Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//31//

Ahogy beindítottam a gázt, olyan gyorsan hajtottam el Debbyék házától amennyire csak tudtam. Megalázva és megszégyenítvs érzem magam. Hogy voltak képesek ők ketten ezt tenni? Bele sem gondoltak, hogy mi lesz akkor, ha ez kiderül? Pláne akkor, hogyha én nyitok rájuk? Zack bárkit megkaphatna, erre Debbyt választja? Hosszabítani akarja azt a bizonyos listát, hogy kikkel feküdt le. Ekkora szánalmas embert.
Ahogy feljárok a kocsival a padkára Harry háza elött, úgy hallom Harry hangját is egyben. Marcus mellette ment. Ők is pont most értek haza. Nem tudom, hogy melyikünknek lehetett jobb napja. El akarom neki mondani a mai nap eseményeit, de nem akarok ekkora terhet rázúdítani. Nem akarom, hogy még ezen is teljesen feleslegesen törje a fejét.
- Hát szia Szerelmem - terem mellettem Harry és ajkaimra tapad, miközben szorosan magához húz és hátamon össze zárja a kezét. - Örülök, hogy látlak. Már nagyon hiányoztál!- ölel magához mégjobban és érzem ahogyan a szíve ver.   Arcomra mosoly surran, kibújoo az ölelésből és keresem a tekintetét.
- Te is hiányoztál nekem Harry- lassan, érzékien magamhoz húzom és ajkaink össze érnek. Az érzékies csókot felváltja a heves csók. Nyelvük csatába hívja a másikét.
- Rám itt semmi szükség, akkor én bemegyek.- habog Marcus.- Ha keresnétek bent leszek a szobámba, az ágyamon fogok feküdni és nézni fogok a Jó barátokat.- csukja be maga mögött a bejárati ajtót.
- Nekünk is mennünk kellene, mert a lesifotósok keresnek minket, és nem akarok címlapon lenni, ha nem baj.- csókol meg újra, kezeit össze kulcsolja az enyémmel és húz maga után.-Milyen napod volt Elena?- ránt magára, így a kamapén az ölében találom magam.
- Hosszú, de elöszőr szeretném azt hallani, hogy a szerelmemnek milyen napja volt.- mosolygok rá.
- Meghökkentő volt látni azt a sok fiatal nőt, kiknek az élete nehéz. Egyszerre te jutottál eszembe, hogy ezen te is keresztül mentél. Nem akarom, hogy ez veled vagy bárki mással megtörténjen. Volt egy fiatal nő az intézetben, Darcynak hívták, hihetetlenül kedves és aranyos volt. 18 éves volt mikor megerőszakolták.   Nem tudja, hogy ki volt, mert az utcán egy fiú banda kapta el. Több napig be volt zárva, és férfiak játékszere volt. Végül sikerült megszabadulnia onnan, így került be az intézetbe. Szülei kitagadták őt, mert nem tudták elfogadni, hogy milyen Darcy. Próbálták megváltoztatni, dolgokat erőltetni rá, de Darcy nem engedte. Így mikor jött haza a barátnőjétől, akkor kapták el. 2 éve az intézet ad neki lakhatást. Anmyira sajnálom ezeket a szegény hölgyeket, nem tudom elképzelni, hogy mi játszódik le ilyenkor egy férfi fejében, mikor ilyenhez vetemül. Hideg ráz tőle.- könnyek peregtek végig az arcomon.- Elena... Ne haragudj, nem akartam ezt mind rád zúdítani. Bocsáss meg szerelmem- ölel magához, és ismét éreztem, hogy a szíve hogyan dobog.
- Szeretnék majd én is ellátogatni oda. Szeretném látni a tásaimat. Szeretnék segíteni nekik némi összeggel, támogatással. Kiszeretnék állni a női társadalom mellett, mert undorítónak tartom, hogy férfiak ezrei nap mint nap, hogyan bánik velünk. - törlöm meg a szemem, mély levegőt veszek és elég bátorságot ahhoz, hogy elmondjam Harrynek, hogy mi töetént ma. - Harry?
