Sárkányszív (Baku x Reader)

13. rész

Egy gyors zuhanyzás után rögtön neki is álltam a kajának amit anyának ígértem. Szerencsémre volt minden, hogy megtudjam csinálni a tejfölös-sajtos csirkemellet. De főzés közben is az a furcsa gondolat járt az eszemben mint amikor visszanéztem Bakugoura. Vajon ha legközelebb találkozok vele mit fog tenni.. Lehet nem is lesz legközelebb. 

Mikor végeztem szépen megterítettem három főre és a felesleges dolgokat elmosogattam és elpakoltam. Remélem jó helyre mert még nem ismerem ki magam az új konyhában. Rápillantva az órára azt vettem észre, hogy fél kilenc. Még volt időm filmezni így azt is tettem.

-Kincsem megjöttünk. - köszön be anya mire felriadok. Aha elaludtam. 
-Sziasztok. - nyújtózkodok a kanapén majd oda megyek és jó szorosan megölelem őket. - Jó hogy itthon vagytok végre. 
-Mi is. - ölel vissza apa. - Hmm mi ez a finom illat? - szaglászik a levegőben. 
-Hát csináltam kaját. Gyertek együnk. - invitáltam őket az asztalhoz. 
-Helyes éhes vagyok mit a farkas. - dörzsölte össze a tenyerét apa mire csak nevettem. 
Leültünk és megvacsoráztunk, majd apa már el is köszönt. Mentem volna én is ha anya nem állít meg.
-Na akkor gyere ülj ide szépen és mesélj nekem mert látom rajtad hogy valami történt ebben a két napban. - és elém tolta a kedvenc teámat. 
-Hát igazából én se hiszem el azokat amik történtek velem.. - és ezzel mindent elmondtam neki. Az álmomtól kezdve a randin át egészen Bakugouig. 
-Szóval.. Az emlék füstölővel sem jöttél rá hogy mi volt az az érzés de ugyan azt érezted ma is?
-Igen.. tisztán éreztem, hogy valaki figyel. És az nem Bakugou volt. - sóhajtottam.
-És ez a Bakugou gyerek hogy néz ki. - kíváncsiskodott anya. 
-Hát ezt elmagyarázni nem lehet. Hol kezdjem... - gondolkodtam el.. erre bevillant valami. - Emlékszel arra mikor kiabáltam a kapuból? Mikor elmentetek a maradék bútorokat megvenni. - nem válaszolt csak bólintott. - Na ő volt az aki kiabált és én meg vissza szóltam neki.- Nagy kerek szemekkel nézett rám anyám. Látszott az arcán ahogy próbálja felidézni az esetet.
-Hát nekem eléggé erőszakosnak tűnik az a fiú így vissza gondolva. De örülök, hogy ott volt és hogy ki húzott a pácból. És azzal a Dabi sráccal mi a helyzet? - emelgette a szemöldökét sejtelmesen.
-Hát ha minden igaz akkor tegnap este randinak számított. De nem tudom mi a helyzet mert nem beszéltem vele azóta.
-És nem érzed magad rosszul amiatt, hogy vele randiztál de mégsem őt csókoltad meg?
-Őszintén..? - kérdeztem mire bólintott. - Nincs. Mert nem vagyunk együtt. Ha meg a későbbiekben össze is jönnénk akkor meg semmi köze nem lenne hozzá, hogy mi történt azelőtt hogy össze nem jöttünk. - de azért szöget ütött a fejemben anyának ez a kérdése. - Mégis teljesen más érzés tört rám amikor Bakugou akart megcsókolni mint amit Dabinál éreztem.. - sóhajtottam egy nagyon.. 
-Ne izgulj. Furcsa helyzetbe kerültél mert úgy tűnik egyszerre két srác is érdeklődik utánad. Ismeretlen még a terep számodra. - nézett anya kedvesen majd megsimította a hajam. - Én elteszem magam holnapra. Te pedig ne emészd magad a történteken. Az lesz a legjobb ha hagyod hogy sodorjanak magukkal a történések, de vigyázz mert nem csak jó dolog tud kisülni belőle. - azzal ott is hagyott. Én még ültem egy darabig és csak meredtem magam elé. Egyszerűen teljesen össze voltam zavarodva. Azt hittem anya majd segít valamire rájönni de csak bátorítani tudott..  
Egész éjjel csak gondolkodtam és úgy mindenen. Aludni talán 2-3 órát tudtam hajnalban. Szokásomhoz híven reggel felvettem az edzős ruhám és elindultam futni. Ki kellett szellőztetnem a fejemet. Nem találkoztam szinte senkivel aminek örülök. Igaz szerda délelőtt volt alig voltak páran az utcán. Nagyon meleg sem volt ezért is furcsálltam hogy még a diákok sem voltak semerre.  Azt hittem találkozok valakivel de senkivel. Még Bakugouval sem találkoztam pedig Kiri mondta, hogy minden reggel edz egy keveset. De csak gondolnom kellett rájuk. Délután meg is jelent a két jó madár a ház előtt.

