Sárkányszív (Baku x Reader)

28. rész

Az edzés sikeresen végződött mindenki számára. Én az óra vége előtt leléptem. Nem akartam, hogy arról kérdezősködjenek, hogy miért is vagyok magasabb szinten mint ők. Nagyot sóhajtva lépkedtem a járdán. Ezt most jól megcsinálta Aizawa nekem.. Haza érve csak bedőltem az ágyba és aludtam. Ez így ment csütörtökig. Reggelente Bakugou levágódott mellém de nem szólt hozzám. Beérve a terembe a többen csak kérdezősködtek mire csak annyit tudtam válaszolni mindig, hogy a képességem miatt külön edzéseket veszek egy hőstől. Egyszer valaki megállt a padom mellett és megszólalt kicsit unott hangon 
-Hagyjátok már békén. Ha annyira tudni akarjátok apámmal szokott edzeni és apám nem a kíméletességéről híres. - mondta Shoto. Kapkodták a fejüket közöttünk mire vállat rándítottak és otthagytak minket. 
-Köszönöm. - suttogtam lehajtott fejjel. - De miért? - néztem a szemébe.
-Nem tudom mi az igazság a képességeddel kapcsolatban. De ha Aizawa azt mondta, hogy felettünk állsz akkor az úgy is van. - nézett a szemembe. - És az állapotodra való tekintettel még el is hiszik, hogy apám edz téged. - azzal megeresztett egy mosolyt és otthagyott. Hálásan pillantottam rá. 

Lassabban telt el a hét mint ahogy gondoltam. Végre péntek volt és tanári megbeszélés miatt elmaradt a megszokott gyakorlat. Haza siettem és otthon összedobtam magamnak egy kiadós ebédet. Alig ettem valamit a héten de lassan kezdett vissza jönni az étvágyam is. Kajálás után felmentem a szobámba és elkészültem az estére. Kíváncsi voltam, hogy Mina milyen bulit fog tartani. Még a suliban lediktálta a címét. Kicsit messze volt így hamarabb el akartam indulni hogy ne késsek el. Ekkor viszont jött egy üzenetem. Érdeklődve néztem a telefonomra. Katsuki írt, hogy fél óra múlva előttünk lesz. Na szép mondhatom. Gyorsan felkaptam egy hosszú farmert majd egy fekete vékony hosszú ujjú pólót és rá vettem egy bővebb szürke pólót amint egy sárkány díszített a hátán és a jobb vállán. Megigazítottam a sminkem és kifésültem a hajam. Örültem, hogy levágattam, mert sokkal könnyebb volt kezelni. Letrappoltam a konyhába és még ittam egy pohár vizet mire kopogtak az ajtón. Kinyitottam és a szívem kihagyott egy ütemet ahogy megláttam Bakugout ott állni.

