Sárkányszív (Baku x Reader)

16. rész

-A-akkor várjunk még rendben..? - kérdeztem zavaromban. - Még nem érzem azt, hogy készen lennék rá.
-Rendben van. - ezzel egy utolsót csókolt a nyakamba majd segített vissza venni a ruhákat. - Gyere menjünk. Biztosan aggódnak érted. - és felhúzott a kanapéról. Lassan bandukoltunk élveztük egymás társaságát. Éreztem, hogy amint haza érek csak bevágódok az ágyba. Hosszú beszélgetések elébe nézek Anyával. 

Pirkadt mire haza értem. Egy hosszabb csók után elköszöntem Dabitól és már mentem is be a lakásba. Halkan felsettenkedtem a szobámba. Levettem a felsőmet és a tükröm elé álltam. Egyszerűen nem bírtam betelni a látvánnyal. Ez a Ryuku csávó érti a dolgát. A hátamat Bakuo a vihar - villám sárkány díszítette. Ő volt az egyedüli olyan sárkány aki két képességgel bírt. Vagyis Kahal ezt mesélte. Kicsit elszomorodtam. Változott a szívem.. és sosem fogom kiverni a fejemből a szavait...  "Luna.. ha valami történt volna veled nem tudom mit csináltam volna... Mikor megláttam, hogy mit művel az a féreg elöntött a mérhetetlen gyűlölet.. Azt hittem helyben felrobbantom az egész buszt.. Sose éreztem még ilyent.. Nem tudom mi van velem.." De ekkor bevillant a kép amikor azt a csajt ölelte magához és őt csókolta.. Majd a megvető pillantása.. Éreztem, hogy elkezdek sírni. Bakuo a sárkány a hátamról meregette a szemét rám. Hirtelen nagy füst kerekedett körülöttem. Azt hittem rosszul látok amikor a tetoválás megmozdul és kezd felkígyózni a karomról és megjelenik mögöttem a tükörben. 
-Luminna. - mosolygott gúnyosan. Nagyra kerekedett a szemem. Csakis Kahal hívott így. - Tudok rólad és Kahalról. Ő mesélt nekem rólad. Szerintem te is hallottál már rólam. - erre csak bólintani tudtam. - És azt tudod-e hogy miért is jelentem meg neked.? 
-Ne-nem. - nyeltem egy nagyot. Kahal után Bakuo volt a legerősebb sárkány. 
-Sejtettem. Nos jelenleg azért vagyok itt mert egy szív hívott engem. A te szíved. - mutatott rám a karmaival. 
-Mi..? Ezt most nem értem.. - értetlenkedtem. - Hogy hogy a szívem hívott téged?
-Úgy, hogy most változás megy végbe a szívedben. De nem jó irányban. Segítek neked, DE csakis akkor ha látom hogy a szíved visszatér a helyes útra. Kahal látta előre mi fog történni ezért is alakította úgy a dolgokat, hogy a mai naptól én legyek hát a kísérőd. 
-Hogy mi? Kahal látta a jövőmet? - néztem rá nagy szemekkel. 
-Igen.-bólintott - De neked kell rájönnöd, hogy mi a helyes és mi nem az. De a legelső kérdés amire meg kell találnod a választ. Miért pont te vagy a kiválasztott. 
-Hogy mi vagyok? - értetlenkedtem... -Kiválasztott..? Miféle kiválasztott..?
-A szíved féle kiválasztott. Innentől neked kell rájönnöd a dolgok nyitjára. - és ezzel újra elkezdett tekeregni felfele a karomon és vissza is "változott" tetoválásnak ha lehet így nevezni azt amit csinált. Sokkos állapotban hallottam, hogy nyitódik az ajtóm. 
-Lumina? - kérdezett be félénken anyám. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm és kimentem hozzá. 
-Anya. Hát te.? - nyitottam ki neki az ajtót amit csak annyira nyitott ki, hogy be tudjon szólni.
-Hát hangokat hallottam és gondoltam hogy megkérdezem kell-e valami nektek. - majd egy kis dobozt adott a kezembe. Értetlenül néztem a kezembe nyomott dobozt és mikor realizáltam, hogy mi az egy kérdést tudtam csak kimondani zavaromban. 
-Nektek? -kérdeztem vissza. 
-Hát igen. Neked meg a barátodnak. - ezzel félre álltam az ajtóból és anya ekkor realizálta hogy csak mi ketten vagyunk az emeleten. - De az előbb tisztán hallottam egy férfi hangot. - értetlenkedett.
-Az lehet. De az a "férfi hang" egy sárkány volt. 
-Hogy mi? - nézett rám anyám értetlenül. Nagyot sóhajtottam és behúztam a szobába. Mikor kattan az ajtó zárja levettem a köntösöm és megmutattam anyának a tetkót. -Luna ez mégis mi..? Hogy lehetsz ennyire felelőtlen... Nem gondolod hogy ezt velünk is meg kellett volna beszélned? - kelt ki magából mire leültettem az ágyra.
-Figyelj anya.. Úgy érzem, hogy nagyon hosszú beszélgetésnek nézünk elébe de nem most.
-Mégis miért? Tudni akarom, hogy mi történik a lányommal.. - és szemében már gyűltek a könnyek. - Nem akarom hogy elzárkózz tőlünk. - kezdett el sírni.
-Jaj anya dehogy zárkózom el tőletek. Miután haza értetek leülünk mind a négyen oké.? - nyugtattam meg.
-Négyen.? - kérdezett vissza nagy szemekkel.
-Igen. Te apa a sárkány és én. - simogattam meg a hátát. - Mielőtt megkérdeznéd azért este mert el fogtok késni ha nem kelted apát. - mutattam az órára mire rápillantott.
-Jesszusom ennyi az idő? - sikkantott fel anyám. - Nem felejtem el este mindent megbeszélünk. De lehet 1-2 részt ki kellene hagyni apád miatt nem? 
-Nem. Jogában áll tudni róla, hogy mi történik a lányával. De nem akarom hogy bajotok legyen belőle. Szóval ha bármi is történik velem azt csakis magamnak okoztam és nem akarom hogy miatta törjétek magatokat. Na de menj mert tényleg elkéstek. - nevettem.
-Rendben van. Tudd hogy szeretünk kincsem. - és már el is tűnt anya a szobám ajtajából. Nagy sóhajjal mentem vissza a fürdőmbe és le is tusoltam. Kellett mert mocskosnak éreztem magam. És valahol a tudat alattim azt súgta, hogy fogom még érezni ezt az érzést. Miután végeztem a szobámba lépve megláttam a nap meleg sugarait. Elhúztam a sötétítő függönyöm és lefeküdtem aludni. Hamar el is nyomott az álom.

