Sárkányszív (Baku x Reader)

24. rész

Fáradtan estem be a lakásba. Még nem aludhattam mert sok volt a házi. És gyakorolnom is kellett a végső formámat. Hihetetlen, hogy ennyire terhelnek minket. Alig három hete megy a tanév mégis úgy érzem mintha már a félévi vizsgára tanulnék. 

Peregtek a napok így majdnem mindenkivel harcoltam már az osztályból. Anyáék haza értek az üzleti útról és családi programokat csináltunk. Ami annyit jelentett hogy sorozat maratont tartottunk, valamint csavarogni mentünk a városban. 
-Kérsz valamit inni Luna? - kérdezte apa. Amióta elmondtam neki, hogy ez lett a becenevem előszeretettel koptatja. 
-Aham. Valami limonádé jól esne. - néztem rá hálásan. Ma anya volt a soros így amíg ő vásárolgatott addig apával leültünk nasizni. - Te apa. Mit szólnál ha azt csinálnánk amit régen? 
-Mármint melyikre gondolsz? - kortyolt bele a latte-ba mire jobb mutató ujjammal mögé böktem. Amint meglátta a játéktermet leesett neki. - Mortal combat? - vigyorodott el.
-Aki veszít az takarít egy hétig. 
-Benne vagyok. - nevetett és meg is indultunk a játékterem felé. Majd két órát ott voltunk mire egy hajszálnyival vertem csak meg apát. 
-Ez nem ér. - szontyolodott el. - Te sokat játszottál a barátoddal én meg már évek óta szinte semmit sem.
-Azért ha megnézed előnyömre vált. De ha nem tudom bevetni a titkos kombót akkor te nyersz. - mosolyogtam rá. Anya abban a pillanatban írt, hogy végzett és találkozzunk az autónál. Elindultunk lefele mire megláttam egy ismerős vörös hajkoronát. - Apa mindjárt megyek utánad csak ott van Kirishima. - mutattam a személyre. 
-És ki az a szőke vele? - hunyorgott apa. Oda kaptam a tekintetem.
-Bakugou..- suttogtam de apa meghallotta. 
-Aha szóval ő az ordibáló srác? - nézett rám. 
-Aham. - bólintottam és abban imádkoztam, hogy Kiriék meg ne lássanak minket. Ám apám szeret beégetni. 
-Hé Kirishima. - kiáltott oda és integetett neki. Nos igen eléggé nagy spanok lettek ha ezt lehet így mondani. 
-Hoy Luna, Ludvin. - integetett vissza. Ja igen Kiri és Mina tegezik a szüleimet. És igen sejtettem hogy ez lesz. - cső csajszi. - jött oda hozzánk Kiri majd velem lepacsizott apával meg kezet fogott. És feltűnően elkezdte nézni Bakugout. 
-Apa ő egy másik osztálytársam Ba..- de Katsuki közbe vágott.
-Bakugou Katsuki. - mondta normális dörmögő hangján és nyújtotta apám felé a kezét. Az egészet lassítva láttam. Halántékomon elkezdett lefolyni egy izzadság csepp. De ahogy elnéztem Kiri is kicsit feszengett. De Bakugou.. Rendesen ideges volt. Megcsapta az orromat az édes illata. Leverte a víz apámtól? Hát mit ne mondjak apám hiába 21 évvel idősebb tud olyan tekintettel nézni mint egy maffia főnöke.. Majd összeért a kezük. 
-Rokko Ludvin. - mint egy rossz maffia filmben esküszöm ahol a lány bemutatja a fiút aki udvarolni akar neki de a fiú nem tudja mibe mászott bele. - Lumina édesapja vagyok. - Kacchan ekkor rám pillantott és mintha egy apró mosoly jelent volna meg a szája sarkában. - Kirishima. - karolta át apám a vállát. - Mi járatban erre?
-Hát igazából csak jöttünk körbenézni, mert Minának jövőhéten lesz a születés napja és elrángattam Katsukit is hogy ne egyedül nézelődjek.
-Mi? Mikor lesz Mina születés napja? - néztem rá nagy szemekkel.
-Szerdán. De ha jól tudom akkor holnap akarja meghívni az osztályt egy buliba. - ekkor apámra nézett.
-Meg se kérdezd. Persze hogy ott lesz. - vigyorgott apa.
-Aha és ha más programom lesz? - húztam fel a szemöldököm utalva ezzel arra, hogy állítólag van egy barátom. Akit már hetek óta nem láttam. 
-De nem lesz. - mondta szinte ellentmondást nem tűrő hangon ami meglepett. 
-Jó oké akkor nem lesz. - nevettem el magam. Bakugou szeme csak cikázott köztünk majd egy szomorú mosoly kúszott az arcára. -Bakugou.. Minden rendben? - néztem rá mire a szemeit az enyémbe fúrta. 
-Semmi közöd hozzá liba. - váltott vissza a stílusára. Hallottam ahogy apa veszi a lélegzetet hogy beleszóljon de csak feltartottam neki a mutató ujjam hogy nem szóljon.
-Tudod néha azért jó lenne ha kommunikálnál az emberekkel mert rohadtul nem lehet eltalálni azt a pillanatodat amikor hozzád lehet szólni. - keltem ki magamból. - Gyere apa menjünk mert anya már vár. - azzal faképnél hagytam őket. 
-ch.. - ennyit hallottam tőle.
-Hát akkor sziasztok fiúk. Hé Luna várj már meg. - sietett utánam apa. - Te most tényleg hagytad neki, hogy azt mondja rád hogy "liba"? - kérdezte kicsit mérgesen. 
-Apa.. két dolgot mondok. Az egyik hogy Bakugou ilyen. Neki mindenki liba, nyomi, meg ilyenek. Már magamra se veszem. - majd megálltam és sóhajtottam - észre vetted az arcát amikor megbeszéltük a szokásos módunkon, hogy elmegyek Mina bulijára? - nem néztem rá csak a távolabbi padlót néztem. 
-Nem nagyon miért.? - érdeklődött.
-Az, hogy a másik dolog az hogy neki nincs egy példakép értékű apja.. vagyis na hogy mondjam.. -vakartam meg a tarkómat majd apára emeltem a szemeim.- A minap úgy ment be a suliba, hogy verekedett előtte. Azt hittem valaki idegennek ment neki de nem. Az apja alkoholista és az anyját védte meg tőle. - hajtottam le szomorúan a fejem. - Azért volt annyira szomorú az arca akkor... - apa nem mondott semmit csak bámult maga elé. Tudta nagyon jól, hogy milyen érzés az. Neki is ilyen volt a körülménye. Ezért is fogadta meg hogy egy pohárnál többet sohasem iszik. 
-Basszus ha ezt tudom akkor nem így reagálok...
-Nem tudhattad apa. Bár nem tudom észre vetted-e hogy baromi ideges volt amikor kezet fogott veled. - mosolyogtam rá. 
-Azt igen. Szegény fiúnak izzadt a tenyere. - ekkor esett le miért éreztem az illatát.
-Apa. Most ne nézz rám furcsán de szagold meg azt a kezed amelyikkel kezet fogtatok. 
-Mi miért? - értetlenkedett.
-Csak csináld. - vigyorogtam mire vonakodva megszagolta.
-Ez.. karamell?? - nézett rám értetlenül mire felnevettem. 
-A képességének az utóhatása ha úgy nézzük. - mondtam neki mire megérkeztünk az autóhoz.
-Na végre hol voltatok eddig? - nézett anya szúrósan ránk.
-Csak találkoztunk Kirishimával. - válaszolta apa. - Szóval Luna jövőhéten házibuliba megy. 
-Igen? És mikor akartál szólni? - nézett rám anya kérdőn.
-Hát hivatalosan még nem hívtak meg. Csak Kiri mondta, hogy Mina holnap akarja meghívni az osztályt. 
-Ja így már értem. Na segítsetek bepakolni. - azzal berakodtunk a kocsiba és haza mentünk. Haza érve apa szó nélkül nekiállt elmosogatni és rendet rakni a konyhában. -Oké. Mit csináltál apáddal? - nézett rám anya furcsán. 
-Ja csak játszottunk és nyertem. - nevettem el magam. 