Meg is lepődtem azon, hogy Bakugou mosolyogva köszöntött. Semmi ordibálás semmi. Csak úgy viselkedett, mint egy normális srác. Mint pl Kiri. De ő mindig vigyorog. Miután beengedtem őket a lakásba Kiri nem zavartatva magát leült a nappaliban. Bakugou kicsit furcsán viselkedett de ráhagytam. 
- Te Kiri... Mi lelte a sünit? - néztem az említettre.
-Hát hogy őszinte legyek nem tudom... Hoy Kacchan mit szívtál? - kérdezte nevetve de a hangja túl komoly volt. 
-HE MONDTÁL VALAMIT?
-Na így már jobb.. - megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt de az érzés nem tágított.. Valami nem stimmelt vele... Tegnap este mintha más lett volna..
-Luna merre van a mosdó? - kérdezte kicsit szégyenkezve Eiji.
-Folyosó végén balra. - mosolyogtam.
-Köszi. - vigyorgott majd felállt és ott hagyott. Azonnal kaptam az alkalmon és oda mentem Bakugouhoz.
-Figyelj Bakugou... Tudod ami a tegnapot illeti... - nem engedte befejeznem.
-Ugyan rá se ránts. - legyintett majd hirtelen közeledni kezdett. - Vagy valami problémád volt a délutáni köszönésünkkel? - vigyorgott az arcomba. Nem tudtam már hátrálni mert az ajtófélfa ott volt. Valami nem stimmelt.. Nem éreztem a közelében magam biztonságban ahogyan tegnap... Álltam a tekintetét és már kezdtem egyre jobban ideges lenni. A kezem megremegett így ökölbe kellett szorítanom... Eiji kicsit furcsán nézett ránk. Szólásra nyitotta a száját de amint találkozott a tekintetünk azonnal vissza is csukta. Értette a célzást. 
-Bakugou. - szólt rá erélyesebben. Nagyra nyíltak a szemeim mert nem hallottam még ilyen hangszínen beszélni Kirishimát. - Jobb lesz ha mi most megyünk. 
-Felőlem. - rántotta meg a vállát és elindult kifele. 
-Erről beszélnünk kell... - motyogta Kiri komoly hanggal miközben elhaladt mellettem. - Akkor majd legközelebb Luna sziaa. - és ugyan azzal a "gondtalan" arccal ment ki de nem... Nem volt gondtalan.. Ő is észre vette nem csak én.... Bezárva az ajtót azonnal a szobámba rohantam. Félhomályt csináltam és már elő is vettem az emlék füstölőmet.  Ki akartam deríteni, hogy mi nem volt a rendjén. Vissza mentem tegnap délutánra a parkba. Amikor olyan közel voltam huzamosabb ideig Bakugou társaságában hogy mindent megjegyeztem a környezetről.. Érzéseket.. Színeket.. Hangokat... Szagokat.. És itt kipattantak a szemeim.. Szagok.. hát persze ez nem stimmelt ma.. Többet kell tudnom róla. Oda rohantam a laptopomhoz és el is kerestem keresni. U.A. Nem adnak ki adatot... "Gondolkozz Luna gyerünk.... " törtem a fejem.. 2. évfolyam... honnan lehetne infót szedni róla.. 
-A sportfesztivált tavaly ő nyerte. - világosodtam meg. Már pötyögtem is és kiadta. Vissza néztem az összes olyan felvételt amin Bakugou van.. Robbanás.. az izzadságából... Nitroglicerin.. - Talán ő tud segíteni... - és már írtam is neki közösségin.. 
"-Szia Tamaki. Mi a helyzet? :)
-Szia Lumina. Minden a legnagyobb rendben van. Nem szoktál smile-t írni. Mi a baj.?
-Át láttál rajtam. Figyi a nitroglicerin hogy ég? Milyen "mellékhatása" van? 
-Kit akarsz felgyújtani? Amúgy édeskés az illata. Olyan mint a.. 
-Karamell? 
-Igen pontosan. Miért? 
-Ohh semmi lényeges. Kutakodok csak kicsit. " és innentől már nem is figyeltem rá mit beszélek vele... Mivel a füstölő még izzott így hamar meg is találtam a keresett illatot. Akkor éreztem tisztán amikor a vállamra hajtotta a fejét. De most nem ilyen illata volt... Inkább mintha... vér és valami más... Lecsaptam a laptopom és elindultam kiszellőztetni a fejem... Anyáék csak késő este érnek haza így bőven volt még időm. Csak mentem és mentem.. Egyszer csak arra leszek figyelmes., hogy a pagodánál vagyok ahol kétnapja Dabival voltunk. Mentem volna mikor hangokat hallottam meg. Azonnal indultam volna vissza ha nem ismerek meg egy bizonyos hajkoronát. 
-De Baku-chan ne legyél ilyen. - hallottam egy lány hangját.. 
-Chh csak fogd be és gyere ide. - Nem hittem a szememnek... Bakugou volt az egy szőke lánnyal.. és mit ne mondjak.. talán nem akartam volna látni amit láttam de az a rohadt kíváncsiságom...

És vagy két percig néztem őket mire valami elkezdte szorítani a mellkasom.. Könnyeim megindultak és a látásom elhomályosodott... Léptem egyet hátra mire mind a ketten rám kapták a tekintetüket. Neki indultam... nem tudtam merre csak futottam.. el minél messzebb attól a helytől. 

Jó ideje futottam mire valakibe beleütköztem. Azt hittem, hogy a vissza pattanástól a földre zuhanok ezért szorosan behunytam a szemem. De nem történt semmi. Helyette egy ismerős illat kúszott az orromba és erős kezek tartottak meg.
-Luna..? Mi a baj? - kinyitottam a szemem és nem bírtam megállítani a könnyeimet... Nem tudtam mit mondhatnék neki.. de itt van és most pont rá van szükségem.
-Dabi..