Sárkányszív (Baku x Reader)

4. rész

Nagyot nyújtózva álltam fel a babzsák fotelből. Ásítva húztam el a francia ablakom elől a sötétítőt és ezzel sikeresen megvakítva magam pár pillanatra. Mire kitisztult minden már éreztem hogy dög meleg van kint. "Nem is csoda pont a legnagyobb kánikula van" pillantottam az órára ami fél3-at mutatott. Szóval másfél óra múlva lesz itt Kiri az ideg beteggel és még valakivel.  Elkezdtem keresgélni a ruháim között hogy mégis mit vegyek fel ilyen dög melegben. Majd megakadt a szemem egy régebbi darabon. Ahogy kivettem a szekrényből elgondolkotam. "Rám jön ez még egyáltalán vagy már kihíztam"- ugyan is ezt a ruhát két évvel ezelőtt kaptam anyuéktól. Egy egybe részes piros ruha aminek a nadrág része short míg a háta kivágott de a nyakában meg lehet kötni. 

Mikor felvettem tökéletesen állt rajtam. Forgolódtam még 2-3-at a tükör előtt és eldöntöttem igen ez lesz a nyerő. Bementem a fürdőbe és megcsináltam a hajam majd egy vékony tus vonalat húztam a szememre szempilla spirál és egy matt sötét bordó rúzst ami már szinte barnának hat és nem kenődik. Ezzel is kiemelve az ajkaim vastagságát és a medúzámat. (piercing) 

Mikor lementem a konyhába apa nézett fel rám az ebédjéből.
-A mindenit de csinos valaki. Hova mész ha szabad megtudnom? - kérdezte olyan vigyorral amit még sosem láttam tőle.
- Csak találkozok egy ismerőssel akit tegnap ismertem meg és ha már időm is van rá lemérem az időt a lakás és a buszmegálló között. - haraptam bele egy pirittósba. 
- Aha és ez az ismerős történetesen egy fiú igaz? - még mindig az a mindent tudó vigyor a fején de így imádom. 
-Történetesen igen. - vigyorogtam vissza. - De nem egyedül leszünk mert hoz két embert is. Szóval ezt buktad apa. - nevettem el magam mire belőle is kitört a nevetés. 
-És mikorra is jönnek érted? - pillantott az órára még mindig mosolyogva ami 3:45-öt mutatott. 
-Negyed óra elméletileg.
-Na akkor majd meglesem magamnak ezeket a suhancokat. 
-És honnan tudod hogy két fiút hoz magával? Mi van ha lesz egy lány is rajtam kívül. - kérdeztem tőle mire gondolkodóba esett. - Háh nyertem nem tudtál semmit sem rávágni. - vigyorogtam diadalmasan. 
-És igen nyertél. - nevetett. Apával van egy ilyen játékunk vagy szokás kinek hogy tetszik, hogy ha valami olyan téma jön fel és kérdezzük  a másikat addig addig megy a kérdezek-felelek amíg a másik meg nem torpan a válasz előtt. Így volt ez most is. Miközben megettem a pirittóst ittam egy pohár hideg limonádét és már csengettek is. 
-Na mentem apa majd jövök valamikor. - adtam puszit az arcára.
-Rendben van de azért 2 óránként egy sms nem árt ugye tudod? - nézett rám komolyan.
-Oké oké.. 2 óránként egy sms. Na sziaa. - és felkapva a kulcsom már nyitottam is ki a bejárati ajtót.
-De Eiji mond már meg hogy ki lakik itt. - hallottam a kapu felől egy lány hangját. "Háh és még igazam is lett."
-Ne izgulj Lollypop mindjárt megtudod. - hallottam Kiri hangját. Amint kinyitottam a kaput és egy full rózsaszín csajjal találtam magam szemben hajában két kis szarv volt. 
-Sziasztok. - vigyorogtam mint a vadalma. - Rokko Lumina vagyok. - nyújtottam a kezem a lány felé aki mosolyogva megrázta azt. 
-Ashido Mina vagyok. - szemeiben valami fura csillogást véltem felfedezni. - Eiji mesélte, hogy a reggel kiálltál Bakugou ellen és nyertél. - "aha szóval ezért csillog a szeme" - Tényleg így volt? Mi a képességed? Van barátod? Ha nincs tetszik valaki? - kérdezte túlfűtve.
- Hékás nyugi Lollypop hagyd megszólalni Lunat. - csitította le Minat Kiri majd egy gyors puszit adott a szájára amitől a lány elpirult. 
-Luna? - néztem rá kérdőn.
-Ja hát mivel Lumina a neved és mikor mondtad hogy Minanak hívhatlak eszembe jutott ez a kis cukorfalat és neki is Mina lenne a neve így hogy meglehessen különböztetni titeket gondoltam akkor legyén Luna. De ha nem tetszik ak..
-Tetszik. - szakítottam félbe. - És nem is rossz megoldás. - nevettem fel.
-OI menjünk már mert ide rohadok basszátok meg. - szólalt meg az idegbajos.
-Jé te is itt vagy.- flegmáztam vele. - Na menjünk mert tényleg meleg van és még nem mértem le az időt. - mosolyogtam. 
-TE CSAK NE NÉZZ ENGEM LEVEGŐNEK IDIÓTA LIBA!!- ordított.
-NE LIBÁZZÁL NEKEM TE IDEGBAJOS IDIÓTA! - kiáltottam vissza rá majd elindultam mire Kiri és Mina is megindult de Bakugou még a kapunk előtt állt és puffogott.
- EZT MÉG NAGYON MEGKESERÜLÖD TE HÜLYE PICSA! - kiáltott utánunk majd elindul de szerencsétlenségemre velünk jött. 

