Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//28//

Ahogy sietősen elhagytam a szobát, Harryt magára hagyva, a szobámba siettem és próbaltam emberi kinézetet varázsolni magamból. Bedobtam a mosóba a tegnapi ruháimat és a szekrényből újakat vettem elő s léptem be a zuhany alá. Gondolatok ezrei cikáztak a fejembe. Emlék képek villantak fel ahogy Harry magáénak tud. Ahogy próbál játszadozni velem. Meleg, izzadt testét az enyém ek nyomja. Csók csatáinknak végül nem lett győztese. Vízcsepek csurognak végig a testem különböző pontjain, amiket még korábban Harry fedezett fel. Éjszakánk olyan volt, mint egy kirandulás. Tanítottuk egymást s térképet adtunk egymásak olyan helyekre amiket még senki sem látott. Az én esetemben egyedül Harryt engedtem ilyen közel magamhoz. Kilépek a zuhany alól és a ruháimat csupasz testemre veszem. Amilyen hamar csak tudtam vissza mentem Harryhez.
- Remélem nem bántam meg a tegnap történteket.- mosolygott Harry közben megfogta a kezemet, úgy húzott be az ágyába maga mellé.
- Én is.- hagytam, hogy Harry szoros ölelésbe fogjon. Mellkasán feküdtem, kezét államra vezeti és ajkait az enyémre tapasztja. Másik kezét a derekamra helyezi és közelebb húz. - Nagyon jól éreztem magam az este.
Válasz helyett inkább a hajába vezettem a kezeimet és elkezdtem simogatni. Úgy tapadtam az ajkára, mint a sebtapasz a bőrre. Derekamra helyezte hatalmas, puha kezeit és egy határozott mozdulattal magára ültetett.
- Mohó vagy.- mondtam közben cirógattam meg az orrát.
- Taníts meg gyengédnek lenni.- közben smaragd szemeivel az én mogyoró barna szemeibe nézett.
- Első szabály: Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. - mondtam és szálltam le róla, de ez alatt a folyamat alatt Harry bele markolt a fenekembe.- Tanítanálak én, ha nem lennél ennyire mohó.
- Ez nem mohóság, csak vonzódás.- mondta és ölelt meg hátulról.
- Igazán? Vonzódás?- kérdeztem és fordultam felé, kezeimet összekulcsoltam a nyakán.
- Igen.- csókolt meg- Amit érzek irántad,csak így tudom megfogalmazni. Még nem találtam erősebb jelentéssel bíró szót.
- Ez édes.- öleltem nem s közben az arcomat a vállába temettem.
- Nem vagy éhes?- kukcsolta össze kezeit az enyémmel.
- Ügye most nem tojást fogsz csinálni?- húzott maga után a konyhába.
- Mit szeretnél enni? Akkor azt készítem.- mikor kértünk a konyhába akkor rácsatlakoztatta a telefonját a tvre.
- Lepj meg!- mondtam és pusziltam meg a nyakát.
- Ha tudnád, hogy mennyi meglepetést tartogatok neked Elena.- karolt át.
- Gyanítom, hogy idővel megtudom.- inditottam el King Princesstől az 1950-et.- Vagyis remélem!- kacsintottam rá közben pedig kitoltam a nyelvem.
Letöltöm a kanapéra közben pedig az instagramot görgettem. Miután nem találtam ott semmi érdek feszítőt, ezért a következő pillanatban már a Twittetem pötyögtem.
,,- Vonzódás?
- Igen, amit érzek irántad, csak így tudom megfogalmazni. Még nem találtam erősebb jelentéssel bíró szót."
Ahogyan az irományom kikerült a Twitter falamra, abban a pillanatban jött egy E-mailem a professzortól.

,, Kedves Elena Walsston!
Örömmel olvastam a beadandó dolgozatát. Mint Maga is tudja, van még hátra ebből a félévből kettő teljes hét. Ha kérhetem valamelyik nap legyen szíves ellátogatni az Egyetemre. Ott mindent biztosan elmondok majd, pontosítok mindednt. További sikereket kívánok Önnek!
    Üdvözlettel: Morano professzor"

Szívem ezerrel ver, mert nem tudom eldönteni, hogy elakar-e bocsájtani az Egyetemről vagy csak beszélgetni szeretne-e.
- Kész van! Jöhetsz Elena!- hallom Harry hangját egyenesen a konyhából.
-Majd valamikor a napokban eltudsz vinni az Egyetemre?- kérdeztem Harrytől, aki rakott ki két tányérba zabkását. - A professzor beszélni szeretne velem.
- Baj van?- közben ültünk le az asztalhoz és kezdtük magunkba lapátolni az ételt.
- Nem tudom, nem mondott semmi olyat amiből meg tudtam volna állapítani.
- Ma el szeretnék menni egy helyre, mondanám, hogy gyere, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.- húzta el a száját savanyúan.
- Hova mész?- néztem fel rá, vettem fel vele a szemkontaktust.
- Sötét bőrű nőkhöz megyek akiket megerőszakoltak vagy bántalmaztak. Adományokat gyűjtöttem nekik, azokat szeretném ma elvinni nekik. Örülnék, ha jönnél, de tudok, hogy a múltad kísértene s előtörtének az emlékek.
- Neked sok sikert, aranyos vagy, hogy ezt csinálod. - mosolyogtam rá- Holnap szabad vagy?-nézek rá.
-Neked mindig szabad vagyok.- állt fel az asztaltól és jött oda elém. Megragadja a kezem és maga mellé húzott. Ajkaink hevesen össze érnek és nyelvünk  táncba hívja a másikat. - Holnap beviszllek az egyetemre, aztán ott elintézed majd azt, amit kell.