Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//34//

Az utóbbi napokban, szinte hetekben rengeteget gondolkodtam. Nagyon sokat voltam egyedül, Harryvel erről nem beszéltem. Nem tudja, hogy mi lett a végleges döntésem. Anyám is inkább azt pártolja, hogy menjek Orlandóba és fogadjam el az állást. Itt ülünk Harryvel az autóba és várjuk a hívást, hogy mikor mehetünk be a professzorhoz, hogy közöljem vele a döntésemet. Harryn latom az aggodalmat, az arcára kiülnek az idegesség ráncai.

- Legalább velem megoszthatnád a válaszodat, ha már anyádnak nem mondtad meg. Ez egy kicsit rosszul esik, hogy pont nekem nem mondod el és a professzor, aki még a nevemet sem tudja pontosan, ő tudja meg elsőnek.- tenyerébe temette az arcát.

- Harry, ugyan, igyis-ugyis megfogod tudni. Most nem mindegy, hogy mikor?- nevettem el magam és simítottam bele Harry kócos hajába.- Szeretlek te butus.

- Én is nagyon szeretlek és ezért szeretném, ha elmennél Orl....- telefonom csörgése szakította félbe Harry mondandóját.

- Elena Wallson, Igen?- szóltam bele a készülékbe.- Igen, máris megyek.

Harry tudta, hogy ki volt, nem kérdezett semmit.

- Azért bekísérhetlek?- nézett rám kutya szemekkel Harry és arcát aggodalmas nézés uralkodott.

- Ezt meg se kellene kérdezned. Miért ne kísérhetnél be?- szálltam ki az autóból és léptem be az egyetem főbejáratán.

- Izgulok.- mondta Harry és fogta meg a kezemet.

- Teljesen felesleges.- mosolyogtam rá és kopogtattam be az ajtón.

- Jöjjön csak!- hallottam az ajtó másik oldaláról a választ.

- Szeretném, ha jól döntenél.- csókolt meg Harry.

- Már döntöttem Harry.

- Üdvözlöm Elena- fogtunk kezet a professzorral- foglaljon helyet.

- Köszönöm!

- Kérdeznem sem kell, ossza meg velem a válaszát, ha kérhetem.

- Köszönöm. Elsősorban köszönöm azt, hogy itt tanulhatok ilyen szakmai tanárral. Úgy gondolom, hogy az utóbbi időben sikerült fejlesztenem a tudásomat, hála magának. Az ajánlattal kapcsolatban rengeteget gondolkodtam. Átgondoltam, hogyha itt maradok, járok tovább az egyetemre és tanulok, akkor messzebb, azaz később tudom csak azt csinálni, amit kiskorom óta szeretnék. Le kellene mondanom arról, hogy profi lehessek és elismert. De itt jön képbe, mi lenne, ha elfogadnám. Egy álmom válna valóra. Ott lehetnék, ahol lennem kellene. Profiktól tanulhatnék és végre kész szakember lehetnék ilyen fiatalon. 

- Teljes mértékben igaza van Elena. Én büszke vagyok magára, hogy így megállja a helyét a nagyvilágban mindösszesen 23 évesen. Nagyon köszönöm a kitartó munkáját.

- Köszönöm professzor.- mosolyodtam el az elismerő szavak után.- Az utóbbi három hónap teljesen felforgatott. Megváltoztam az értékrendjeim. Az álmom nem mi lett, hanem ki. Most végre úgy érzem, hogy helyes sínen vagyok és jó felé tartok. Olyanok vesznek körül, akik fontosak nekem és nem tudnám őket elengedni. Ők az életem részei, belefolytak az életembe s gyökerestül megváltoztatták azt. S ők ezt nem is gondolják mennyire. Hatással vannak a mindennapjaimra, cselekedeteimre, szokásaimra. Elnézését kérem professzor, hogy ezt mondom, de behálózott a vonzalom- nevettem el magam- és most ezért az egy dologért élek igazán. Egy olyan emberbe szerettem bele, aki igazán szeret engem. Értékesnek tart és megbecsül. 

- Örülök, hogy ezt érzed. Telefonálok Orlandóba és akkor ezt megbeszélem velük is. Köszönöm szépen Elena, hogy ilyen bölcsen és becsületesen döntöttél. Tudtam, hogy ez lesz a válaszod.- nyúlt a telefonért, de nekem fel kellett tennem azt a bizonyos kérdést.

- Honnan tudta, hogy mi lesz a válaszom?- tekintetemet rá szegeztem.

- Onnan, ahogyan rá néztél Hansonra...- húzta mosolyra a száját.

- Igazából Harry..- javítottam ki nevetve.

- Nekem Hanson marad.- nevette el magát.- Köszönöm Elena.

- Ugyan mit?- fogtam meg a kilincset és vissza pillantottam a professzorra.

- A döntésed.- rá mosolyogtam és kiléptem az ajtón.

Harry iszonyat gyorsasággal pattant fel a fotelből és termett előttem.

- Na? Beszélj már...- fogta meg a kezemet.

- Az álmomat választottam. Nem is kellett választanom, egyszerre tudtam a választ.- csókoltam meg.