- 14 perc normál sétával tehát az annyi mint másfél kilométer azaz ha sietek akkor 5-6 perc. - morogtam a telefonomba leírva az időket és a távot. 
-És honnan tudod,hogy pont másfél kilométer? - érdeklődött Mina mire felé fordítottam a telefonom.
-Az alkalmazás nyomon követi merre megyek. Nem rossz ha új helyre költözöl. - vakartam a tarkóm nevetve. 
-Zsír. - csillant fel Kiri szeme. - Neked is tetszik mi Bakubro.- nézett az említettre.
-ENGEM EGYÁLTALÁN NEM ÉRDEKEL A LIBA TELEFONJA!
-Neked amúgy miért kell folyton ordítanod? Nem megy el a hangod a nap végére? - kérdeztem mire csak még jobban rákezdett.
-MIVAN?? BESZÓLTÁL LIBA???
-Na de tényleg Bakubro nem kéne ennyire ordítani mert a végén nem lesz dobhártyám. - nyugtatta Kiri. 
-Ch.. - ezzel elfordult és elindult valamerre. 
-Ne is törődj vele Bakugou mindig is ilyen. - mosolygott rám Mina.
-Igazából nem érdekel csak azért kérdeztem meg hogy ő is megszólaljon ne csak mi. - nevettem el magam mire Mina is velem nevetett. 

