Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//25//

Hát igen, én is attól félek.
- Ezt hogy érted El?- nézett fel rám Marcus, miközben cukrot tett a kávéjába.
- Csak a múltamban történtek olyan dolgok, amiket bár ne éltem volna meg. És azóta nem  nem vagyok annyira társasági ember sem. Vagyok inkább az a lány, aki olvas vagy ír. Nem nekem való a társasági élet.- érzetem a csokis zabkásám ízét a számba.
- Van valami amiről szeretnél beszélni?- ivott bele a kavéjába, és ült le velem szembe az asztalnál.
- Nem szeretnék róla beszélni, ha készen állok majd később, akkor megbeszéljük ezt az egészet. - le emeltem a polcról egy poharat és fel öntöttem vízzel. Enyhítettem a szomjamat.
- Én is így gondolom kislány. Nekem el kell intéznek néhány dolgot, szóval ideje lenne mennem. Ha lenne valami, kint van a hűtőn a számom, hívhatsz nyugodtan.- áll fel az asztaltól és hagyja el a helyiséget.
Mormolok egy köszönöm félét, de biztosan nem hallotta Marcus, mert hallottam hogy a szobája ajtaja csukódik. Fel állok én is az asztaltól és az útamat a kanapé felé veszem, kezemben a még el nem fogyasztott zabkásámmal. Bekapcsolom a tévét és a választásom egy realiti showra esett.
Miután elfogyasztottam a reggelimet, magam elé veszem a laptopomat és egy adag kávét, és folytatom a beadandóm írását. Kipihentnek éreztem magam, így elég sok mindent tudtam írni viszonylag kis időm belül. Fel sem tűnt, hogy ilyen hamar elszaladt az idő, és már túl vagyunk az ebéd időn is, én pedig hallom, hogy a hasam kérleli az étel. Rá kapcsolom a telefonomat a tévére és el indítom az egyik zene lejátszási listámat.
,, Why, who me, why? Feet don't fail me now
Take me to your finish line
Oh my heart it breaks every step that I take
But I'm hoping that the gates, they'll tell me that you're mine,,
Kezdtem el énekelni és közben Harry lép be az ajtón.
- Szia! Látom megy itt a party.- mondta és simította meg a hátamat mikor elment mögöttem. Kirázott a hideg és el öntötte a pír az arcomat.
- Ja, igen. Nemrég fejeztem be a beadandómat aztán kijöttem enni, mert éhes vagyok. Csináljak neked is?- kérdeztem és úgy éreztem, hogy ölni tudnék a szememmel abban a pillanatban.
- Mit ennénk?- húzodott közelebb és csípőjét szándékosan a fenekemnek nyomta. Ettől a gyengéd mozdulattól film kockák képei peregtek le előttem, hogy most mit tehetnénk egymással.
- Pasta Carbonara- mondtam és tűrtem egy tincset a fülem mögé.
- Nem kell segítség? Boldogulsz egyedül?- kérdezte és simított végig ismét a hátamon.
- Így nem fog menni.- mondtam és fordultam hátra, így a testünk közel került egymáshoz. Csípőre tette a kezét és ajkait oldalra húzta.- Ne provokálj!-mondtam és nyengéd mozdulattal el löktem magamtól.
- Nagy kislány vagy már! - lépett mellém.- Ezt befejezem, te pedig minél hamarabb add le a professzornak a beadandódat. - vette ki a kezemből a fakanalat.
- Már megelőztelek. Leadtam. -mondtam és próbáltam kivenni a szorításából a fakanalat. - Add vissza!
- Don't make me sad, don't make me cry
Sometimes love is not enough and the road gets tough, I don't know why
Keep making me laugh
Let's go get high
The road is long, we carry on
Try to have fun in the meantime- veszi fel a fonalat és keveri meg az ételt, ami már úgy tűnik, hogy kész van. Elővesz két tányérat és kimeríti az ételt. - Bon appetite!
- Nem is rossz!- mondtam és töröltem meg a számat.- Azt hittem, hogy nem tudsz főzni.
- Hát nem is. De tudod, vannak olyan pillanatok, amikor ki kell tőrni a burokból, és próbákozni, hogy a végeredmény megfeleljen valakinek. Annak a valakinek, aki fontos számodra.- nézett rám és közben a számat nézte én pedig akkor nyaltam azt meg.- Este jönnek a vendégek. Tudsz maradni?
- Tudjak?
- Tudnál?
- Lehet.
- Lehet?
- Talán.
- Talán?
-  Szeretnéd?
- Szerinted szeretném?
- Ezt csak te tudhatod.- mondtam és álltam fel és tettem bele a mosogatóba a tanyéromat. Viszont mikor fordultam volna meg Harry tetovált kezét éreztem a derekamon. Kezeit a tarkómra csúztatja és ujjait végig simítja ott. Hajam oldalra dobja hogy a teljes tarkom és nyakam szabad legyen. A szívem ezerrel dobog és ereimben forr a vér.