Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//12//

-Vonzódom a zenéhez is, nem csak a versekhez és az íráshoz. Mindig is meg akartam tanulni zongorázni és gitározni.- mondtam és léptem oda a gitárhoz.
- Mi tartott vissza?- kérdezte Harry és ragadja meg még előttem a gitárt, hogy addig ne tudjam megfogni amíg nem válaszoltam neki.
- Édesapám nem támogat. Semmiben. Azt szerette volna, ha más irányban helyezkedek el. Ügyvédnek vagy jogásznak képzelt el. Én viszont maradtam irodalom szakos. Kis koromban se támogatott szinte semmibe. Ha én azt mondtam, hogy fehér, ő száz, hogy azt mondta, hogy fekete. Ha nekem jobb, neki biztos bal. Anyával se jött ki, ezért még évekkel ezelőtt szét mentek.- mondtam és vettem ki határozott mozdulattal Harry kezéből a hangszert.
- Sajnálom, tudom milyen ez, az én szüleim is nagyin kicsi koromban elváltak.-  egyet értően válaszolta Harry.
- Tudom. Azért ennyire hülye nem vagyok. Teke van ezzel az internet, hogy ,,Harry Styles szülei elváltak”- mondtam és ültem le a székbe ahol percekkel ezelőtt még Harry ült s kezében fogta a gitárt.- Tini korom emiatt elég elbaszott volt. – emlékeztem vissza az elmúlt évek eseményeire.
- Akarsz róla mesélni?- kereste a tekintetem
- Nem tudom, hogy készen állok-e rá. A szüleimnek se nagyon mondtam el néhány dolgot.- mondtam kínosan.
- Ha készen állsz rá, akkor nyugodtan szólj, akár az éjszaka kellős közepén és kibeszéljük a lelki bajainkat.- hangja átváltozott és sírást tettetett.
- A Dunkirkban jobb volt a szereped.- kacsintottam rá.
Válasz helyett a hátam mögé lépett. Azt a kezemet megfogta amiben a gitárt fogtam. Ujjai hozzá értek az enyémhez. Ettől kicsit feszült lettem, így köhintettem egyet. Keze ahogy hozzá ért az én kezemhez, úgy egy határozott mozdulattal megpengettük együtt a gitár húrjait. Leheletét éreztem a nyakamon. Meleg leheletétől a hideg futott végig a hátamon. Harry ezt biztosan látta ugyanis éreztem, hogy mosolyog.
- Ha ezt a pengeted, akkor ilyen hangja lesz.- mondta Harry és tanított meg az alapokra.

Harry telefonja csörgött. Felvette és kiment a szobából. Oda nyúlok a farzsebemhez és én is előveszem az enyémet. Eléggé meglepődtem, ugyanis ismét elszórakoztuk az időt Harryvel. Este 21:34 volt.
- Nekünk nem szabad többet sehova menni, mert akkor későn érünk haza!- mondta Harry és közben mosolyog. Szemembe néz, mélyen. De olyan mélyen, hogy megszédülök. Nem csinálunk semmit egy pillanatig. Csak egymás tekintetébe szúrjunk a saját tekintetünket. Végig pillant az egész testemen egy pillanat alatt, utána ismét bele néz a szemembe és mosolyra húzza rózsaszín ajkait. Erre nem tudom, hogy kéne reagálnom, de állom a mosolyát. Én is, mint ahogy ő tette, mélyen bele nézek a szemébe. Száját megnyalja. Eszembe jut az a kép, amit a szobájába láttam tegnap, hogy őszintén mosolyog. És a mostani mosolya nagyon hasonlított arra.
- Mennünk kéne! mondta hirtelen Harry és várta a válaszomat.
- Oh, igen. Viszont előtte lenne egy kis elintézni valóm. – mondtam Harrynek és lépek ki a stúdióból.
- Mi lenne az?- kérdezte és zárta be a stúdió ajtaját.
- Csak vigyél el egy boltba ha kérhetem.

- Mit keresünk?- kérdezte Harry. Azonban egy szót sem szólt azután, hogy látta, hová is tartok.

- Bocsi, nőből vagyok. – nevettem el magam, és hajoltam le az egyik polchoz, hogy megnézzem, hogy milyen betétet kéne vennem.

- Valahogy a tampon az merészebb.- mondta Harry és felvonta  a szemöldökét.

- Kinek mi.- mondtam neki, és nevettem el magam.
Azonban abban a pillanatban, ahogy feláltam egy hatalmas fény villanásra lettem figyelmes. A boltban lévő emberek elkezdtek felénk tömörülni. Mindenki sikoltozni és ujjongani kezdett.  Próbáltuk takarni az arcunkat, de elég kellemetlenül vette ki magát az, hogy nekem is és Harry kezében is egy betétes csomag van. Oda akartunk menni a pénztárhoz, de amikor láttuk, hogy egyre csak rosszabb lesz a helyzet, ledobtuk a földre a csomagunkat és futottunk ki a parkolóba, ahol rengeteg ember volt. Nagy nehezen eltaláltunk az autóhoz, viszont nagyon nehéz volt, kivezetni a parkolóból.
- Akkor majd elküldjük Marcust a boltba.- mondta Harry és keze a kormányon pihent.
- Bocsi a kellementlen helyzetért.- mondtam és néztem rá. Azonban Harry nem nézett rám, hanem az utat szuggerálta.
- Elena, azért mert férfi vagyok, attól még tudom, hogy a nők menstruálnak.- nézett rám és elkapta a röhögő görcs. Az egész eseményt lassított felvételben láttam magam előtt. Ahogy meg jelentek a gödröcskék a szája sarkában. Rózsaszínű ajkait nyelvével meg nyalta, és arcába bele lógó haját ujjaival elsöpörte onnan.
- Örülök neki, hogy nem nekem kell erről felvilágosítanom.- mondtam Harrynek.
- Tehát, hogyha ilyen lányos cuccokat kellett volna vennünk, akkor megnyugodhatok, hogy nem lesz kis baba?- kérdezte Harry ismét egy röhög görcs közepette.
- Nincs jelölt és jelentkező az apuka szerepre.- mondtam neki, és próbáltam úgy intézni felé a szavaimat, hogy értse, hogy mit is akarok mondani.
Rám nézett. Bele nézett mélyen a szemembe. Hasamban ezernyi lepke kelt életre. Cikáztam a gyomromban.
- Szűzies lány vagy gondolom. –mondta és elrontotta ezzel a mondattal a beszélgetést.
- Mégis miből gondolod ezt?- kérdeztem tőle és kicsit zavarban voltam.
- Semmien kép nincs kint rólad, amin egy sráccal lennél. A twitter faladra is csak versek vannak ki írva. Semmi fiút nem említesz sehol sem.- mondta Harry és komoly hangra váltott.
- Ügye tudod, hogy most lebuktál?- néztem bele olyan mélyen a szemibe ahogy csak tudtam.