Sárkányszív (Baku x Reader)

18. rész

Fáradtan dőltem be az ágyamba. Dabi nem kímélt az egyszer biztos. Csak feküdtem és a plafont bámultam.. Vajon mikor fog megtörténni az a jövő.. Képes leszek rajta változtatni.. Ezekkel a gondolatokkal indultam el a fürdőbe. 
-A francért kellett ebbe bele mennem.. - sóhajtottam a csapra hajolva.. Amikor megláttam magam a tükörben nem tetszett amit láttam. - na mindegy zuhanyozzunk. - beálltam a zuhany alá és csak folyt rám a víz. Zakatolt az agyam.. Egy hete sincs kereken, hogy itthon vagyok és mégis mennyi minden történt eddig.. Még két hét amíg kezdődik a suli.. Hosszú lesz az biztos. Kimásztam a víz alól és a telefonomért nyúltam. Elindítottam egy zenét és folytattam a tevékenységem. Ránézve az órára nagyokat pislogtam. Hajnali fél5.. Anyáék lassan kelnek. Aludnom is kellene. Csakhogy nem hagyott nyugodni egy dolog. Az emlék füstölőért nyúltam. Vissza kellett mennem... Tudnom kell.. Bakugou állt akkor az út túloldalán vagy csak beképzeltem magamnak. 

Mikor megéreztem a jellegzetes illatot éreztem hogy az elmém kitisztul és húz a mélység. És megtaláltam magam. Ott álltam Dabi kezei között. Amint megláttam émelyegni kezdett a gyomrom. Figyeltem kívülről magunkat de nem akartam látni. Inkább a környezetet figyeltem. És ekkor megláttam Őt. A szívem kihagyott egy ütemet. Láttam, hogy észre vett engem és szólni akar. Már nyitotta a száját de nem jött ki rajta hang.. Szemei a döbbenettől elkerekedtek majd elkezdtek a könnyei folyni az arcán. Akkor gyorsan vissza pillantottam magunkra és pont akkor csókolt meg Dabi. Vissza kaptam a tekintetem Bakugoura. Elővette a telefonját írt valamit majd elrakta és csak állt a járda közepén. Ekkor megállítottam az emléket és oda siettem mellé. Lehajoltam, hogy meglássam az arcát.. De nem kellett volna. A fájdalom tükröződött róla és a veszteség. Engedtem, hogy az emlék folytatódjon és ahogy néztem Bakugout egyre jobban szorult össze a szívem. Ott állt a járda kellős közepén mit sem törődve azzal, hogy meglátják és zokogott. Majd elindult valamerre. Mentem volna utána de nem tudtam.. Ugyanis csak a saját emlékeim láttam.. Azt hogy ezután hova ment Bakugou vagy mit csinált már nem láttam.
Vissza érkezve a jelenbe nem bírtam megállni.. Elterültem az ágyon és csak zokogtam. Halkan magamban. Hányszor fogok én még sírva elaludni. Túlságosan is sokszor. Így aludtam el.

A telefonom éles visítására keltem fel. Álmosan tapogatóztam mire megtaláltam. Hunyorogva néztem a kijelzőt. Anya hív. 
-Igen?- szóltam bele álmosan. 
-Szia kincsem. Azért hívlak mert este már nem tudunk haza menni. - mondta anya szomorú hanggal.
-Értem. És meddig lesztek távol..? - kérdeztem a szemeim törölgetve. 
-Hát eddig úgy néz ki, hogy 4 napig. De remélem minden simán fog menni és hamarabb végzünk. 
-Jólvan. Vigyázzatok nekem magatokra. 
-Rendben van kincsem. Te is vigyázz magadra. Szeretünk. Szia. 
-Szia. - és bontottam a vonalat. - Négy nap mi..? - húztam gúnyos vigyorra a számat. Fél kettő. Ideje felkelni.

Lassan telt az idő ám egyszer egy üzenet zavarta meg a nyugodt bambulásom. Kiri írt hogy át akarnának jönni hárman ha nem lenne nagy gond. Vissza írtam neki hogy jöjjenek 6ra. Azzal eldobva a telefonom elhúztam a sötétítő függönyöm. Kinéztem a teraszra. Mióta is nem voltam kint.. Kinyitottam az ablakot hadd szellőzzön ki a szoba. Gyorsan rendbe raktam a szobám majd lent is dobtam egy kis rendet. Épp mentem volna a hűtőhöz amikor csengettek. Kimentem és ott álltak a teraszon. Kiri Mina és ő. De nem nézett rám. 
-Hali csajszi. Wao vagány a kiszerelés. - ölelt meg Mina miután végig nézett rajtam.