Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//32//

-Úgy szuszogtál, mit álmodtál?- kérdezem Harrytől, mikor látom hogy végre felkelt.
- Nem tudom.- nyögött egyet és fordult el tőle a másik oldalára. - Mennyi az idő?
- Tizenegy fele lehet.- mondtam és kelek ki az ágyból magammal húzva a takarót ami takarta a meztelen testem. - Csináljak neked is kávét?- néztem vissza Harryre, aki nem szólalt meg, csak az egyik ujját feltartotta.

Mielőtt a konyhába mentem volna, előtte az utamat a mosó konyhába kanyarítottam, hogy találjak valami normális ruhát amit felvehetek, ugyanis nem mászkálhatok a lakásban egy takaróval magam körül. Megfogtam a legelső rongyot ami a kezem ügyébe akadt, gyorsan magamra varázsoltam és kimentem a konyhába. Az álmosságot kidörzsölve a szememből indítottam el a kávé gépet, ami a csöndben hatalmas zajt adott ki. Kerestem kettő bögrét, elővettem a tejet illetve a cukrot és gyorsan összedobtam a kávét. Sietősen megyek vissza a szobába ahol Harry még mindig ugyan úgy feküdt az ágyon, ahogy hagytam őt, Az ajtó csukódásra felkapta a fejét és egy mosoly kíséretében felült és kivette a kezekből a kávét.
- Köszönöm Elena.- csókolt meg.
- Kérlek.- biccentettem és csókoltam vissza. - Akkor miután ezzel végeztünk is meg elkészülünk, akkor szerintem indulhatunk is. Minél hamarabb meg akarom tudni, hogy a Professzornak mi ennyire fontos.- kortyoltam bele a kávémba és hagytam, hogy a forró folyadék végig csurogjon a torkomon.
-Szerintem semmi baj nem lesz, nem kell izgulnod. - fogta meg a kezemet.
- Nem tudom. Egyszer sem írt vagy hívott volna fel, hogy beszéljen velem. Ezért félek csak.- álltam fel és indultam ki ismét a konyhába. Harry szapora lépteit hallom magam mögött.
- Ha baj is lenne, maximum annyi, hogy megkér arra, hogy az utolsó évet ne levelezőn végezd. Nem küldhet el az egyetemről, a jegyeid és az átlagod is maradt. Nem rontottál, házirendet nem sértettél. Ha meg bármi ilyenhez folyamodna, én megyek be hozzá és beszélgetek el vele egy kicsit. Neki kellene megtisztelve éreznie magát, hogy ilyen okos és különleges diák jár hozzá.
Betettem a mosogatóba a poharakat s ezután megölelem Harryt és a kezemet a hajába vezetem. Élenk és hatalmas kezét a derekamra vezeti és ajkait az enyémre tapasztja. Csókunk hamar véget ér, ugyanis Marcus matatott a hűtőben.
- Jézusom Marcus, isten verjen meg, hogy ilyen halkan közlegedsz. - futott ki Harry száján ilyedtében.
- Jó reggelt fiatalok. Milyen szép napunm van, mi lesz mára a program, azon kívűl, hogy én mostantól zajt csapok magam körül amerre közlekedek?!- mászott ki a hűtőből Marcus, kezében egy joghurtot szorogatva.
- Hát ezen kívűl annyi lesz a program, hogy elviszem Elenát az egyetemre. Megkátogatja a professzort. - mondta Harry és puszil bele a hajamba mielőtt vissza indul a szobába.
- Mi okból lesz ez a látogatás? - kérdezi tőlem Marcus miközben babrálódik a joghurt kibontásával.
- Beszélni szeretne velem, nem tudom, hogy mi okból kifolyólag. - mondtam és megesett a szívem Marcuson, hogy nem tudja kibontani a joghurtot. - Add ide, segítek neked.- vettem ki a kezéből és pillanatokon belül vissza is adtam, ezután neki látott a kikanalazásnak.
- Szorítok és köszönöm.- veregette meg a vállam.
- Kedves egészség és én is nagyon köszönöm.- bújtam ki a veregetése alól, karjaimba zártam őt.

- Itt kell lekanyarodni.- mutattam egy kereszteződésre mikor már az Oxfordi egyetem előtt kocsikáztunk Harryvel.- Itt általában mindig van szabad parkoló hely.
Egy piros Mercedes mellett álltunk meg, ami teljesen úgy nézett ki, mintha Debbynek az autója lenne. Na annak meg nagyon fogok örülni, ha vele is összetalálkozunk.
- Csak adja Isten, hogy nem találkozunk Debbyvel.- néztem az ég felé miközben kiszálltunk a kocsiból.
- Itt van?- nézett fel Harry és kereső pillantásokat lövelt.
- Szerintem itt.- nyitottam ki az egyetem ajtaját.- Remélem hogy elősdáson van és nem fogunk össze futni vele.
Az emelet felé vesszük az irányt, amikor már ott állunk a professzor terme előtt, a lábam hihetetlen remeg. Olyan mint egy kocsonya.
- Nyugi.- mondta Harry és megfogta a kezem.
Ráteszem a másik kezem a kilincsre és kopogás nélkül benyitok a terembe.
- Jó napot professzor úr!- engedtem el Harry kezét és kezet fogtam a professzoral.
- Kezét csókolom Elena. Magának is jó napot ...- akadt el.
- Harry. Harry Styles.- nyújtotta a kezét Harry és erősen kezet rázott a professzoral.
- Oh hát persze.- mosolygott rá!- Hát akkor foglaljanak helyet.- irányított minket.
- Nos, mint bizonyára olvasták a levelemet, amit Elenának küldtem, hiszen ezért vannak itt. Örülök Elena, hogy itt vagy, gratulálni szeretnék, hogy magadhoz híven ilyen hihetetlen sikereket értél el. Egyik nap kaptam egy E-mailt az egyik intézménytől amiről már korábban is beszéltünk, miután lediplomázol utána az a célod hogy oda bekerülj. Erős munka, erős kereset. - bicentett.
- Igen.- bólintottam én is.
- Ajánlást kaptál, hogy akár szeptembertől is vának téged. Nagyon örülnének, hogyha te Elena, náluk dolgoznál mint hivatásos író.- akadt el a lélegzetem.
- Most először ezt az információt felkell fognom. Másodszor, hogy szeptembertől? De még van egy évem itt az egyetemen.- néztem összezavarodva.
- Mivel ez az intézmény Orlandoban van, így csak egy lehetőség maradt fent. Mégpedig az, hogy elmész dolgozni és közben tanulsz. Levelezővel a te képpeségeiddel el lehet végezni az egyetemet. 2 heted van eldönteni, hogy elfogadod-e az ajánlatod, vagy sem. Ha nem akkor jövőre ugyan úgy az egyetemünk tanulója leszel.
- Pfuu hát köszönöm. Hihetetlenül meglepett ez a hír.
- Dönts jól. A döntésed után, ha elfogadod a munkát, akkor majd gyere be és a papírokat elintézzük.
- Honnan tudja, hogy elfogadom az ajánlatot?- tettem fel egyrészt magamnak is a kérdést.
- Nem tudom, hogy elfogadod vagy sem. De tudom, hogy bármelyik opciót is választod, jól döntesz. Ugyanis te Elena Walsston, egy hihetetlenül tehetséges író vagy. Ezt bizonyítja azt, hogy most miert Hanson Stylinson-nal ülsz itt.- mondta komoylan, viszont mi Harryvel nem bírtuk, hogy ne kuncogjunk.
- Igazából Harry Styles.- mondta Harry és mosolygott a professzora.
- Na vele meg pláne.