-Oi liba. - köszönt nekem - Készen vagy? 
-Igen egy perc és készen leszek. Gyere addig be. - álltam félre az ajtóból mire belépett az előtérbe. Becsuktam utána az ajtót és zakatoló szívvel indultam a szobámba felkapni a telefonom és becsúsztattam a farzsebembe. Lefele sietve megcsúsztam a lépcsőn is sikeresen seggre ültem amit egy halk roppanás követett. Bakugou nagy szemekkel nézte a történteket. 
-Basszus.. remélem a gerincem roppant meg. - mondtam felállva majd előkotortam a telefonom aminek sikeresen pókhálós lett a kijelzője. - Ó hogy baszná meg. - morogtam az orrom alatt majd vissza raktam a helyére.
-Te mindig ilyen béna vagy? - kérdezte még mindig ugyan ott állva. 
-Ch.. fogd be. -azzal lehajoltam előtte, hogy kivegyem a cipőmet a szekrényből. Miután fel vettem a kulcsomért nyúltam. - Mehetünk. - néztem rá mire egy enyhe pírt véltem felfedezni az arcán. Bólintott és kilépett a lakásból. Bezártam az ajtót és elindultunk a buszmegálló felé. - Mond csak Bakugou.. 
-Mivan? - morgott.
-Miért jöttél elém..? - kérdeztem őszintén.
-Mert ahogy nálatok bebizonyosodott béna vagy és képes lennél eltévedni. Meg a Furahajú is csesztetett hogy jöjjek érted. 
-Értem. Hát köszönöm mert tényleg képes lennék eltévedni. - nevettem el magam mire csak egy mosolyt eresztett meg. De nekem ennyi elég is volt. Felszálltunk a buszra ami a sulival ellentétes irányba vitt. 40 perc buszozás után leszálltunk. Csendben sétáltunk egymás mellett. Nem szóltunk semmit de nem is volt kínos a csend. Mind a ketten a gondolatainkba merülve haladtunk előre. Egyszer csak egy egyre hangosabb zene ütötte meg a fülemet. 
-Na szép elkezdték nélkülem. - nézett fel Bakugou a házra. 
-Mi? Mit kezdtek el? - néztem rá értetlenül. 
-Az ivást. - vigyorodott el majd megindult a ház felé. Követtem és igaza volt. Mikor beléptünk egy poharat nyomott a kezembe Mina Bakugouéba pedig egy üveg sört. Azzal el is tűnt és Minával ketten maradtunk. 
-Na volt valami? - emelgette a szemöldökét Mina. 
-Hát csak pár szót beszéltünk. Végig szinte csendben jöttünk. - vakartam meg a tarkóm. 
-Ajj de uncsik vagytok. Na nem baj ma lesz alkalmatok jobban megismerkedni. - azzal tolt befele a lakásba. Hatalmas nappalijuk volt ahol a bútorok a falhoz voltak tolva így nagyobb teret adva a "táncparkettnek". Köszöntem mindenkinek majd beleittam az italba amit azonnal le is raktam. - Mi az Luna nem ízlik? - nézett rám Mina. 
-De igen. Csak vele is ezt ittam... - sóhajtottam nagyot. 
-Basszus ne hari. Várj hozok neked valami mást. - azzal ott is hagyott majd fél percel később egy Hubertus-os üveggel tért vissza. - Tessék az egész a tied. - vigyorgott rám. - De ha nem bírod a piát akkor szólj. 
-Ó drága barátosném nem ismersz te engem még. - nevettem el magam majd felbontva az üveget meghúztam. Majdnem a felét egy húzásra megittam mire Mina csak pislogott rám. 
-Az igen csajszi te tudsz inni. - szólalt meg Kiri Mina mellett mire láttam, hogy jó pár tekintet rám szegeződik. 
-Nem ismertek ti engem, hogy mennyit tudok inni. - nevettem el magam. 
-Ó igen? Akkor sörpongozzunk Liba. - húzta gúnyos mosolyra a száját Katsuki. 
-Legyen. De ne siránkozz ha veszítesz. 
-Lássuk mit tudsz. - emelte fel a kezét. Vigyorogva öklöztem vele össze. 
-Srácok új kihívó a terepen. - kiáltotta el magát Kiri mire mindenki eltűnt a nappali közepéről és egy asztalt raktak be. Neki indult a játék. Voltak akik végig figyelemmel kísérték a játékot és volt aki folytatta a táncolást és a beszélgetést. Lassan két órája játszottuk mire Mina megszólalt. 
-Na jó döntetlen. Ha így folytatjátok a többieknek nem marad sör. - nevetett fel. 
-Ch. - hallottam meg az asztal túloldalán Bakugou hangját ám szemei már nem voltak teljesen tiszták. Igaz az enyémek sem mert közben a hubit is megittam. Kimentem a konyhába hogy igyak egy pohár vizet mert most kellett a gyomromnak. A pultnak dőlve raktam le a poharat mire valaki átkarolt hátulról és belepuszilt a nyakamba. 
-Mit csinálsz Bakugou..? - kérdeztem egy sóhaj közepette. Mire maga felé fordított.
-Sss. -tette egyik ujját az ajkaimra majd a fejét a vállamra hajtotta úgy mint ott akkor a parkban. 
-Mond Luna.. - szinte suttogott de én tisztán hallottam. - Tényleg szakítottatok..? - hirtelen megmerevedtem. - Azért vagy ilyen passzban igaz..? - emelte fel a tekintetét és mélyen az enyémbe fúrta. Nem válaszoltam csak néztem rá. Hirtelen eltávolodott tőlem és kiment a konyhából. 
-Lunaa. - jelent meg az ajtóban Deku. - Gyere te is karaokézni. - vigyorgott rám azzal az aranyos mosolyával. 
-Megyek. - nevettem el magam. 
-Nos mivel mindenki itt van kezdhetjük is. - csapta össze a tenyerét majd oda adta nekem a mikrofont amire csak nagyokat pislogtam értetlenül. - Mivel úgymond ez a beavatásod az osztályba te kezded az éneket. - vigyorgott. 
-Mi na ne már.. Nem akarok kezdeni... - védekeztem de már nem volt választásom mert elindult a zene. (Halld fent) Mélyet sóhajtottam és bele kezdtem.
-Another head hangs lowly,
Child is slowly taken.
And the violence caused such silence.
Who are we mistaken?- Néztem körbe a szobában és vagy tátott szájjal nézett rám, vagy elismerően bólintott.

