben volt. Ránéztem a fehér lányra. - Tudom, hogy láttad az eddigi dolgokat amiket tettem és történt velem. - erre csak bólintott. - De azt is tudod akkor, hogy oka volt annak. Tudom, hogy az az illető akivel voltam pénteken nem az akinek mondja, vagy mutatja magát. - erre csak bólintott hogy érti kire célzok. - És tudom, hogy vele is szembe fogok kerülni. És akkor már nem úgy fogok rá tekinteni mint szövetségesre hanem mint ellenségre. - fejeztem be a mondatomat. Tekintetem határozottságot tükrözött amit mindenki tudomásul vett. 
-Rendben van. Bele egyezem abba hogy megtanulja a Dragon Force-t de ha nem úgy használod ahogy itt kijelentetted akkor én leszek a kezes hogy minden sárkányölő mágiádat elveszíted. - azzal a kezét nyújtotta felém Razzul. Megindultam felé de Kahal egy pillanatra megállított. 
-Biztos vagy benne Luminna. Ha egy sárkány a szavát adja akkor annak súlya van. - nézett komolyan a szemembe mire csak elmosolyodtam.
-Tudom. Hisz én is már egy sárkány vagyok nem? - erre a mondatomra csak elmosolyodott majd elengedte a vállam. Razzullal kezet ráztunk. - Az egyezség megköttetett. Razzul a mérgek sárkánya. - néztem a szemébe mire azok elkerekedtek. 
-Honnan tudod hogy a mérgek sárkánya vagyok? - nézett rám elsötétült tekintettel.
-Onnan hogyha most nem lenne a tenyerem tűz alatt akkor már rég elköszönhettem volna az egész karomtól. - ránézett a kezünkre és látta, hogy egy nagyon vékony tűzréteg van a kezeink között. Az ő tenyere pedig csak füstölt. 
-Nem is rossz. - húzta egy féloldalas vigyorra a száját és lassan elkezdett a füst eltűnni. Így én is eltüntettem a tenyeremet védő vékony tűz réteget. Mikor összeért a bőrünk meglepődve vettem észre, hogy keze érdes és eléggé kemény. Amint elengedtünk egymás kezét Kahal mellé sétáltam és odajött hozzám Grandella a fehér lány. 
-Ne feledd csillag. Mostmár csak egyszer vagy érintetlen.Okosan dönts. - azzal magához húzott. Szorosan vissza öleltem és mélyen beszívtam az illatát. Cseresznyevirág illata volt. - Vigyázz magadra. - megsimította a hajamat majd ahogy hátra lépett elrugaszkodott a talajtól és felugrott. Ugrása közben változott át sárkánnyá és a felettünk lévő fénycsóvába repült.  Öt másik sárkány követte. Kahal maradt mellettem. 
-Megérte elveszteni ezt a képességet Luminna? - nézett rám célozva arra amit Grandella csinált.
-Muszáj voltam Kahal.. - hajtottam le a szemem. - De nem kell magyaráznom neked hiszen te is érzed. A szívem már régen másé.. 
-Igen tudom. - azzal magához húzott és szorosan megölelt. - Tudnod kell valamit Luminna. - nézett komolyan a szemembe. - Most már végérvényesen is a sárkányok örököse vagy. És egy sárkány szíve nem inog meg abban a kérdésben, hogy kit szeret. Ugyanis a sárkányok életükben csak egyszer választanak maguknak párt. 
-És mi van akkor ha akit a szívem választott.. -itt elcsuklott a hangom. - az nem engem választ..? 
-Olyan nincs. Vagy nem tudsz róla vagy még ő nem tud róla. - simogatta meg a fejem. - Mostantól magadra maradsz.. Sajnos Bakuo-t sem tudom többet utánad küldeni.. És én sem tudok mostantól segíteni neked. Elfogyott az erőm. - sóhajtott lemondóan. - Vigyázz magadra. - azzal felugrott és sárkánnyá változott. 
-Várj Kahal. - kiáltottam utána mire vissza nézett. - És mi lesz a Dragon Force-al? 
-Már régen megtanítottam neked. De magadnak kell rájönnöd, hogy hogyan használd. - és azzal ő is a fénybe repült. Lassan minden elkezdett elsötétedni. Éreztem, hogy vissza térek én is a testembe. Mikor kinyitottam a szemem egy rettenetesen nagy fájdalom nyílalt a hátamba és a fejembe. Sikerült úgy elvágódnom, hogy nyakatekert pózban keltem fel. Ám mégsem amiatt fájt a hátam. Hátra pillantottam, és egy kisebb szárnyam nőtt a lapockáimból. Azonnal a tükörhöz rohantam. Amint megláttam magam ledöbbentem kicsit. Hajam a rózsaszínes lilás helyett kéken tündökölt. Szemeim is élénk kékké változtak. 
-Tehát ez lenne a Dragon Force alakom. - mondtam a tükörképemnek. Lassan elkezdtem enyhén ragyogni és megszűnt a hátam fájása. Vissza pillantottam a tükörbe és láttam, hogy vissza változtam a rendes alakomba. Szemeimben elszántság villanyt. Megcsinálom.