Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//19//

A napnak a meleg sugarai simogatják az arcomat. Ki dörzsölöm a fáradságot a szememből. Kezemet felfedező útra indítom, hogy megtalálja a telefonomat. Tegnap este bele raktam a táskám egyik zsebébe. Komótosan felkelek és megkeresem a táskámat. Miközben keresem, a kezembe akad a tegnap írt versem. Megfogom és előveszem. Elolvasom még egyszer. Leteszem az éjjeli szekrényre és magamhoz veszem a telefonomat. Három nem fogadott hívásom van. Anyától. Teljesen elfeledkeztem róla az utóbbi napokban.
- Szia anya!- mondtam és mikor meghallottam a hangját, elmosolyodtam.
- El! Drágám. Minden rendben van veled kisangyalom?- aggódó hangját hallva könnyek szöknek a szemembe.
- Igen anya, minden rendben van. Jó hallani a hangodat. Nagyon össze csaptak a villámok a fejem felett. Próbálom minden időmet az írásra fordítani.- mondtam és szipogtam egyet.
- Kislányom. Örülök, hogy hallok felőled, már nagyon hiányzol. Amióta elmentél, üres a ház. A kacajaid eltűntek. Felváltotta a csend. Arcod eltűnt, és az egyetlen személy akit látok, az én vagyok a tükörbe. Kislányom.  Én egyetlen kislányom. Nagyon büszke vagyok rád, hogy egyedül ott vagy ahol. Nálam büszkébb most a világon nincsen. Az én kicsi 22 éves Elenám.
- Anya! Köszönöm, de remélem nincs semmi baj, mert csak akkor szoktál ilyen hegyi beszédet tartani.- mondtam és álltam fel az ágyról idegességemben s közben letöröltem egy könnycseppet az arcomról.
- Persze csillagom, minden rendben van.- mondta anya.
- Megijesztettél.- mondtam és fújtam ki a levegőt.
- Mesélj kincsem, hogy telnek a minden napjaid?- kérdezte anya és hallottam hangján, hogy elmosolyodik. Akartam anya mosolyát látni. Élőben. Lágy, puha arcára helyezni a tenyeremet, és elmondani neki, hogy mennyi mindent köszönök neki.
- Forgalmas egy napom. Viszont, tetszik, hogy azt csinálok amit akarok. Próbálok írni. Kikapcsolni, de nem mindig megy. Vissza találnak a gondolataim oda, ahonnan indultak. – mondtam anya pedig mosolygott egyet.- Mi az?- nevettem el magam és kínosan közben pedig fülem mögé tűrtem egy kósza tincset.
- Érzelmek ügye?
- Igen. Olyan érzelmek amiknek nem kellene lenniük. Vagy ha kellenének is, nem most. Azért jöttem, hogy azt csináljam amit szeretek. Amit adott nekem az élet. Ez van nekem. A zene és az írás. Amióta az eszemet tudom, azóta ezzel szeretnék foglalkozni. Nem érdekelnek a kemény, száraz kritikák. Nem érdekelnek azok az emberek, akiknek nem tetszik amit csinálok.  Engem megnyugtat, az ha előttem van egy papír és egy toll. Egy füles és az írás. Úgy érzem ez lett az életem. Részemmé vált.- mondtam és álltam fel az ágyról ismét és néztem ki a folyosóra, hogy megbizonyosodjak arról, hogy rajtam kívül más is fent van-e.
- És hol van ebben a probléma angyalom?- anya édes hangja simogatta a fülem, amikor észrevettem Harryt.
- Mindjárt megyek!- mondtam és léptem vissza a szobába.- Anya! Harry a gond. Nem tudok az írásra koncentrálni, ha Harryvel vagyok. Valami kötelék van közöttünk. Érzünk egymás iránt valamit. Szinte egy hét alatt közel kerültünk egymáshoz. Lehet, hogy túlságosan is.- mondtam és próbáltam viszonylag halkan beszélni, mert nem akartam, hogy Harry hallja, azt amit mondok.