Elindultunk valamerre és egy ismerős helyen kötöttünk ki. Ez a reggeli park volt. Elmentünk egy bódé mellett mire ismerős kiabálás ütötte meg a fülünket. Hátra néztünk és Bakugou loholt utánunk egy szatyorral a kezében.
-MI A FASZÉRT NEM LEHETETT MEGVÁRNI MIKOR CSAK KÉT PERCRE MENTEM EL?? MÉG JÓ HOGY ISMEREM EZT VÖRÖS MADARAT!! - ordított mire odaért mellénk. Belenyúlt a szatyorba és kivett egy üdítőt és oda adta Minának majd egy másikat Kirinek. Felém is nyújtott egyet mire meglepettem elvettem tőle. 
-Kö- köszi. - nyitottam fel a frissítőt.
-Ch.. Nem a te kedvedért vettem neked is csak ha nem teszem akkor ezeket hallgattam volna egész életemben. - morogta majd ott is hagyott minket és egy közeli fa alá telepedett le.
Követtük és mi is letelepedtünk mellé így egy kisebb kört alkottunk. Nevetve beszélgettünk mindenről mire azt vettük észre hogy kezd lefele menni a nap. Kiri és Mina arrébb vonult romantikázni egy kicsit így minket kettesben hagytak. Örültem a csendnek és a nyugalomnak ám ezt is meg kellett valakinek zavarnia. 
-Na én lépek mert ha maradok elhányom magam tőlük. Csá- dörmögte nekem és már fel is állt és eltűnt. Értetlenül néztem utána majd a vállam megvonva dőltem le a fűben. 
-Luna Bakubro merre van? - kérdezte Kiri miután már lement a nap. 
-Azt mondta hogy lép mert elhánnya magát a romantikától és itthagyott minket.- mondtam unottan majd rájuk néztem. 
- Szerintem mi is megyünk lassan mert nekem lassan haza kell érnem. - szomorkodott Mina. 
- Ugyan ne szomorkodj én is indulni készültem. - tápászkodtam fel a fűből. - Merre mentek?
-A buszmegállóba a sarokhoz. - felelte Kirishima. - Neked is megy onnan buszod nem? 
-De igen akkor menjünk. - mosolyogva indultunk el. Mikor oda értünk megnéztük és Kiriék busza 4 perccel előbb jött mint az enyém. Miután felszálltak még integettek nekem és már el is ment velük a busz. Nekem nem volt még kedvem haza menni így vissza mentem a fához ahol voltunk és vissza feküdtem a fűbe nézni az eget. Imádtam az éjjeli égboltot. Lépteket hallottam közeledni majd egy nagy sóhajt és ahogy leül az illető majd morog valamit. Hasra fordultam és a könyökömre támaszkodtam de nem láttam senkit majd ahogy kezdtem kicsit oldalra dőlni egy kék szempárral és egy kapcsos arccal találtam szemben magam. 
-Ne haragudj nem tudtam hogy itt vagy. Már megyek is. - azzal felállt és elindult. 
-Várj nem zavarsz. - iramodtam volna utána ha nem csúszok meg a fűben. Tornacipők átka. Ám a puffanás helyett csak egy mellkast éreztem az arcomnak nyomódva és két kart a vállaim mellett.
-Jól vagy? - kérdezte mély hangján az idegen. Amint felnéztem kicsit elpirultam ugyanis pár centi volt csak az arcunk között. 
-I-igen. - dadogtam zavartan. - kö-köszönöm. - és nem tudtam elvenni a tekintetem a szemeiről. Megigézett a tekintete. 
-Akkor jó. - mosolyodott el és tekintetem a szájára vezettem. Hirtelen dobbant egyet a szívem és kihúztam magam majd hártalépve párat mélyen meghajoltam. 
-Köszönöm szépen, hogy elkaptál és így nem estem el. - mondtam kínosan.
-U-ugyan semmiség. - vakarta meg a tarkóját. - De ha már így egymásba botlottunk megkérdezhetem a neved? - mosolyodott el.
-Lu-lumina.  - hebegtem zavaromban. 
-Dabi. - nyújtotta a kezét  majd megráztam azt. Meleg volt a keze és ahogy elnéztem nagy is mert az enyém konkrétan elveszett az övében. - Iszol valamit? - kérdezte sejtelmesen.
-Hát egy limonádé jól esne. - mosolyogtam rá. Majd egy közeli bódéhoz mentünk.
- Egy epres limonádét és egy duplát jéggel. - rendelte meg az italokat. Ki is adták majd leülve elfogyasztottuk és közben jót beszélgettünk. 
-Nekem lassan mennem kell. - pillantottam a telefonomra ami 22:17-et mutatott. 
-Van még buszod? 
-Nem hinném de nem messze lakok innen, úgy 20 perc séta. - mondtam neki gondolkodva.
-Akkor elkísérlek. Nem nagyon jó ha egy ilyen szép lány egyedül sétálgat. - nézett rajtam végig amit elpirultam. 
-Re-rendben. - zavartan megvakartam a tarkóm és elindultunk. Nem beszélgettünk az úton de nem volt kellemetlen a csent. Úgy negyed óra séta után a házunk elé is értünk. - Hát itt volnánk. - néztem rá zavaromban. 
-Szép hely. Hát akkor vigyázz magadra Lumina. Remélem még találkozunk. Szia. - azzal mellém lépett és egy puszit adott az arcomra majd elindult tovább.
-Szi-szia.. - dadogtam utána mire csak felemelte a kezét jelezve hogy hallotta majd zsebre rakta és már el is tűnt a szemem elől. Kezem oda érintettem az arcomhoz ahol megpuszilt és mikor realizáltam, hogy mi is történt vörös lettem mint a pipacs. Így indultam meg a ház felé.