Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//33//

-Mégegyszer is köszönöm, ezt a hihetetlen ajánlást. Próbálok jól dönteni.- ráztam kezet a professzorral, közvetlen mögöttem ugyan ezt tette Harry is.- Viszont látásra.- hagyom magam mögött az irodát, és az abban lapuló professzort.- Pfuu... - néztem rá Harryre. Választ reméltem, de Harry a válaszát egy csókban adta oda nekem.
- Nem tudom neked elégszer elmondani, hogy mennyire büszke vagyok rád. Ha minden igaz amit a professzor az elöbb mondott, akkor régóta ez a vágyad. Mielőtt bármit is mondanál, szeretném ha elfogadnád a munkát bármilyen messze is van. Orlando repülővel nagyon maximum 6 óra. Szeretném ha boldog lennél és megtalálnád az arany közép utat.- mire elmondtam volna, hogy én mit gondolok és megoszthattam volna a válaszomat vagy esetlegesen a kérdéseimet, ahelyett ismét ajkamnak nyomta az övét. Hatalmas testét olyan szorosan öleltem magamhoz amennyire csak tudtam, kezeit a derekam köré fonta. Kezeit az államra emeli és csak azt tudta mondani, hogy;
- Mindennél jobban szeretlek Elena!- kapott fel, így a lábam a dereka köré fonodott és hatalmas mosoly jelent meg mind a kettőnk arcán. Nem tudtuk lekaparni a boldogságot az arcunkról.
- El akarom fogadni ezt a lehetőséget- miközben szálltam be az autóba közben osztottam meg a gondolataimat Haroldal.- Viszont az ideális boldogság nekem te vagy. Tény az, hogy az aláírt szerződésünk is nemsokára lejár, de azt gondoltam, hogy talán összeköltözhetnénk, élhetnénk úgy mint egy igazi pár. Büszke akarok lád lenni, ott akarok lenni minden egyes kis boldogság percednél, látni akarom, hogy ragyogsz. Szerelmes vagyok beléd Harry és ezt nem engedhetem csak úgy el, mert volt egy álmom. Harry, az álmom már te vagy.- vártam Harry válaszát,  de ő a könnycseppeket törölte le éppen az arcáról.- Ajj, na gyere ide nagyfiú.- pusziltam meg az arcát, az egyik kezét a kormányon pihentette a másikat a combomon pihentette.
Útközben megírtam anyának, hogy mi történt velem. Közvetlen mikor hazaértünk, Harry karjaiba vetettem magam s pillanatok alatt a kanapén feküdtünk puzéran egymásba fonódva.
- Meg volt a csúcs- mondta és a csókunk után fekszik le mellém. Mellkasára fekszek és úgy nézek rá.
- Most mi legyen?- tettem fel a kérdést.
- Miattam mehet mégegyszer. Nem vagyok semmi rossz elrontója.- kerül újra fölém.
- Harry!- toltam el magamtól helyet cseréltünk. Ő volt alul én pedig felül.- Szerepcsere.- nevettem el magam és éreztem még hirtelen a férfiasságat.- Jézusom Harry!- nevettem el magam és inkább vissza feküdtem a mellkasára. - Most komolyan kellenne beszélnünk.
- Én már elmondtam, hogy mit szeretném ha tennél! Váltsd valóra az álmodat!- cirógatta meg az orromat.
- Nem figyelték rám! Ezért elmondom mégegyszer! Te vagy az álmom te butus.- pusziltam meg a felsőtestét.
- Erre már tényleg nem tudok mit mondani. Csak ismételni tudom magam, hogy nagyon szeretlek és szeretném ha elmennék Orlandoba és elfogadnád az állást. Jelenleg engem ez tenne boldoggá. - hajolt bele a hajamba. - Gondolkodj el rajta, ha eldöntötted akkor szólj és viszlek a professzorhoz, hogy megoszd vele a válaszodat.
- Holnap betudnánk menni majd a stúdióba?- tettem fel a kérdést.
- Persze kicsim. Mit szeretnél ott?- simogatta meg a fejemet és a kezét a derekamra helyezte.
- Szeretnék dalt írni.
Válasz helyett, csak egy mosolyt kaptam.

- Kész vagy?- mentem be a konyhába és Harry közben itta a kávéját.
- Aha. Mehetünk, csak hozom a kocsi kulcsot. - suhan el mellettem Harry, megragadja a kezemet és megcsókol.- Várj még kint.
Ahogy kilépek fotósok tömkelege kerül elém és rengeteg kérdest tesznek fel.
- Harryvel lefeküdtél már?
- A munkát elfogadod?
- Hosszútávra terveztek?
- Mióta alkotok egy párt?
Harry másodpercek alatt oda kerül mellém.
- Kérem mindenkinek valaszolunk idővel, de ez nem fog így működni, ha mindenki egyszerre beszél.- oda hajol olyan közel hozzám, amennyire csak tud, figyelve arra, hogy csak én halljam.- Meg kell válaszolnunk a kérdéseket és akkor békén hagynak. Olyat ne mondj, amit nem gondolsz komolyan.
- Elena!- hallottam hogy valaki a nevemet orditja.
- Igen?- keresem a tömegben azt a valakit aki szólított.
- A munkát elfogadod?
- Ezt még magam sem tudom, szeretnék jól dönteni. Át kell gondolnom ezt még jobban.
- Harry te szeretnéd ha Elena elfogadná a munkát?
- Igen. Félreértés ne essék, nem azért, mert nem szeretném, ha elmenne és távol lenne tőlem. Azért mert szeretném ha boldog lenne és azt csinálhatná amiről kiskora óta álmodik.- mosolygott Harry fájdalmasan.
- A friss szerelmes pár lefeküdt már?- na ezt a kérdést akartuk kikerülni mind a ketten.
- A friss szerelmes pár már nem is olyan friss.- válaszolta Harry és kacsintott egyet. Magafelé fordított és a kamerák és az újságírok előtt megcsókolt.

A nap végén fáradtan dőlunk le az ágyba. Túl vagyunk egy kisebb interjún, ami nem is volt olyan kicsi, ugyanis több mint 2 óráig szobroztunk a ház előtt. Miután onnan elszabsdultunk, a stúdióban elég jó munkát végeztünk ugyanis sikerült pár jó dalt írnunk. Igen. Közösen, kettőnknek. Ettől az élménytől nem akarok megválni. Van még majdnem 2 hét gondolkodási időm. Szeretnék jól dönteni.

/ Hagyj nyomot, írd le a véleményed x/