Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//21//

Egy pillanat volt az egész. Ahogyan lehunyom a szemem utána kinyitom. Csak egy pillanatnak tűnt. De nem az volt. Harry combjait felváltotta a kanapénak a karfája, és takaró fedte a testemet. Melegség árasztotta el a testemet ezért a takarót ledobom magamról. Az asztalon pihent a telefonom. Oda nyúlok érte, és kíváncsian nézem meg az időt. A készülékem képernyője este 21:48 percet mutatott. Kidörzsölöm a fáradtságot a szememből, és nehezen felkászálódok a kanapéról. Vissza megyek a szobámba és folytatom tovább az írást. Viszont mikor felnyitom a laptopomat, akkor lép be a szobába Harry.
- Látom felébredtél. Jó sokat aludtál.- mondta és rózsaszínű ajkait mosolyra húzta.
- Volt mit kipihennem.- nyújtózkodtam egyet.
- Elmegyek bevásárolni a holnapi partyra. Nem kell valami?- kérdezi és veszi elő a telefonját, hogy feljegyezze, hogy mit mondok.
- Köszi, nem kell semmi.- mondtam és pötyögtem be a jelszót a gépembe.
- Mennyi van meg a beadandóból?
- Közel a felénél járok, de még kell hozzá idő.- mondtam és folytattam tovább az írást.
- Kitartást Elena. Ha tudnád, hogy mennyire szeretnék neked segíteni.- mondta és nézett rám lesajnálóan.
- Köszönöm Harry, de ezt nekem kell egyedül megcsinálnom.
Kilépett Harry a szobából. Maga után becsukta az ajtót és egyedül maradtam. Teljesen egyedül. Az érzéseimmel, gondolataimmal. Csak én. Próbálok koncentrálni az írásra, de valahogy nem találom meg a fonalat, ahol korábban abba hagytam. Az agyam felmondta a mai napra szolgálatot. Kikapcsolódásként a telefonomat keresem elő és lépek be az instagramba. Rengeteg új értesítésem jött. Ezeket figyelmen kívül hagyva nézem meg Harry új posztját. Amin én vagyok. Alszok. Harry combján. Mikor meglátom a képet mosolyra húzom a számat. Megnézem a hozzá szólásokat és ott van egy. Ott van egy ember hozzá szólása, ami közel millió likeot vonzott maga után. Nem tudtam elhinni, hogy ő kommentelt a kép alá. ,, Two heart is one home” Ahogy nézem azokat az embereket, akik bekövettek az elmúlt napokban, ott van a kommentelő neve. Louis Tomlinson.
- Harry hova tűnt?- nyit be a szobába Marcus.
- Az előbb ment el vásárolni a holnapi bulira.- feleltem és vettem jobban szemügyre Marcust.- Na és te? Hova-hova?- tartottam fel a kezemet, ugyanis Marcuson a megszokott fekete öltöny helyett, színes öltöny volt.
- Csak egy üzleti megbeszélés lesz Harry új albumával kapcsolatban.- mondta és pír öntötte el arcát.
- Na ki vele Marcus.- ütögettem meg magam mellett az ágyat utalva arra, hogy üljön le mellém és kezdjen el mesélni.
- Elena, üzleti megbeszélés lesz csak.- jött zavarba Marcus és simította meg közben a borostáját. – De igazából most, hogy jobban bele gondolok…- vakarta meg a fejét és ült le mellém. Halkan elnevettem magam és hallgattam, hogy Marcus mit mond. – Van egy hölgy, irodai segítő. Már régebb óta ismerem, nagyon kedves urihölgy. Clarissa, ő is ott lesz, és utána elszeretném hívni vacsorázni.- mondta és kezdte el idegességében szorítani az ujjait.
- Marcus, biztos  vagyok benne, hogy az érzelmek kölcsönösek. Ha megtaláljátok a közös hangot akkor minden rendben van. Tudod két közeli barát egy idő után… Vagyis… Az érzelmek változnak.- mondtam ki végül.- És ha úgy érzed, hogy neked megváltoztak iránta az érzelmeid, persze pozitív értelemben, akkor mi tart vissza, hogy elhívd vacsorázni? Jobban megismeritek egymást. Nem kell ezt randinak nevezni. Két jó barát vagytok, akik elmennek vacsorázni. Tekintsd ezt egy közös programnak.- mondtam és veregettem meg a vállát.
- Köszönöm Elena, jól esnek a bíztató szavak.- mondta és nézett rám mosolyogva.- Egyébként, hogy állsz a tanulással?- mutatott a gépre.
- Lassan a felénél járok, de valahogy most nem igazán tudok koncentrálni.- feleltem és takaróztam be.
- Kitartást te leányzó. Aranyosan aludtál Harry combjain.- kacsintott rám közvetlenül utána pedig elhagyta a szobát.
És ismét egyedül maradtam. Az érzéseimmel. A legerősebb érzésemmel, amit valaha éreztem. A vonzalommal amit valaki iránt éreztem. A félelemmel, hogy mi lesz akkor, ha elveszítem ezt. Ezt a tökéletes pillanatot. Ami nekem megadatott. Másnak viszont nem. Hogy itt lehetek, azt csinálhatom amit szeretek, ami a legfontosabb nekem. És az a személy, akiről életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen érzelmeim lesznek felé. Ilyen gyorsan kialakul egy ilyen szoros kötelék. Kihámozon magam a meleg takaróból miután hallottam az ajtó csukódását. Egyedül vagyok a házban. Kivánszorgok ismét a megszokott helyemre, a kanapéra. Keresek valami nasit, és bekapcsolom a tévét. Az egyik adón valami szerelmes film ment. Nem volt kedvem sírni ezért a választásom egy reality showra esett.
Nem sokkal később hallom, hogy nyitódik az ajtó és Harry lép be rajta. Mind a két keze tele van piával.
- Te aztán nem apróztad el. – nevettem el magam.