Sárkányszív (Baku x Reader)

32. rész

Sziasztok. Egy kis kirohanás mert nem bírom, magamban tartani.. Vége lett a negyedik évadnak.. De MIÉRT??? Kb ennyit tudtam kérdezni. Bemutató alapján érdekes lesz az ötödik évad. Na de nem is húzom az időt jön a folytatás. c:

A Katsuki apjával való incidens óta eltelt már lassan egy hónap. Ezalatt vissza nyertem régi önmagamat is. Nagyon sokat segített benne Kirishima és Mina. A suliban is zajlott az élet. Bakugouval általában martuk egymást de egyikünk se vette komolyan amit a másik mond. Sikeresen lezajlott a sportverseny és az utána való gyakorlat is. Szerencsémre Nezu igazgató engedélyezte, hogy kihagyjam így nekem egy hét kényszer pihi volt. Ma újra suli van. És ahogy megszokhattam ebben az elmúlt hónapban reggel az ajtó előtt ott állt Bakugou. Azóta a nap óta egyikünk se hozta fel se a csókot se pedig az erőmet. Hiába gyakorlok rengeteget önszántamból még mindig nem tudom aktiválni a Dragon Froce-ot. 

-Jóreggelt srácok. - köszöntem a bent lévőknek az osztályban. 
-Lunaa. - ugrott a nyakamba Uraraka. - Mi a helyzet? 
-Ezt inkább én kérdezhetném. - nevettem el magam. Mi hatan lányok csak beszélgettünk a csengőig. Amikor Deku is belépett a terembe oda akartam menni hozzá, de Aizawa mögötte volt így csak a helyemig jutottam el. Körbenéztem de Bakugou sehol sem volt. Egész héten nem láttam de még csak egy üzenetet sem írt. Ám egyszer csak kirobbant az ajtó és egy lenyalt hajú szőke állt ott. Várjunk csak... olyan ismerős... Kirishimából kiszakadt a röhögés.
-Baszki Bakubro ez nagyon nem férfias hajviselet. - fogta a hasát. 
-KUSS LEGYEN TE DILINYÓS HIÁBA MOSTAM MEG VAGY HATSZOR EGYMÁS UTÁN ILYEN MARADT. - kelt ki magából Bakugou. Erre már az egész osztály elkezdett nevetni. Én csak bámultam az ideges lenyalt hajú Katsukit. 
-Jólvan gyerekek elég lesz. Fontos bejelenteni valóm van. - szólalt meg Aizawa. Bakugou is a helyére kullogott rám sem nézve. Ezt meg mi lelte? Ahogy végig néztem az osztályon valami furcsa volt. Deku Shoto és Iida tekintete megváltozott.. Olyan tapasztaltabb mint ami eddig volt. Tekintetem vissza fordítottam a tanárra. - Elő vizsgát fogtok tenni. 
-MIIII??? - akadt ki az osztály.. Mivan? Basszus hiába voltam eddig kitűnő az edzések miatt lemaradtam teljesen... 
-Ne hangoskodjatok. Ez így van. Mindenkire vonatkozik az elő vizsga. Csütörtökön írjátok. - erre a kijelentésére megint csak felhördült azt osztály. - Csendet és kezdjük az órát. - intett minket csendre és már kezdetét is vette a kín szenvedés.