- Teljesen megértelek kicsim.- néz mélyen a szemembe és homlokunkat össze érinti és megpuszilja az orromat.
- Elmentem ma anyához és Debbyhez. Anyával nagyon jól éreztem magam, jó volt ismét sok idő után magamhoz ölelni és beszélgetni vele mindenről. Viszont Debbynél hatalmas meglepetés fogadott.- mondtam és sajnálkozó mosoly jelent meg az arcomon.
- Mi történt? Bántott?- komolyodott el Harry.
- Rajta kaptam őket Zackel. Azzal a sráccal feküdt le, aki engem, izé... Nem is kezdtek el magyarázkódni. Olyan gyorsan eljöttem onann, amilyen gyorsan csak tudtam.- hajtottam hátra a fejem.
- Hogy mit csináltak?- állt fel Harry, így óvatosan felemelt, és tett le a kanapéra.
- Nyugodj le Harry, megérdemlik egymást. - mondtam és fogtam meg a kezét.
- Te jól vagy? Lelkileg? Nem viselt meg?- kezét elhúzza és arcomra helyezi.
- Nem biztos, hogy jól reagáltam le ezt az egészet. Fel voltam dúlva, elküldtem őket a jó édes gyászba szépen szólva. De ezt még meg kell beszélnem Debbyvel. Nem lesz egyszerű menet, de akarom tudni, hogy ők ketten miért feküdtek le.
- Most legszívesebben fognék egy zacskót, és ráhúznám Zack fejére és addig fojtogatnám, amíg elfogy a levegője.- nyugodtan kijelenti ezt Harry és indul meg a konyha felé.
- Ha nem ismernélek, akkor azt mondanám, hogy pszichopata vagy. De így, hogy ismerlek, csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm. Köszönöm Harry, hogy itt vagy mellettem. Hogy segítesz és megértesz. Indulok meg felé és állok meg, mikor a pulthoz kerülök. Hátulról megölelem, és mellkasát magamhoz húzom. Szeretném érezni Harryt. Mindennél jobban.
- Elena Walsston! Te vagy számomra az első nő, aki ennyire hatással van rám. Érdekel, hogy mikor és hogyan veszel levegőt. Eggyé akarok veled válni. Össze akarok veled fonódni. Nem hagyom hogy bárki és bármi bántson téged. Tisztellek. Mindennél jobban.- arcomat kezei közé fogja és lassan kezdi csókolni a nyakam.- Szeretlek!- néz a szemembe és a nyakamról feltér az ajkaimra.
- Vonzódom hozzád Harry. Úgy ahogyan két mágnes.- érinti meg a bőrőmet a póló alatt. - Szeretlek.
Lassan simogatja a bőrőmet amíg elér a melltartómig és lassan, félenken kicsatolja azt. Eltart egy kis időbe mire teljesen megtudok tőle szabadulni.
- Megrontasz Harry- a hátába kapaszkodom miközben felkap és bevisz a szobájába.
- Hagyod magad megrontani- helyez le az ágyra és fekszik le mellém.
- Holnap akkor eltudsz vinni az egyetemre? Hálás lennék érte.- könyököltem fel és Harryre szögeztem a tekintetem.
- Ezt meg se kellen kérdezned.- mondta és nézett bele a szemembe egy mosoly mellett.- Hányra kell ott lenned?
- Teljesen mindegy. Amikor megyünk akkor megyünk.- cirógattam meg Harry orrát.
- Mit is mondtál a hálával kapcsolatban?- nevette el magát és húzott magához közelebb.

/Köszönöm szépen, hogy ennyien olvassátok a sztorimat, hihetetlenek vagyok. Legyen csodásabbnál is csodásabb napotok. Hagyj nyomot x/