Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//5//

Hajamba ismét bele kapott a szél, de most nem járta át a testemet a hideg és didergés. Az utcai lámpák még világítottak és Oxford utcáit fényesség töltötte be. Utamat a Temze partjához vettem. Rengeteg időt szoktam ott tölteni. Csak nézem a tájat, írok és a gondolataimat szabadjára engedem. Életem egyik meghatározó időszakába fogok lépni. Vagyis remélem. Szeretném, ha minden úgy jönne össze, ahogy azt elterveztem. Ahogy elértem a Temzéhez, leültem a partjára és elkezdtem írni. A tollam csak úgy sercegett a papíron. Leírtam, hogy most jelen pillanatban mit érzek. Félelmet de a kalandvágy is szerepet játszik. Csak írok és írok, mígnem azt veszem észre, hogy az utcai lámpa fényét felváltja a napnak a melengető sugarai. Kényelembe helyezem magam, előveszem a telefonom és csinálok pár képet a csodálatos látványról. Ezek a képek megérdemlik, hogy az instagram falamon legyenek. Megnyitom az instagramot és elakadt a lélegzetem. Közel több mint 5 millió új követőm lett. Mégis hogyan? Mind ez annak a twitter posztnak köszönhető? Görgetem, hogy kik követtek be, és rengeteg ismeretlen nevet láttam. De köztük volt egy ember, akit mindenki ismer. Harry Styles bekövetett instagramon. Honnan tudja a felhasználó nevemet? Ezeket a gondolatokat a telefonom csörgése zavarta meg. A kijelzőn Harry Styles neve jelent meg.

- Halló! – szóltam bele félénken ezzel kezdeményezve a beszélgetést.

- Jó reggelt! Vagyis inkább jó estét, vagy inkább éjszakát? – hallottam a nevetését. – Ne haragudj, hogy ilyen későn vagy korán zaklatlak, nem tudom, nálatok mennyi az idő.

- Neked is jó reggelt, vagy inkább estét? – kezdtem én is viccelődni. – Hajnali fél öt körül van. Pontosan nem tudom. – mondtam, és tartottam el a fülemtől a telefont, hogy felvillanjon a telefonom képernyője, és ezáltal megtudjam pontosan, hogy mennyi is az idő. – Pontosítok, pontosan négy óra negyvennégy perc van.

- Hogy-hogy ilyen korán már fent vagy? – kérdezte s hangjából éreztem, hogy tényleg kíváncsi rá.

- Eléggé zökkenőmentes volt az éjszakám és ez beletorkollott a hajnalba is, ezért gondoltam kijövök a Temze partjára megnézni a napfelkeltét.

- Temze? Mondd csak, hol is laksz pontosan? – kérdezte és kezdett szöszmötölni a vonal másik végén.

- Oxford. – válaszoltam és kicsit megijedtem, hogy ezt miért kérdezi.

- Pár órán belül küldöm a menedzserem és ő elhoz Londonba. Megfelel? – kérdezte Harry s hangja átváltott üzlet emberesre.

- Már megijedtem, hogy valakit rám küldesz és elraboltatsz.- nevettem el magam és fújtam ki a levegőt.

- Pakold össze a cuccaidat, valószínűleg a menedzserem 2 órán belül ott lesz érted. – nem köszönt el, nem várta meg a válaszom, csak letette a telefont.

Ez bunkó volt tőle. Mi az, hogy meg sem kérdezi, hogy nekem jó-e az időpont? És hogyha terhes lennék, és most folyna el a magzatvíz? Na jó, ez rossz példa volt. Össze szedem a cuccaimat és elindulok haza. Gondolatok ezrei pörögnek le a fejemben. Ilyen hamar eljött az a pillanat, amiről álmodtam?

Belépek a házban, anya már fent van, mert délelőttös.

- Ilyen korán? – kérdezi miközben pakolja el az aznapi ebédjét.

- Igen, hívott Harry, hogy két órám van összepakolni és jön értem valaki. Szerinted? Ez amúgy normális?- kérdeztem és indultam fel az emeletre, azonban éreztem a farzsebembe, hogy pittyen a mobilom.

,, Egy pontos címet kérnék, hogy hol laksz, hogy Marcus (KITALÁLT NÉV) eléd tudjon menni. Harry"

Leírtam neki a pontos címet és neki álltam pakolni. A legnagyobb bőröndömet kerestem me, és minden normálisnak nevezett ruha darabot beleszórtam. Mikor észrevettem, hogy ez a módszer nem nagyon fog működni, így kidobáltam az összes ruhám, amik már teljesen meg voltak gyűrődve, és elkezdtem újra össze hajtogatni az összeset. Közben anya dugta be a fejét az ajtón.

- Jajj El. Fogalmam sincs, hogy mennyi időre mész, de kérlek azért majd egy kis időközönként hívjál fel vagy írj egy sms-est.

- Anya! Nem megyek messze! – mondtam neki és láttam, hogy anyám a szemét törölgeti. – Te ügye most nem sírsz? – kérdeztem tőle. – Tudod mit? Inkább menjél dolgozni.- nevettem el magam és megöleltem.

Anya kilépett a szobából és egyedül maradtam, és amilyen gyorsan csak tudtam folytattam a pakolást.