-But you see, it's not me, it's not my family.

In your head, in your head they are fighting,

With their tanks and their bombs,

And their bombs and their guns.

In your head, in your head, they are crying...- Ekkor Bakugoura néztem aki csak bámult rám. 

-In your head, in your head,
Zombie, zombie, zombie,
Hey, hey, hey. What's in your head,
In your head,
Zombie, zombie, zombie?
Hey, hey, hey, hey, oh, dou, dou, dou, dou, dou.. - itt behunytam a szemeim és addig ki sem nyitottam amíg végig nem énekeltem. Teljesen átadtam magam a zenének és a szövegnek. Tudtam, hogy ez a dal most az enyém amit Bakugounak küldök. 
-Another mother's breakin'
Heart is taking over
When the violence causes silence,
We must be mistaken.

It's the same old theme since nineteen-sixteen.
In your head, in your head they're still fighting,
With their tanks and their bombs,
And their bombs and their guns.
In your head, in your head, they are dying...

In your head, in your head,
Zombie, zombie, zombie,
Hey, hey, hey. What's in your head,
In your head,
Zombie, zombie, zombie?
Hey, hey, hey, hey, oh, oh, oh. - Mikor befejeztem az éneklést lihegve néztem körül. Néma csend volt pár másodpercig majd mindenki elkezdett ujjongani meg füttyögni meg tapsolni. Körém gyűltek én pedig zavarodottan azt se tudtam, hogy kinek válaszoljak hirtelen. Egy ember ült távolabb tőlem, mégpedig Bakugou. Próbáltam nem feltűnően ránézni, de akkor megütötte a szemem valami. Enyhén lefelé nézett maga elé döbbenten és.. sírt? 

Nem tudtam hirtelen reagálni rá mert körül ugráltak. Miután lenyugodtak ránéztem de már nyoma sem volt az előző tettének.. Hallucináltam volna? Vissza adtam Minának a mikrofont és leültem Momo és Deku közé. 
-Most te jössz. - dobta oda Bakugounak a mikrofont aki egy laza mozdulattal elkapta majd felállt. Elkezdett keresgélni egy zenét majd elindította azt. 

Sziasztook. c: Meghoztam a kövi részt. c: A kövi részben kiderül, hogy mit is énekel a mi kis idegbeteg sünink. :D Addig is legyetek jók. Ha tetszett szavazz és komizz. Köszii. c: .__.