Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//18//

Most hova mész?- kérdezte Harry, mikor látta, hogy a szobám felé igyekszem.
- Elmegyek a stúdióba, szeretnék egy kicsit egyedül lenni.- mondtam és pakoltam össze a táskámat. Kerestem egy tollat és néhány darab üres lapot és bele tettem a táskámba.- Elviszem a kocsit.- mondat Harrynek aki bólintott.
- Mikor jössz?- kérdezte Harry.
- Majd szólok előtte telefonon.- léptem ki a hideg éjszakába.
Ahogy beszálltam Harry autójába, próbáltam vissza emlékezni az útra, hogy merre van a stúdió. Beindítottam a motort, és rátapostam a gázra. A rövid út egy örökké valóságig tartott. A csönd zaj volt. Hiányzott mellőlem Harry, hogy nevettessen, hogy szóra bírjon.  Ahogy oda értem a stúdióhoz, kiszálltam az autóból és csináltam egy képet az épületről Elküldtem Debynek, megnyugtatva, hogy minden rendben van velem és hogy még élek. Beléptem az épületbe, és a telefonomat rácsatlakoztattam egy hatalmas hangfalra. Spotifyon elindítottam egy lejátszási listát. A hangerőt lejjebb vettem, mert úgy nem tudtam volna annyira koncentrálni arra a dologra, amiért jöttem. Leültem a kanapéra és elkezdtem minden egyes érzésemet, gondolatomat lapra vetni. A fájdalmat, a félelmet, és a vonzalmat egy olyan ember iránt, akiért emberek ezreinek szíve dobog.
Rengeteg gondolatom volt. Amikor tele írtam két lapot, arra jutottam, hogy ez túl sok. Ebből nem lesz semmi haszon. Egymás mellé raktam a két lapot. Át olvasom még egyszer az összes sort. A fejem már szét robban. Kávé. Ez fog nekem most segíteni. Ránézek gyorsan a telefonomra. Elmúlt már este tizenegy óra. Leállítom a zenét a telefonomon és elindulok egy helyiség felé, remélve azt, hogy találni fogok ott kávé gépet. A helyiség, amit bátran nevezhetek konyhának, mert hatalmas volt, tele volt minden érdekes és hasznos illetve haszontalan dolgokkal. Tele volt lemezekkel. Harry első albumával kapcsolatos képekkel, lemezzel. Az egyik pulton találtam egy kávé gépet. Mellette rengeteg kapszula. Kiválasztottam egyet, ami úgy gondolom, hogy latte lehet. Bele helyezem a gépbe és várom, hogy kész legyen. Amíg fő a kávém addig ismét kusza gondolatok keverednek a fejembe. Megpróbálom kibogozni. Megtalálni a forrás pontját. Amikor úgy érzem, hogy megtudnám fogni, eltűnik. Felvillan, de eltűnik. Harry arca lebeg előttem. Lassított felvételben látom magam elött, ahogyan mosolyra húzza gyönyörű ajkait. Ahogy gyönyörű kezével eltakarítja arcába hullott tincseit. Csörren egyet a kávé gép. Kész van. Kiöntöm egy bögrébe, ami nagy valószűséggel Harryé lehetett, mert egy „X” volt a bögre közepére írva és alá az volt dőlt betűkkel írva, hogy „Treat people with kindness”. Vissza sétálok a stúdióba, ahol újra elindítom a lejátszási listát és ismét magam elé helyezem a papírokat. Sokadjára is elolvasom a sorokat, és megpróbálom úgy alakítani őket, hogy rímeljenek, és a mondani valója is szép legyen.
Sorban húzom ki az oda nem illő szavakat.
Leírok egy újabb gondolatot.
Satírozás, írás, áthúzás.
Kész. Megvan. Benne van minden gondolatom. Oda lépek az asztalhoz ahová a telefonomat tettem korábban és megnyitom a Twittert. Elkerülték a szememet a friss értesítések. Kiposztoltam a frissen íródott versemet. Ez vagyok én. Ez az, amit szeretnék csinálni. Ebben találom meg önmagamat. Rápillantottam az órára és vettem tudomást arról, hogy hajnali három óra is elmúlt már. Írtam gyorsan Harrynek egy üzenetet, hogy mindjárt indulok. Össze pakoltam magam után, elraktam e táskámba a papírokat és kiléptem a hajnali hidegbe.
A hajnali szél belekapott a hajamba, és ezáltal a hideg eluralkodott a testemen. Hideg futott végig a hátamon. Ahogy beültem az autóba benyomtam a fűtést. Beindítottam a motort, de mikor elindíthattam volna az autót, fényképező gépek villanásaira kaptam fel a fejemet. Újságírok rohantak az autó felé. Sötétített ablakon szerencsére nem láttak be, így biztos azt hitték, hogy Harry vagyok. Résnyire lehúztam az ablakot, és így hallottam a kérdéseket, amiket feltettek az újságírok és a fotósok.
- Ki az a titkos lány, akit kiraktál egyik nap a közösségi oldaladra?
- Mikorra várható az új album?
- Louissal tartod még a kapcsolatot?
- Miért nem feded fel magad?
Ilyen és ehhez kapcsolódó kérdésekkel bombáztak. Vagyis Harryt bombázták volna, ha itt lenne.  Gyorsan felhúztam az ablakot, és egy hatalmasat rényomtam a dudára. Nem mozdult senki. Duda és gáz. Egy emberként ugrottak el onnan az információ gyűjtők. Amilyen gyorsan tudtam haza vezettem. Kiszálltam a kocsiból és befutottam a lakásba. Bevágtam az ajtót, és berohantam a szobába. Kintről villanások és kattogások. Lehámozom magamról a ruhámat, beálok a zuhany alá és lemosom magamról a fáradalmat. Amíg a vízcseppek érintik a testem különböző pontjait egyetlen egy arc jelenik meg előttem. Smaragd szemeivel bekebelez, kezeit testemre szorítja, magához húz. Sötét haja arcába hullik, gyönyörű kezeit arcához emeli, és egy határozott, de lágy mozdulattal eltávolítja a haját.  A forró víz már égeti a testem, ezért kilépek a zuhany alól, át öltözök pizsamába ami eléggé szellős, ezért jó melegen be takarózok. A mozdulat sorok között, a bebábozódás jut eszembe.  Engem viszont egy dolog bábozott be. A vonzódás.