Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//30//

-Valami annál is hatalmasabb - könnyes szeme találkozott az enyémmel. - Úgy érzem végre megtalált a boldogság.
- És az írással hogy haladsz? Egyetem?- kérdezte anya és hozott egy pohár bort nekem, viszont én a fejemet ingattam, hiszem kocsival voltam.
- Kocsival vagyok.- toltam el magamtól a poharat.- Leadtam az utolsó beadandómat, írt a professzor, hogy ezen a héten valamikor látogassak el hozzá. Eléggé kíváncsi vagyok, de félek is, hogy mit akar mondani.- néztem rá anyára.
- Nem gomdolod, hogy valami jó hírt akar közölni? Hogy például teljesen meg van elégedve a munkáddal, vagy csak gratulálni szeretne neked a teljesítményeidért. Vagy a munkáidat esetleg megjelenteti egy újságban vagy neten?- kérdő pillantást lövelt felém anya.
- Őszintén? Foggalam sincsen. Eddig csak rosszra gondoltam, hogy el akar küldeni az egyetemről, vagy meg kell ismételnem ezt az évet. Amiket mondtál, azok eszembe sem jutottak. Nem tudom, hogy mire számítsak. Fontos nekem az írás és nem akarom,hogy a hirtelen hírnév miatt abba kelljen hagynom.
- Pesszimista vagy. Gondolj csak a jóra, nem hiszem hogy bármi baj lenne. Hiszen jól csinálod amit csinálsz, akkor minek a felesleges aggodalom?- cirógatta meg az orromat egy mosoly közben.
- Te meg néha túl optimista.- nevettem el magam és álltam fel a bárszékről.- Mennem kellene, megakarom látogatni Debbyt is. Jól elbeszélgettük az időt anya. Köszönöm, hogy ilyen támogató vagy és bíztatsz.- ölelem magamhoz.
- Kitartást Elena, holnap mindenképpen hívjál fel, hogy tudjam mit akart mondani a professzor. Kíváncsi vagyok én is és szorítok érted.
- Tényleg köszönöm anya. Szeretlek.- lépek ki az ajtón.
- Én is.- csukódik be az ajtó és közben sietek az autóhoz.
Ahogy beülök az autóba, elindítom a rádiót és beindítom a motort. Gyorsan megcsörgetem Debbyt, de nem vette fel. Lehet jobb is, hogy nem tudja hogy megyek. Meglepődik majd. Remélem örülni fog nekem.
Leparkolok az autóval Debbyék háza elé, és belépek az ajtón. Próbáltam minél halkabb lenni, és egy hangot sem kiadni a torkomon, de Debbyt nem találtam sehol sem. Megnéztem a konyhában is, hátha kaját csinál, arra koncentrál és azért nem hallotta, hogy megjöttem, de ott sem volt. A szobája veszem az irányt, kopogás helyett benyitok az ajtón, viszont amilyen látvány fogadott, arra nem voltam felkészülve. Amilyen gyorsan nyitottam ki az ajtót, olyan gyorsan is csuktam be magam mögött.
- Elena várj!- fut utánam Debby, közben maga köré csavarta a takarót, hogy meztelen hibátlan testét takarja. Ott állt elöttem a legjobb barátnőm meztelenül és azzal a sráccal volt egy ágyban aki engem évekkel ezelőtt megerőszakolt. Hirtelen sötét lett elöttem minden és csak azt éreztem, hogy kícsuszik a kezem közül az írányitás akárcsak egy kártyavár.

- Mit csináltál vele?- hallom Zack hangját mellőlem.- Elájult?- kérdezte ilyedten.
- Ilyen környezetben ne csodálkozzatok, hogy elájultam.- ültem fel gyorsan a kanapéról és imdultam meg az ajtó felé, azonban Zack megragadta a kezemet és vissza rántott. - Te mégis mi faszt csinálsz? Nem veszed magad észre? Hogy van neked ahhoz merszed, hogy engem fogdosol? ENGEM?! Fogdozd a Debyt te balfasz. Megérdemlitek egymást.- ordítottam mindkettőjük arcába de láttam, hogy Debby mondani akar valamit.- Megne szólalj! Te mégis hogy tehetted ezt? Eljöttem ide - fordulok körbe- hogy TÉGED- mutattam rá - meglátogassalak. Dr ahelyett, hogy csak ketten lettünk volna, jól éreztük volna magunkat, TE DUGATOD MAGAD ZACKAL! ÉRTED DEBBY?! ZACKEL! Aki engem megerőszakolt.- mondtam és toltam el magamtól Debbyt, és patakban folytak a könnyeim. - Ha valamelyikőtöknek bármilyen magyarázat is lenne, azt ne most mondja. Benned Zack egyetalán nem csalódtam, mert egy pöcs vagy. De benned - léptem oda Debby elé és könnyes szemeimmel bele néztem az ő könnyes szemébe- hatalmasat. Csak gratulálni tudok. Remélem le filmeztétek és kirakjátok a netre. Ott lenne a helye ennek a színjátéknak. - lépek el Debbytől és megyek oda Zackhez. A magassága ellenére azért a szemébe néztem és a kezemmel egy határozott mozdulattal meg pofoztam. - Rohadj meg te féreg. Ennek még nincs itt a vége.- hátat fordítottam nekik és bevágtam magam mögött az ajtót. Ahogy siettem a kocsihoz, hallottam hogy Debby és Zack vesekednek. Megérdemlik egymást. Soha életemben nem éreztem magam ilyen rosszul. Az egyetlen barátom hazudott nekem és csalódtam benne. Mi játszódhatott le a fejében akkor, amikor lefeküdt azzal a pöccsel?! Édes istenem.
Ahogy becsukom magam mellett a kocsi ajtaját. Csak bámultam előre és azt vettem észre, hogy rázkodik a vállam a sírástól. Össze szedtem magam, és amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam onnan. Most csak otthon akartam lenni. Harry karjaiba akartam zárni magam. Olyan helyen akartam lenni, ahol tudom, hogy nem fognak újra bántani. Harry gyönyörű szemeibe akartam nézni, és elakartam neki mondani, hogy szeretem. Talán ezt az igazságot nem veheti el tőlem senki.

/ Sziasztok, ne haragudjatok hogy régen volt rész. Nem nagyon volt kedvem írni illetve ihletem sem volt. Így vártam addig a pontig amíg megjött mind a kettő, mert nem akartam igénytelen részt kirakni. Ha olvastad kérlek hagyj nyomot. Legyen csodás napot! X /