Az U.A. termében ébredtem fel ahol írtam a felvételit. Körbe pillantottam és senki sem volt a teremben. Felálltam és elkezdtem sétálni a folyosókon. 
-KACCHAN HAGYD ABBA EZZEL MEGÖLÖD! - hallottam meg egy kiáltást. "Kacchan?" hirtelen megdobbant a szívem és azonnal rohanni kezdtem a hang irányába. Amint kiértem az épületből a földet egy hatalmas robbanás rázta meg.
-MOST KINYÍRLAK TE RIBANC!! - hallottam Bakugou ordítását. Még egy robbanás. Ahogy bírták a lábaim csak rohantam és rohantam. Kivel harcol ennyire Bakugou?
-HALLOD BAKUGOU ÁLLJ LE. TÉNYLEG MEG FOGOD ÖLNI HA NEM HAGYOD ABBA!! -kiáltott rá ismét az ismeretlen hang.
-KUSSOLJ NYOMI DEKU. TE NEM TUDOD MIT ÉLTEM ÁT ÉS MIT ÉREZTEM AMIKOR...- de nem tudta befejezni a mondatot ugyanis neki csapódott a suli falának. 
-NE! HAGYD! - ekkor lesokkoltam. Két dolog miatt is.. Az egyik hogy ez az én hangom volt.. A másik pedig amiatt volt amit láttam mikor egy kisebb tisztásra értem... Bakugou a suli falának repülve ott ült és nagy kerek szemekkel nézett rám. Vagyis nem rám hanem az ottani énemre aki tele volt sérülésekkel és vérzett is nem kicsit. De előtte állt egy ismerős alak. - Hagyd hadd mondja el hogy mit akar. - döbbentem néztem a jelenetet. Mi? Ez én lennék? De hogyan vagy mégis mikor...? Feszülten figyeltem, hogy mi fog történni de éreztem hogy a szívem majd meghasad ahogy láttam Bakugout. Ekkor az említett félig felállt és rám nézett.. Ez volt az a pont ahol a szívem darabokra tört.. Bakugou a fekete trikóját markolászta a szívénél majd szinte zokogva köpte az ottani énemnek a szavakat.

-SZERINTED NEKEM HOGY ESETT AZ AMIKOR MEGLÁTTALAK AZZAL AZ ELMEBETEGGEL HOGY KÉZEN FOGVA SÉTÁLGATTOK??? SZERINTED MILYEN ÉRZÉS VOLT NEKEM AZT LÁTNI HOGY ŐT CSÓKOLOD MEG?? HAAA??? VÁLASZOLJ HA KÉRDEZLEK... LUMINA.. NEKED SEMMIT NEM JELENTETT A CSÓKUNK A HÁZATOK ELŐTT??? - kiabálta Bakugou torka szakadtából. Vagyis amennyire telt tőle a zokogás mellett.. Vissza néztem magamra és realizáltam, hogy Dabi volt az aki ellökte tőlem Bakugout. 
-Ugyan kérlek. Te még csak egy kis porbafingó vagy hozzám képest. - válaszolta Dabi halál nyugodtan. Láttam ahogy a kezében a már ismerős kék lángok fellobbannak. Nem tudtam mire készül ám ekkor Bakugou megindult felé és én is megindultam volna de nem bírtam. Nem mozdultak a lábaim... Oda akartam kiabálni de nem ment.. Nem jött ki egy hang sem a számon. Azt akartam, hogy ne tegye.. Hogy vegye észre hogy ez nem igaz.. Hogy igen is számított az a csók. És hogy sajnálom, hogy a parkban nem tette meg. Ám ekkor olyan történt amire sosem gondoltam volna. Dabi arcán őrült vigyor jelent meg és a kék lángokat szinte bele robbantotta Katsuki arcábal.

Láttam ahogy hátra esik és a kék lángok elkezdik mardosni a testét. Ekkor sikerült megmozdulnom de nem arra amerre akartam. 

-NEEE!! - sikítottam fel az ágyamban ahogy felültem. Patakokban folytak a könnyeim. Ránéztem az órára és láttam, hogy délután fél2 van. Fogtam a fejemet és csak zokogtam.. Nem akartam hogy ez az álom valósággá legyen... Tennem kell ellene... Ezzel az elhatározással kikeltem az ágyból és elkezdtem az összes ruhámat bedobozolni. Amikor végeztem egy kicsit harsányabb ruhában mentem el otthonról és elmentem bevásárolni magamnak. Teljesen új ruhatárat vettem. Éreztem a lelkem mélyén, hogy most nagyon meg fogok változni. De érte teszem. Nem magamért..