Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//7//

Sűrű gondolataimat a telefonom csörgése zavarta meg. Unonottan felvettem, de amikor meghallottam Deby hangját, az unalmas hangomat elnyomta az idegesség.

- Elena, megmondanád, hogy hol a francban vagy?- hallottam Deby ordító hangját. - Már rég az iskolában kéne lenned, az igazgató teljesen kivan rád akadva, hogy már megint késel.

- Szia Deby- kezdtem, de annyira ideges voltam, hogy nem tudjam milyen hazugsággal próbálkozzak. -Anyának rosszabb lett a helyzete így át kellett vinni egy jobb és megbízhatóbb kórházba. Nem hiszem, hogy ma bemegyek a suliba, sőt, szerintem egy jó ideig most nem megyek sehova. Anyával akarom minden időmet tölteni.- hadartam minden hülyeséget össze.

- Úristen Elena, nagyon sajnálom. Hétvégén átugrom hozzátok, aztán majd lelkizünk egyet,- mondta Deby, de ezt én nem tartottam jó ötletnek.

- Deby! Nem tartom ezt jó ötletnek. Eljöttünk egy kis időre a rokonokhoz, mert ezt láttuk a legjobb és legésszerűbb döntésnek. - mondtam és idegességemben oda mentem az ablakhoz és elhúztam a függönyt. Nem kellett volna, ugyanis néhány arra mászkáló ember felkapta erre fejét, és egy emberként rohantak a kerítés elé. - Ne haragudj Deby, de most mennem kell. Most mondták az orvosok, hogy....- nem volt erőm befejezni a mondatot, olyan erővel csaptam le a telefont, hogy szerintem még azt a nagyi is megérezte a sírjában.

Kirohantam a szobából és tekintetemmel Harryt kerestem. A hosszú folyosót bevilágította a napnak meleg sugarai. Gyönyörű látvány volt, de nem ezzel kellett volna foglalkoznom. Ahogy haladok el az ajtók mellett a folyosón, megpillantottam egy képet, amin Harry egy lánnyal volt. Barna hajú, magas és gyönyörű. Nagyon illettek egymáshoz. Biztos voltam abban, hogy ők egy párt alkotnak. Tekintetemet muszáj volt levennem a tökéletes képről és Harryt meg kellett keresnem. Ahogy mászkálok a házban, mit egy őrült, egyszer csak egy hatalmas férfi testbe ütközök.

- Attól még hogy tudtam neked szállást biztosítani, kérlek figyelj oda.- mondta Harry és engem megkerülve haladt tovább.

- Várj egy kicsit!- szóltam Harry után, aki unottan felém fordult. - Akadt egy is probléma, ami lehet, hogy nem is olyan kicsi.- húztam el a számat és vártam Harry reakcióját, aki csak felhúzta a szemöldökét, ezzel azt kifejezve, hogy kíváncsi a történtekre.

- Igen?- kérdezte és kezét mozdulatra intette.

- Hát öhm, van egy barátnőm, akinek nem mondtam el, hogy itt tartózkodok nálad. Azt mondtam neki, hogy anyám kórházban van és most a rokonoknál vagyok. De hát ügye ez igaz...- zavaromban egy tincset a fülem mögé tűrtem és kínos mosolyt erőltettem magamra.

- És ebben mi a nagy probléma?- kérdezte Harry és arcán nagyon látszott, hogy a háta közepére sem kívánna engem jelen pillanatban.

- Az a probléma, hogy ma felhívott, és annyira feszült voltam, hogy oda sétáltam az ablakhoz, elhúztam a függönyt és az arra sétáló emberek megláttak, és a kerítéshez rohantak.- mondtam és elhúztam a számat.

- Igen?- kérdezte és várta, hogy folytassam a mondandómat.

- Mi igen? Ennyi.- mondtam és kérdőn néztem rá.

- És most várom azt a részt, hogy elmondd, hogy ebben mi az akkora baj.- jelentette ki Harry és kezeit karba tette.

- Hát nem baj, hogy megláttak engem?- kérdeztem tőle félénken, de hangom azért meg lepődséget is tartalmazott.

- Miért lenne baj?- kérdezte teljesen össze zavarodva.

- Na jó, szerintem ezt a beszélgetést szüntessük meg itt. - mondtam és kínos mosolyra húztam a számat.- Egyébként, a szekrényben, ami a szobámban van, abban vannak cuccok. Nem akarok turkálni közöttük, csak feltűnt.

- Ja igen, Gemma ott hagyta őket múltkor. Nincs közöttük semmi olyan, a legtöbb az én ingem azok közül, de ha zavar akkor kérlek szólj, aztán elpakolom őket.- mondta Harry.

- Gemma az a lány aki a folyosón a képeken is rajta van? Veled?- kérdeztem meg, és remélem, hogy azt mondja, hogy igen.

- Látom te sem olvasod a híreket.- nevette el magát.

Ezt nem értettem. Mi az, hogy nem olvasok híreket?

- Micsoda?- kérdeztem vissza.

- Hát tudod, bulvár újságok.- most már tényleg semmit nem értek.

- Harry, nem értelek. Miért kéne olvasnom újságot?- kérdeztem tőle.

- Gemma a testvérem. Azt hittem, hogy tudod. - mondta és karját a tarkójára helyezte.

- És miért is kéne tudnom róla, hogy ő a testvéred? - kérdeztem össze zavarodva.

- Általában egy rajongónak ezeket tudnia kéne. - nevette el magát, és kínosan végig mért engem, aztán indult meg a folyosó ellenkező irányába.

Nagyon érdekel, hogy Harry mégis mint gondol rólam. Hogy csak egy rajongója vagyok? Hát akkor kicsit félre van informálva. Követem és szeretem a munkásságát, de nem rajongok érte. Jobb lenne, ha ezt neki is a tudtára adnám. Talán akkor máshogy viselkedne velem.