Az ebéd szünetben oda mentem a három fiúhoz. 
-Sziasztok fiuk. - köszöntem nekik. - Leülhetek? 
-Szia Lumina. Gyere csak nyugodtan - mondta Iida. Míg Todoroki csak bólintott mert tömte magába a soba tésztát. 
-Gyere ülj le. - húzta ki nekem a széket Deku maga mellet. - Mi a helyzet? Milyen volt ez az egy hét neked? - mosolygott rám. 
-Igazából pont ezt akartam volna tőletek megkérdezni. - majd Iidára néztem szúrós szemmel. - Remélem tanultál az esetből. - nem tudom miért mondtam ezt hirtelen de láttam a szemén, hogy igen. - Szóval. Mi történt veletek? Megváltozott a tekintetetek. 
-Hát azt hosszú lenne elmagyarázni. - vakarta a tarkóját Deku.
-Maradjunk annyiban hogy egy nem kívánt harcba csöppentünk ami kicsit felnyitotta a szemünket. - nézett maga elé Todoroki. 
-Értem. Azért örülök, hogy nem esett semmi bajotok. Gondolom apád nem örült az ál hírnévnek. - mosolyodtam el enyhe gyúnnyal a hangomban. Erre kerek szemekkel rám nézett. - Sejtettem. - nevettem fel magam. 
-Te meg miről beszélsz Luna? - kérdezte még mindig kerek szemekkel. Közelebb hajoltam és úgy mondtam, hogy csak a három fiú hallja. 
-Tudom, hogy ti győztétek le Staint. 
-De mégis honnan? - lepődött meg Iida. 
-Az legyen az én titkom. És mielőtt azon filóznál nem nem vagyok gondolat olvasó. - nevettem fel. Ekkor egy ordibálás szakította meg a pillanatot. 
-OI DEKU, FURAHAJÚ TETŐRE. MOST- adta ki az utasítást Bakugou mire Midoriya össze rezzen majd bocsánatot kérve elindult utána. 
-Ez most így mi volt? - néztem a két fiúra akinek tekintete ugyan olyan értetlenséget tükrözött mint az enyém. 
-Nem tudom de jó nem származhat belőle. - dünnyögte Todoroki.
-Utánuk megyek. - álltam fel az asztaltól.
-Várj Luna biztos vagy benne? - állt fel Iida is.
-Igen. Ha valami gikszer lenne akkor hiába van ott Kirishima nem tudja leállítani Bakugout. - néztem vissza a vállam felett. Amint kiléptem jött is az SMS Kiritől hogy nem a tetőn vannak hanem az alagsorban a szimulációs terem előtt. Az üres folyosón visszhangzott minden lépésem. Amikor a lefele vezető lépcsőhöz értem jobbnak láttam levenni a cipőm így csökkentve a zajt. Amennyire bírták a lábaim szaladtam a megadott helyre. 
-DE MIT NEM ÉRTESZ MEG DEKU?- hallottam Bakugou hangját. 
-Kacchan.. - emelte maga elé a kezét Deku - és ha elmondanád neki, hogy mit érzel pontosan? Nem lenne jobb?
-És mégis mennyivel? Mi van akkor ha ő nem érez irántam ugyan úgy... Egy hónap telt el azóta, hogy Luna tudomást szerzett apámról... Viszont ha nincs ott... Akkor lehet hogy nyaktól lefele béna lennék... 
-Hogy mi? Ezt eddig mért nem mondtad? - akadt ki Kirishima.
-Miért mi változott volna a tényen, hogy az a bolond lány védte meg a seggem? - a szám elé kaptam a kezem. Szóval nem "liba" vagyok neki.. - Ugyan kérlek. Ő védett meg.. De akkor... hirtelen egy pillanatig olyan volt mintha más állna előttem. Vagyis a külseje alapján.. 
-Ezt hogy érted Kacchan.? 
-Hát.. haja hirtelen térdéig ért és égkék lett. Ahogyan a szeme is. És a hátán megjelent két szárny. Olyan volt mintha egy angyal termett volna előttem. - Ekkor nem bírtam és oda pillantottam. Bakugou az ablakban ült. Deku nekem háttal így csak Kirishima látott meg. Tekintetünk egy pillanat erejéig találkozott de csak megerősítette azt hogy nem mond semmit. 
-Biztos vagy benne Kacchan? Mármint a szárnyakra gondolok. Mert van arra példa, hogy ha valaki használja a képességét akkor megváltozik a kinézete. - Gondolkodott el rajta. 
-Lehet. De úgysem számít már.. Holnapután kiengedik azt a rohadékot. 
-Mi? Honnan? 
-Az előzetesből.. Mivel semmi bizonyítékot nem találtak arra, hogy erőszakos lenne.. 
-De akkor anyuddal mi lesz? - bizonytalanodott el Deku.
-Nem tudom.. Egyenlőre úgy néz ki, hogy itthagyom félévkor a sulit és egy kihelyezett tagintézményben fogom folytatni a tanulmányokat. Aminek annyi lesz a hátránya, hogy a gyakorlatból lemaradok... De az nem is érdekel... Hanem az, hogy franc se tudja meddig nem láthatom őt.. 
-De hát akkor ez még nagyobb indok arra, hogy elmond neki mit érzel... Kacchan. Ne tedd ezt magaddal..
-Ó tudod mit Deku. - ugrott le az ablakból. -Elmondom neki ha te is elmondod Urarakának, hogy mit érzel. 
-Miii??? Na de Kacchan... - "sült" ki Deku feje. Erre nem tudtam nem kuncogni. Lassan elindultam vissza a lépcsőkön. Bakugou szavain járt az eszem.. El fog menni... 

A délutáni gyakorlati óra sima erőnléti volt így hamar végeztünk vele. Kilépve a teremből a szívem kihagyott egy ütemet. Ott áll Bakugou a terem előtt és zenét hallgatott.

Mikor észrevett rám pillantott és a tekintete tele volt szomorúsággal.
-Oi gyere liba. Lekéssük a buszt. - szólalt meg mire csak bólintottam. Melléérve együtt indultunk haza. Ez így ment egészen csütörtökig. Ugyanis akkor olyasmi dolog történt amire sosem gondoltam volna. Anyáék szerda délután elmentek így egyedül voltam otthon. Minden elérhetőséget kikapcsoltam és belemerültem a tanulásba.

-Édes Kami ez durva volt. - nyújtózkodott Mina.
-Neked melyik dolgozat nem durva Mina? - nevetett fel Momo. 
-Hát szerencsémre sikerült behoznom a lemaradásom így valamennyire ment. - mosolyogtam rájuk. 
-Jólvan gyerekek. Ma tanári értekezlet miatt elmarad a gyakorlat. Haza mehettek. - jelentette ki a tanár úr. 
-Ezazz. - ujjongott az osztály. Megkönnyebbültem, hogy hamarabb haza érek legalább rendbe tudom rakni a lakást mivel a tanulás miatt sikeresen mindenhol ott hagytam a dolgaimat. Amikor kiléptem a teremből Katsuki idegesen trappolt el mellettem. Utána akartam szólni amikor egy erős kéz fogta meg a vállamat. Kirishima volt.
-Most hagyd. A kórházból hívták. Nincs túl jól az anyja.. - nézett rám szomorúan.
-Hogy mi? De ugye semmi komoly? 
-Nem tudom nekem is csak ennyit mondott.. - ezzel csak néztem utána ahogy távolodik tőlem. Ismét egyedül mentem haza. Részben jó volt mert a saját tempómban haladtam viszont hiányzott a közelsége.. 

Haza érve összedobtam valami ehetőt és már neki is láttam az egész lakásnak. Este mikor mindennel végeztem elindítottam egy filmet. Nem telt bele és egy halk kopogást hallottam. Kilenc múlt pár perccel.. Ki lehet az.. Amikor kinyitottam az ajtót nem hittem a szememnek.. Rögtön ki is tártam és meglepett a látvány..
-Katsuki... Mi történt veled..? - néztem rá majd egy jellegzetes szag ütötte meg az orrom... - Te.. te részeg vagy?