- Kislányom! Biztos vagyok benne, azok alapján amiket mondtál, hogy van szikra köztetek. Ha készen állsz rá, akkor tedd azt, amit tenned kell. Előtte ne. Tudom, hogy Zack nagy hatással, volt rád. Nem tudom elmondani, hogy mennyire utána kapnék még a mai napig az utcán, ha szembe jön velem. Amit veled tett, az kegyetlen. Nem meséltél nekem azóta semmien szerelmi életről, de ha úgy gondolod akkor mond el. Itt vagyok neked bogaram.- hallottam anya hangját, és könnyek szöktek ismét a szemembe. Újra felvillant előttem ezernyi kép, ami azon az estén történt.
- Anya, azért nem meséltem neked azóta semmiről, mert nem történt semmi. Egy fiút sem engedtem magamhoz. Sehogy sem.- mondtam és elhomályosult a látásom a sok könnytől, ami mintha egy patak lett volna, úgy folytak le a könnyeim a hideg arcomon.
- Sajnálom kislányom, hogy emiatt rengeteg gát van benned.
- Anya, hagyjuk, rendben? Ahogy te is mondtad, majd ha készen állok rá, akkor lesz ami lesz. Nem akarom elsietni.
- Kislányom bármi is legyen, te mindig az én kislányom leszel.- mondta és hallottam, hogy anya kifújta az orrát.
- Szeretlek.- ezzel a szóval búcsúztam el anyától és raktam le a telefont.
Össze szedtem minden erőmet és kiléptem a folyosóra. Ahogy közeledtem a konyha felé, úgy  hallottam azt is, hogy Harry dúdol valamit.  Ahogy oda értem mögé, látom hogy bevan dugva a füle és úgy énekel valamit.  Megérintem a hatalmas hátát. Egy pillanat lett volna az egész, viszont kezem el időzik ott. És akárhogyan is akarom mozdítani a kezemet, az nem mozdul Harry hátáról.
- Csináltam reggelit. Remélem pirítós megfelel.- ahogy megfordul látta, hogy kicsit szellősen vagyok öltözve. Szemei a melleimre tévedtek, de azonnal el is kapta onnan a tekintetét. Határozott mozdulattal sikerül elvennem  a kezem a hátáról. – Hát hogy is mondjam… Nem fázol?- kérdezte és pír öntötte el az arcát.
- Hát, hogy is mondjam Harry Edward Styles… De.- nevettem el magam és jöttem zavarba.
- Várj egy pillanatot.- indult meg a szobája felé és kis időn belül oda nyújtotta felém a hatalmas pulcsiját.- Tessék. Talán ebbe jobb lesz.
- Köszönöm.- ahogy bújtam bele a pulcsiba éreztem, hogy a mellem érintkezik a bársony pizsama felsőmmel ezáltal látszódik a mellem.
- Hozom a kaját.- fordított gyorsan hátat.- Na és milyen volt tegnap?
- Hát hajnalban értem haza.- ültem le a pirítós elé.
- Mit csináltál addig?- ült le velem szembe Harry és elkezdett enni. Ujjaival megtörölte száját miután harapott egyet. Ettől a mozdulattól kirázott a hideg és a lábam elkezdett remegni.
- Írtam.- mondtam és erre Harry felkapta a fejét és mélyen szemeimbe nézett. Akár a mágnes, úgy húztam volna abban a pillanatban magamhoz.

/ Hupszika, kicsit elhanyaholtam az írást az utóbbi pár hétben! Ezer bocsánat, viszont nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok a "könyvemet". Csodálatosak vagytok, köszönöm. X /
catsdoesnttalk neked meg külön köszönök mindent te nyomesz! Lessétek meg az oldalát, elég jó sztorit ír ❤️