Vacsora után felmentem majd elpakoltam a szobámban mert eléggé nagy kupit hagytam magam után reggel. Egyszer csak csörgött a telefonom. Dabi hívott. 
-Szia Dabi. Mizujs? - kérdeztem tőle.
-Szia szépségem. Semmi különös. Mára végeztem. Holnap estére van valami terved? 
-Nincs. Mit szeretnél? - kérdeztem.
-Hát gondoltam arra elmehetnénk a parkba sétálni úgyis régen voltunk már kettesben. 
-Az jó lenne. Akkor a szokott idő a szokott helyen? - kérdeztem megelőzve a mondatát. 
-Igen. Akkor holnap. - és már le is tette. Lassan két és fél hete annak, hogy csak telefonon beszéltünk de ott se sokat. 

Szombaton egész nap takarítottam a szobámat és mostam. Jó érzés volt elterelni a gondolataimat és mire észbe kaptam már készülődnöm is kellett. Hamarabb elkészültem a tervezetnél így korábban indultam el a pagodához. Majdnem negyed órával előbb ott voltam amikor megláttam Dabit egy padon ülni. Amikor már majdnem megszólaltam megláttam, hogy van vele valaki. Kikerekedett szemekkel néztem a szőke lányra akit azóta a nap óta nem láttam. Lábai Dabi lábán voltak átvetve és azokon könyökölt. Arca közel volt a másikéhoz és csak kacéran nevetett. Felment bennem a pumpa de nem értettem hirtelen miért. Aztán olyant láttam amit nem hittem el először. Szimplán ott csókolta meg a lányt előttem úgy hogy észre se vett. 

Éreztem hogy teljesen elborul az agyam. 

Sziasztoook. c: Meghoztam ezt a részt is. c: Tudom tudom hogy cp de annyira jóóó hogy ahh. :D Meg amúgy sem találtam semmi értelmes "csókos" jelenetet. :P Jó olvasást jó szórakozást nemsokára jön a folytatás. c: Addig is ha tetszett szavazz és komizz. Köszike puszika. :* .__.